Északi varázslat | A Nap lánya – Északi népek meséi

Posted on 2011.11.25. Szerző: olvassbele.com

A mese varázslatos, elbűvölő; a mese maga a csoda. Elvezet minket a képzelet világába, ahol minden lehetséges, ahol minden bonyodalom megoldódik, kulcsot ad a kezünkbe, mellyel új utakra nyíló kapukat nyitogathatunk. A gyerekek jobban megismerik általuk a körülöttük lévő valóságot, könnyebben eligazodnak a világ sokszor átjárhatatlannak tűnő rengetegében.

A népmese még ennél is több: föltárja előttünk a tőlünk időben és térben távoli közösségek hiedelemvilágát, szokásait, életkörülményeit, mindennapi életstílusát. Megtaláljuk bennük az adott népre jellemző kulturális, tradicionális vonatkozásokat, még akkor is, ha a mesék általában egy nem meghatározott helyen és időben játszódnak.

A Nap lánya mesegyűjteményben a messzi északra utazunk, a lappok, eszkimók, nyenyecek, manysik világába, de a még ennél is idegenebbnek, szinte már ismeretlennek hangzó nyivhik, evenkik, nganaszanok, udegejek, szölkupok történeteit is megismerhetjük.

Ezek a mesék a szórakoztatáson túl ismereteinket is bővítik, hiszen e népcsoportok kultúrájára, tárgyi világára, népszokásaira utaló autentikus szavakkal, kifejezésekkel tarkított szöveggel találkozunk. Dr. Nagy Katalin, a kötet fordítója fontosnak tartotta, hogy ezeket az idegen szavakat néhány oldalon, magyarázattal együtt kínálja az olvasónak. Ugyancsak külön fejezetet szán a könyv a gyűjteményben említésre kerülő népcsoportok rövid leírására, amelyben pontosítja a földrajzi előfordulásuk helyét, ezek éghajlati adottságait és meghatározza az általuk beszélt nyelvet.

A mesék, népmesék egyetemes fölépítése a következő: a kezdetben megismerkedhetünk egy problémával, ennek megoldása érdekében a főszereplő a legtöbb esetben eltávolodik a kiindulási helytől. Próbára teszi erejét, ügyességét, becsületességét, meg kell küzdenie az ellenséggel, csapdákat kerül el, ármányos, kusza helyzetekben kell föltalálnia magát, meg kell védenie életét és becsületét. Be kell bizonyítania tehetségét, jóságát. A lezárás a legtöbb esetben szerencsés kimenetelű, a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig megérdemelt jutalmát.

A legtöbb esetben így is van, ám ebben a könyvben találkozhatunk a népmesei kliséktől eltérő, egyedi végkifejletekkel. Az egyik történetben megtudjuk, hogy miért vörös a koncérhal szeme, de azt is nyugtáznunk kell, hogy a rossz oldalt képviselő Róka mindenféle következmény nélkül megússza gonosz viselkedését. Egy másik (szölkup) történetben elolvashatjuk, miért is léteznek legyek és szúnyogok. Fény derül arra is, hogy a jó le tudja győzni ugyan a rosszat, még ha cselhez kell is folyamodnia, ám az abszolút győztes mégis a rossz lesz. A Róka és a Menyhal evenki mesében a ravaszságot csak a még nagyobb ravaszság tudja fölülmúlni.

Vajon mit jelentenek ezek a mesék, milyen üzenetet közvetítenek a mai gyermekeknek? Csalódniuk kell majd, és arra a következtetésre jutnak, hogy csak „mese”, amikor azt gondoljuk, hogy a jó minden esetben győzedelmeskedik a rossz fölött, és minden gonosz cselekedetért meg kell bűnhődni? Ezek a mesék semmiképp sem képviselik a negatív viselkedési attitűdöket. Éppen ellenkezőleg: mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy nem lehetünk mindig és mindenhol a legkedvezőbb helyzetben; az élet hullámvasútján hol fönt, hol lent találjuk magunkat. Egy a fontos: a legrosszabb helyzetben sem szabad föladni, hanem küzdeni kell azért, hogy sorsunk jobbra forduljon. Ez a rejtett üzenet.

A kötetben található históriák legtöbbje ridegnek, hátborzongatónak, olykor kegyetlennek tűnik, de ezt valószínűleg a nehéz életkörülményekhez, a hóhoz, jéghez, a hideghez szokott népek életstílusa és életfelfogása eredményezi, ami földrajzi helyzetükből ered. A könyvben szikrázóan tiszta, hófödte táj jelenik meg. Elevenen látjuk a rénszarvasbőrbe bújt, panyicába és pimübe öltözött emberek képzeletvilágát, és általuk egy számunkra távoli, misztikus világba jutunk. Hósármányokkal, óriáslányokkal, erdei és mocsári szellemekkel, boszorkányokkal találkozunk.

De vajon valóban távoliak-e e mesék, vagy lekapargatva a történetekről a jégréteget kirajzolódnak a magyar népmesei elemek? Igen, vannak hasonlóságok. A jakutföldi A béka és a varjú mese tagadhatatlanul a mi Róka és a varjú mesénket idézi. Az ifjú cár meg a parasztember lánya eszünkbe juttatja Mátyás királyunkat, akinek minden furfangos kérdésére meg tudott felelni az okos lány. Az egyik nyenyec mesében a fehér lúd teljesíti a szegény ember minden kívánságát cserében azért, mert meghagyja az életét. Úgy látszik, három a nyenyec igazság is, mert a lúd háromszor segít a szegény emberen, mint az aranyhal a mi népmesénkben (Az öreg halász és a nagyravágyó felesége).

Egzotikusak a történetek, mégis sajátunknak érezhetjük őket, hiszen a legalapvetőbb emberi tulajdonságok, szükségletek, érzelmek rajzolódnak ki bennük. Fogadjuk szeretettel, és olvasgassuk gyermekeinknek a szép mesekönyvet, amelyet Keresztes Dóra hangulatos rajzai illusztrálnak. Az invitáló színes borító azonban félrevezet. A gyerekek szeretik a színes képeket, de a könyvben többségben vannak a fekete-fehér képek – talán a jég- és a hómezőkre gondolva. Ez nem baj, csak kár. De azért nem bánjuk meg, ha végigolvassuk, ezt ígérhetem!