Csak ketten játszhatják – Radu Muntean: Ünnepek után (film)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

A kortárs román film évről évre bemutatkozó mesterdarabjai folyamatosan ámulatba ejtenek: egyszerűen, őszintén és hitelesen beszélnek hétköznapjainkról. Az új román filmes generációnak éppen az az erőssége, amivel a magyarok kevesebb sikerrel tudtak megbirkózni; a közelmúlt történelmi pillanatait találkoztatja a mindennapok történetével. Megmutatja, hogy egy tekintélyelvű politikai berendezkedés miképpen hatol be az állampolgárok intim szférájába (jó példa erre Cristian Mungu filmje, a Négy hónap, három hét és két nap), illetve szembesít a forradalmi hevület valódi arcával (Lazarescu úr halála, Jelszó: a papír kékre vált).

Radu Muntean negyedik nagyjátékfilmje, az Ünnepek után (az eredeti cím sokkal szikárabb, és így talán találóbb is: Kedd, karácsony után) már távol tartja magát a politikától, és olyan történetet mesél el, ami földrajzilag bárhol megeshetne, és minden bizonnyal számtalanszor meg is esett már.

A banki szektorban dolgozó, középkorú Paul sikeres ember, nincsenek anyagi gondjai, otthonában kedves feleség és tüneményes lánygyermek várja. Bár a férfit munkája olykor hosszabb időre is elszólítja, szereti a családját, igyekszik jelen is lenni az életükben. Aztán történik valami, amire nem lehet felkészülni. Paul súlyosan beleszeret a nála jó tíz évvel fiatalabb Ralucába. A lány nem az a fajta, aki gazdag szeretőt keres, hogy így teremtse meg jövője fedezetét, hiszen jól menő fogorvos, Paul kislányát kezeli. Nem szándékozik feldúlni sem a házasságot, de érzelmeinek ő sem tud megálljt parancsolni. A férfi pedig mindenkit szeretne egyszerre – ám ez soha, sehol nem működőképes.

Az Ünnepek után története önmagában véve banális szerelmi háromszög. A nagyszerűsége éppen a részletekben rejlik. A film nyitójelenetében Paul és Raluca évődését láthatjuk a szerelmi légyott után. Csupa intim mozdulat, annyira ismerős, mintha valaki bekamerázta volna a hálószobámat. Ennél pontosabb, őszintébb képsorokat talán még sosem láttam. A mindennapok mozdulatai, a hajvágás után egy intim simogatás, egy talpmasszírozás tévénézés közben, vagy egy szex utáni köldökbe fújás…

Önmagában persze ettől még a film csupán pontosan megrajzolt pillanatok halmaza lenne, de Muntean tökéletesen életszagú dramaturgiára fűzte fel Paul, Adriana és Raluca háromszögét. A feszültség éppúgy közelít a csúcs felé, ahogy a férfi feszíti mind feszesebbre magában a húrt. Végül elmerészkedik a pontig, ahonnan már nincs visszatérés, és választania kell. Paul új útra lép, és ebben az a legörömtelibb – és egyben legtragikusabb –, hogy döntése az egyetlen helyes út.

Az Ünnepek után mindhárom szereplője szerethető, esendő ember, mint mi magunk. Egyikük sem akar mást, csak boldogságot, de mindegyiküknek más a végzete. A dramaturgia, a filmnyelv mellett a fantasztikusan természetes színészi jelenlét a kulcsa a filmnek. Az alkotók elérik, hogy a néző semmi esetre se ítélkezzen. Mindhármójuk szempontjai megérthetők, átérezhetők. Csak önmagunknak tartozunk elszámolással. Másoknak nem, mások sem nekünk.

Két tűpontosan megfogalmazott jelenet van a filmben. Az egyikben az anya váratlanul beesik lánya fogorvosi vizsgálatára. A háromszög tagjai közül ő az egyetlen, aki nem tudja, hogy elindította a lavinát, ami gyökeresen megváltoztatja mindannyiuk életét. A másik megkapó részlet a film zárása. Férj és feleség a férfi szüleinek lakásán, karácsony este azon tanakodnak, mikor mesélik el lányuknak és a nagyszülőknek a családi fészek szétbontását. Majd az ünnepek után – hangzik el a közös döntés. Miközben a kislány a karácsonyi énekeseket hallgatja a bejárati ajtóban, a férfi titokban elhelyezi az ajándékokat a fa alatt. Adriana, a feleség még egy ajándékot vesz elő a retiküljéből, és anélkül, hogy hátranézne, hóna alatt hátranyújtja Paulnak. Eltávolodtak egymástól, de ebben a mozdulatban még mindig leírhatatlanul nagy a szeretet.

Ezt a jelenetet a filmművészet legfontosabb pillanatai közé kellene elhelyezni. Aki pedig ezt így meg tudja fogalmazni képen, annak a legnagyobb alkotók között a helye, valahol Bergman közelében. Viszont ez csak Románia… És így marad az a helyzet, hogy egyedül ülök a pécsi ApollóArt mozi Super 8-as termében, miközben egy hatalmas mozi képkockái peregnek a szemem előtt.

Radu Muntean: Ünnepek után (Marti, dupa craciun/Tuesday After Christmas), 2010 – román filmdráma

Magyarországi bemutató dátuma: 2010. november 11. (Forgalmazó: Cirko Film)

Rendező: Radu Muntean
Forgatókönyvíró: Radu Muntean, Alexandru Baciu, Răzvan Rădulescu
Operatőr: Tudor Lucaciu

A főbb szerepekben:

Cornel Mimi Brănescu (Paul Hanganu)
Mirela Oprişor (Adriana Hanganu)
Maria Popistaşu (Raluca)