Egy földrengés utóhatásai | Arnaldur Indriđason: Hidegzóna

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Földrengés rázza meg Izland déli részét. Közvetlenül utána egy Reykjavík melletti tó, a Kleifarvatn vízszintje kétszer olyan gyorsan kezd apadni, mint korábban. A Nemzeti Energiaügyi Hatóság tudósa a helyszínen méréseket végez, hogy magyarázatot találjon a furcsa természeti jelenségre. Arra azonban ő sem számít, hogy egy betört koponyájú csontvázra bukkan a kiszáradt mederben, amelynek lábához egy orosz gyártmányú rádiókészüléket erősítettek.

Minden jel arra mutat, hogy az emberi maradványok már évtizedek óta pihennek a tó fenekén. Jó ötven évet kell hátra ugranunk az időben, hogy az események láncolatába beleláthassunk. A II. világháború után a szövetséges hatalmak által feldarabolt német állam vasfüggönyön inneni oldalán nagy erővel nekiláttak a kommunizmus építésének. Elvhű fiatalok érkeztek a lipcsei egyetemre a világ minden tájáról, abban a reményben, hogy egy új, jobb világot teremthetnek majd.

Arra azonban egyikük sem gondolt, hogy „a keletnémet szocializmus gyakorlatilag a nácizmus egy másik fajtája”. A demokratikus társadalmi közegből érkező izlandi diákok soha nem tapasztalták még, hogy milyen, amikor folyamatosan megfigyelik őket. Állandóan zaklatnak, belelépnek a magánszférádba. Be akarnak szervezni, mert csak ezzel bizonyíthatod a szocializmus melletti elköteleződésedet. Egy ilyen környezetben nem lehetsz őszinte, lehet, hogy éppen a legjobb barátod lesz az, aki olyan dolgokat árul el rólad, ami miatt tüske leszel a hírhedt keletnémet titkosszolgálat, a Stasi szemében. Senki sincs biztonságban. Még a szerelemnek sincs semmi esélye.

Erlendur Sveinsson nyomozó éppen az éves szabadságát tölti, amikor a csontváz előkerül a tó fenekéről. Csapatával azt a feladatot kapja, hogy járjon utána, mi történhetett annak idején ott a tónál. Az igazság felderítéséhez azonban porlepte, kihűlt nyomokon kell útnak indulniuk. Erlendurt furcsa vonzalom köti az elfeledett történetekhez és az eltűnt emberekhez. Gyerekkorában ugyanis hatalmas hóviharba került édesapjával és testvérével a hegyekben, ahonnan az öccse sosem tért vissza. Talán nem véletlen, hogy mindig katasztrófákról szóló könyveket olvas. És az sem meglepő, hogy időnként elvonul szülei egykori házába, hogy a halottaival legyen együtt egy kicsit. Ezúttal is megingathatatlan makacssággal veti bele magát az ügybe. Akkor is tovább nyomoz, amikor mindenki más már rég feladta volna.

Az izlandi születésű Arnaldur Indriđason főhőse, Erlendur egy középkorú, dohányos, rendezetlen ruházatú, lerobbant lakótelepi lakásban élő magányos rendőrnyomozó. Skandináv kollégáihoz hasonlóan nincs szilárd családi és társadalmi háttere. Feleségétől már húsz éve elvált, de az asszony azóta is mély gyűlölettel gondol rá. Nem csoda, hogy drogos lányával és időszakosan betoppanó fiával sem képes a normális emberi hangot megütni. Egyetlen magánéleti kapcsolata egy válófélben lévő, korabeli nőhöz köti, akivel azonban nehezen jutnak dűlőre, mit is akarnak egymástól.

Indriđason (Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok) regényeiben a gyilkosságok vagy a régmúltban történnek, vagy valamilyen módon az emlékezet mélyére rejtett eseményekhez köthetők. Negyedik magyarul megjelent regénye, a Hidegzóna (idén a sorozat ötödik darabját a Hideg nyomont is kiadta az Animus Kiadó) is követi krimijei jellemző dramaturgiáját. Miközben történeteinek állandó főszereplői rendíthetetlenül kutatják az eset hátterét, ezzel párhuzamosan beleláthatunk egy olyan történetszálba is, ami valamilyen módon a bűn elkövetéséhez vezet, és amely rendszerint nagyobb összefüggésben láttatja okot és okozatot.

A párhuzamos elbeszéléstechnika persze nem újdonság a skandináv krimik esetében. Indriđason talán abban különbözik a többiektől, hogy az elkövető vagy egy szemtanú szemszögén keresztül indokolja meg az elkövetett bűncselekményhez vezető körülményeket. Az író tehát tulajdonképpen nem árul zsákbamacskát, de olyan ügyesen szervezi össze az egymás mellé pakolt történetszálakat, hogy az olvasó csak a könyv utolsó oldalaira képes átlátni, hogy voltaképpen mi is történt.

Indriđason regényeiben ezért sosem az elkövető személye a fontos, sokkal izgalmasabb a kérdés, hogyan jut el egy ember odáig, hogy embertársa életét kioltsa. Legyen szó családon belüli erőszakról, a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekményről vagy egy diktatúra fojtogató jelenlétéről, számos trauma lehet az erőszakos tett mozgatórugója. A szerző pedig meglehetősen komor képet rajzol társadalmáról, amelyben semmi sem olyan fekete és fehér, hogy könnyedén eldönthessük, ki az áldozat, ki a bűnös.

Erlendur felügyelő és csapatának történetei kerülik a látványos akciókat. A múltban rejlő titok összetettsége, a mélyre ásott emlékek rétegzett felkutatása teszi érdekessé ezeket a detektívtörténeteket. És persze az az állhatatos önfejűség, amivel Erlendur kutatja az eltűnt idő nyomait.

A könyv fülszövege

Arnaldur Indriđason: Hidegzóna

Animus Kiadó, 2010