Mert a higiénia mindennél fontosabb | Wolf Haas: Silentium!

Írta: Jeges-Varga Ferenc

A Brenner a bécsi mentőszolgálat után Salzburgban találja magát, ahol egykoron rendőrként is állomásozott. A helyi katolikus fiúinternátusban küszöbön áll Monsignore Schorn püspöki kinevezése. A Marianum egykori növendéke azonban azt állítja, hogy a lelkiatya a diákévek alatt bensőséges higiéniai oktatásban részesítette őt az intézmény zuhanyzójában. Kvázi megbibézte. A Brennernek kell kinyomoznia, hogy vajon mennyi igazság bújik meg az öregdiák vádjaiban. A baj csak az, hogy az ex-felügyelő nem tudja már kikérdezni a férfit, mert az a csocsóasztalban van, darabjaira szelve.

Hát most már megint mi történt. A városban, ahol fontos esemény az Ünnepi Játékok, és hangsúlyos a műemlékvédelem, ilyen csúf dolgok történnek. És akkor még ott van a főn is, ami miatt elég gyakran ugrálnak le az emberek a Mönchbergről. A Brennert ugyan nem egy bűneset felderítésével bízták meg, mégis a dolgok mélyére néz. Mi sem természetesebb.

Akár hiszed, akár nem a Silentium! a Brenner-történetek negyedik darabja. Wolf Haas regényei nem szokványos krimik. Legfőbb erényük az elbeszélői stílus. Ha tudni akarod, a regényt fordító Bán Zoltán András úgy fogalmazott: „Wolf Haas olyan, mintha Thomas Bernhard krimiket írt volna”. És tényleg. Bernhard stílusa rögtön az olvasó agyába villan, és nem csak a nemzeti hovatartozás okán.

Miközben olvasod Haas könyveit, úgy érzed, mintha valahol egy kocsmában egy régi ismerősöd mesélne neked. Az asztalon előtted egy krigli habos sör, a tányérban, mondjuk, egy bécsi szelet. Beszélgetőpartnered meg csak mesél és mesél. Be nem áll a szája. Írd és mondd: szájmenése van. De nevezhetjük e modort haverkodásnak, „brúderkodásnak”, bratyizó fecsegésnek is.

Most azt képzeld el, hogy e furcsa elbeszélő jól ismeri a helyi viszonyokat. Tud minden környékbeli pletykáról. Bejáratos a hálószobákba, a munkahelyekre, a piacra. Egy mindent látó kisisten. Mindenhol ott van, ahol történik valami. Mindenről van valami mondanivalója. És elhiszed neki, amit mond. Olyan történetet beszél el, amelyet mindenképpen meg kell hallgatnod. Ehhez nem fér kétség.

A kocsma nyelve persze használja az argót, mégis értjük a mesélő minden szavát. Emellett nem hiányozhat Haas történeteiből néhány abszurdan groteszk, jellegzetes helyi karakter és az olykor leheletfinom, máskor kíméletlen társadalomrajz sem. Pellengére állítja a gonoszságot, a kapzsiságot, a bujaságot, a mohóságot, a kicsinyességet. Mindenki megkapja a magáét. Nincs kivétel.

Brenner nem tévedhetetlen oknyomozó, és nem is legyőzhetetlen macsó detektív. Ellenben „a legkisebb dolgoknak is figyelmet szentel, vagyis hogy kvázi nem tesz különbséget a lényeges és a lényegtelen között”. Ügyesen épül be a környezetébe, és a kisközösségi kapcsolati hálókból összerakja az eset mozaikdarabkáit.

Úgy látszik, ez a Haas nemcsak remek író, hanem kiváló idegenvezető is. Zell városka havas hegyvidéke, az alacsonyan fekvő, mediterrán klímájú Klöch, illetve a zajos osztrák székesfőváros után egy újabb szeletet mutat be az olvasónak Ausztriából. A helyi barangolásban pedig segítséget nyújt nekünk a korábbi kötetekből ismerős narrátor, akinek személyazonosságát ezúttal sem leplezi le a szerző.

Haas különös stílusbravúrja, hogy a rejtély felfedését az elkalandozó elbeszélői emlékezet hátráltatja. Tulajdonképpen nem is maga a bűneset megoldása a leghangsúlyosabb. Az ismeretlen narrátor az egyetlen, aki már az elejétől a végéig ismeri a történetet. Tehát az ő szándékán múlik, hogy mikor derül fény az igazságra. Régi szabály, hogy Ádámtól és Évától kell kezdeni a történetmesélést. Hogy megérts mindent. A mesélő pedig szépen, lassan apró morzsákat hullajt el a titokról, míg végül összeáll a kép az olvasó fejében is.

Egyet azért ne felejts el. Hogy mindez magyar nyelven is működik, a fordító, Bán Zoltán András munkájának érdeme is. A Scolar Kiadót pedig dicséret illeti az immár négy kötetesre bővült sorozat egységes kivitelezéséért. A könyvbarátoknak ugyanis fontos az is, hogy egy széria darabjai a megjelenésükben is egymáshoz tartozzanak. Ezek a fekete-sárga borítású könyvek, a maguk kabátzsebbe csúsztatható méretezésével együtt, rendkívül tetszetős példányok. Meg kell mondanom tehát, hogy Haas krimisorozatának magyar kiadványai tartalmukban és megjelenésükben is egységesen magas színvonalúak a műfajon belül.

Adatok: A könyv fülszövege

Wolf Haas: Silentium!

Scolar Kiadó /Scolar Krimik, 2011