Maguknál mindenki hülye? – Üvegtigris/3 (film)

Posted on 2011. november 28. hétfő Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Üvegtigris 3. - plakátÜvegtigris 3. Ha konzekvensek lennénk a vígjátéki műfajhoz, akár oda is írhatnám: Üvegtigris Ultra Forte, de ezt a poént a gyógyszergyártók már lelőtték. A rozoga kistigris viszont sokkal nagyobb durranás.

Minden második, harmadik, sokadik folytatás magában hordja a kockázatot, hogy az előző rész(eke)t nem tudja felülmúlni, aztán fanyalog a kritikus, a néző, mindenki. Hát most nem. Az Üvegtigris 3: mint a bulldózer.

Bár az előzetesekből már ismerhető, nem árt felidézni: Lali (Rudolf Péter) félrenyel egy fogpiszkálót – mért pont ez ne történne meg vele? –, a mentős kikérdezi, és kiderül, hogy elfelejtett pihenni az elmúlt néhány évben. Megvilágosodás szállja meg, sebtében elköti az egyik betérő pasi luxuskocsiját (Bentley), és némi hezitálás után eltűnik a balfenéken.

A kocsira modellmaca (Szabó Erika) ragad, Lalira meg a frász, hogy élete egyetlen nagy nőjét nehogy már kihagyja. És míg Lali akaratlanul beleveti magát – mondjuk úgy: egy megmártózás erejéig – a gazdag élet külsőségeibe, a kocsijavesztett ügyvéd (Kamarás Iván – hihetetlenül jól, pedig elmondta, mennyire távol áll tőle a figura jelleme) felteszi a sztori legalapvetőbb, leglényegesebb, filozófiai mélységekbe hatoló kérdését: Maguknál mindenki hülye?

Hát persze, ez a kulcs. Sok burleszket láttam már, lapos poénokkal gyilkoltak – de itt! Az ember hiába tudja séróból, hogy Gaben (Reviczky Gábor), Róka (Gáspár Sándor), Cingár (Szarvas József), Csoki (Csuja Imre) mind normálisak – csak éppen vannak korlátaik –, de egyetlen normális reflexiójuk sincs a hétköznapi világra. Róka ez alkalommal görögdinnyével akarja boldogítani Lalit, Csoki leváltotta korábbi robogóját egy még szakadtabbra, Gaben öltözetben és viselkedésben egy maffiózó és egy temetkezési vállalkozó közötti eleganciával tünteti ki a társaságot, Cingár pedig mint rendesen, beszari, de nagyon helyesen adja elő…

Üvegtigris 3. - csoportkép

És ez a kavarás, mellébeszélés, mindig rosszkor, rossz helyen, rossz mondatokat mondva – hallatlanul szórakoztatóvá teszi a Garancsi-tótól a Duna mellé, sőt rendezvényhajó fedélzetére átköltöző történetet. Sanyi (Horváth Lajos Ottó), akit a banda amúgy is állandóan pátyolgat, ebben a sorozatban önmagát múlja felül a szeretnivaló „falubolondjaként”. Kapott egy jelenetet, amiben teljes békaembercuccban játszadozik a papírhajónak meghajtogatott húszezresek között a családi úszómedencében – nem mindennapi.

Nem tudnám megmondani, hogy a forgatókönyv (Búss Gábor Olivér) önmagában kitűnő vagy a dramaturg (Hársing Hilda) munkája teszi azzá – valószínűleg mindkettő. Sőt gyaníthatóan a Rudolf Péter vezette csapat is hozzátette a magáét. De ami egy drámánál alapvető, vígjátéknál sokszorosan az: a figurák hihetőek legyenek. Itt nincs egy pillanatnyi üresjárat, tökéletes ritmusban követik egymást a poénok és lazítások. És minden hihető!

Nem illendő lelőni a poénokat, de azért annyit feltétlenül igen, hogy azért nem marad ki Lali életéből egészen az, amit vén fejjel majd „életem legjobb nője” kalandként mesél el. Csak éppen nem az autóstoppos modellel. Sőt. Köszönet érte Pikali Gerdának és Ruttkay Laurának.

Rudolf Péter

Rudolf Péter

Ritka darab az Üvegtigris 3, a kicsit halványabb második bőr után ez most fergeteges. Lazításnak, kikapcsolódásnak – és tükörbenézésnek: ideális.

Rudolf Péter: Üvegtigris 3., 2010 – magyar vígjáték

Magyarországi bemutató dátuma: 2010. december 16. (Forgalmazó: Szuez Film Kft.)

Rendező: Rudolf Péter
Forgatókönyvíró: Búss Gábor Olivér
Operatőr: Kapitány Iván

A főbb szerepekben:

Rudolf Péter (Lali)
Reviczky Gábor (Gaben)
Gáspár Sándor (Róka)
Szarvas József (Cingár)
Horváth Lajos Ottó (Sanyi)
Csuja Imre (Csoki)
Kamarás Iván (Dr. Csopkai Ferenc)

Posted in: Film, NÉZŐ