Keserédes szimfónia | Thomas McCharty: A látogató

Írta: Rostás Eni

Vannak azok a filmek, amiket mindenki látott. Vannak azok a filmek, amikről mindenki beszél. És vannak azok a gyöngyszemek, amelyek szétgurultak Hollywood sárga kővel kirakott sikátoraiban. Pedig A filmek, amiket látnod kell, mielőtt… listán ott a helyük. Ilyen gyöngyszem Thomas McCarthy keserédes dolgozata, A látogató (The Visitor).

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy megkeseredett vénember. Ez a vénember olyan egyedül volt, mint az ujjam. Felesége meghalt, egyszem gyermeke Londonban él. Hősünk minden reggel besétál az egyetemre, hogy fáradságos munkával megpróbálja beleverni diákjai fejébe a közgazdaságtan rejtelmeit. A valóságban ez a fáradságos munka mindössze néhány előadást, a diákok pedig egyetlen osztályt jelentenek. A fennmaradó időben hősünk új könyvéhez gyűjt anyagot, azaz nem csinál semmit.

Ám a fáradtan poroszkáló szmogszürke hétköznapokat egy konferenciameghívás zavarja meg. Hősünk kénytelen vállára venni batyuját, és elrepülni a Nagy Almába. New York-i lakásában azonban egy fiatal párt talál. Hamar kiderül, hogy a szíriai Tarek és szenegáli Zainab már két hónapja ott lakik. Mivel még csak a film elején járunk, nem túl meglepő, hogy a jó öreg Walter nem teszi őket utcára. A három idegen ott marad hát összezárva, and the magic happened… Az elfásult, kifakult Walterbe néhány nap alatt visszaköltözik az élet. Kongaleckéket vesz Tarektől, és vigyorogva püföli a dobot a Central Parkban.

Eddig a pontig azt hittem, hogy ez is egy carpe diem film lesz. Rohanj, táncolj, ugrálj, üvölts, vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz! A film zenéje tökéletes, komolyzene és lüktető afrobeat keveredik benne, muszáj kézzel-lábbal verni a ritmust. A parkos örömzenélésnél életvidámabb jelenet nagyon kevés akad. Mindenki boldog, de menetrendszerűen megérkezik a feketeleves. Pedig senki nem rendelte. New Yorkban is minden csoda csak három napig tart, egy szerencsétlen félreértés miatt Tareket letartóztatják, s kiderül, hogy illegális bevándorló. A régi Walter fogná magát, visszamenne jól megszokott életébe, ő aztán igazán nem tehet a helyzetről. Az új Walter marad, ügyvédet bérel, és beleszeret Tarek időközben befutó anyjába.

McCarthy filmje olyan problémákat villant fel, mint az időskori elmagányosodás, az elmúlástól való félelem és a tehetetlenség. Letisztult, realista szimfónia minden korosztálynak, és egy kis fricska George W. Bushnak.

Richard Jenkins (akit a sorozatmegszállottak a Sírhant Művekből ismerhetnek) a méltánytalanul elfeledett karakterszínészek népes táborát erősíti. Pedig ez a szerep neki íródott. (2009-ben Oscarra jelölték érte.)

Szuperlatívuszok helyett legyen elég annyi, hogy jött, látott és győzött. Legalábbis nálunk. Az Akadémia 2009-ben máshogy gondolta. Az utolsó képkockákban McCarthy (Jenkinssel karöltve) még egyszer zsenit villant, nincsenek tanulságok, magasröptű tanulságkeresés, csak dob van meg basszus. Hibátlan.

Thomas McCharty: A látogató (The Visitor), 2007

Magyarországi bemutató dátuma: 2009. február 12. (Forgalmazó: Odeon)

Rendező: Thomas McCarthy
Forgatókönyvíró: Thomas McCarthy
Zeneszerző: Jan A.P. Kaczmarek
Operatőr: Oliver Bokelberg

A főbb szerepekben:

Richard Jenkins (Walter Vale professzor)
Haaz Sleiman (Tarek Khalil)
Danai Jekesai Gurira (Zainab)

Eredeti előzetes: