Dobermannból nem lesz szalonna | Michel Folco: Adolf Hitler sanyarú ifjúsága

Írta: Takács Máté

A Führer gyermekkoráról írt művek nem lepik el az irodalmi piacot. Ezért is kaptam fel a fejem, amikor ígéretes című művet láttam meg egy boltban. Végre egy hiánypótló mű! Az Adolf Hitler sanyarú ifjúsága szerzője Michel Folco, a fotósból lett francia író. Reménykedtem, hogy a különös cím mögött tényfeltáró, összefüggésekben gazdag és tárgyilagos könyv van.

Reményeim csakhamar szertefoszlottak, merthogy ez regény. S mint ilyen, sokhelyütt a fantáziára, túlzásokra épít. A helyzettel megbékéltem, ám tudat alatt bosszantott, hogy nem merült az író dosztojevszkiji jellemábrázolásba, realizmusba. Hiszen nem sok más személyiség lett volna remek alanya az analízisnek, mint Hitler. Így a következtetések csak az ilyen botcsinálta, pszichologizálásra hajlamos olvasóra maradtak, mint jómagam.

Mellesleg regénynek nem rossz. Roppant gördülékeny, olvasmányos mű. Kellően felvezetett szülői, nagyszülői háttér, érzékletesen adja vissza a kor erkölcsiségét, rajzát. Hitler családja a hétköznapiságtól roppant messze volt. Vitatott a szülei közti vérrokonság, illetve a távoli felmenő zsidó származása is. Folco mintha mindkettő cáfolására hajlana, de nyitva hagyja e kérdéseket. Nem is ez a lényeg, hanem amit biztosan tudunk: az életrajzi adatok. Ezt veszi alapul, e köré írja a gyermek Adolf inkább tövisekkel, mint rózsákkal övezett ifjúi életét. A tekintélyelvű, zsarnok apa, aki a saját erejéből küzdötte fel magát magas tisztviselői pozíciójába. Akinek nevelési módszerei közé tartozott a rendszeres testi fenyítés, és nem érte be pár pofonnal. Azt nem lehet tudni, hogy Adolfka egy ilyen apa nélkül is olyan felnőtt lett volna, amilyen. Sejtésem szerint igen. Mert nem lehet mindent a szülőkre fogni, velünk született jellemünk formálható, de gyökeresen nem változtatható meg. Dobermannból nem lesz szalonna.

A kis Adolfon már egész kiskorában megmutatkoznak a mániákusság jelei. Mániákusan olvas, eleinte Karl May összes regényét. Az indián attitűdöt pedig átviszi a hétköznapokba is: az iskolában csapatot szervez, melynek természetesen ő a vezére. Saját tomahawkja is van. Valamint nem röstelli az előzetes egyezséget felrúgva, álnok módon, meg nem engedett módszerekkel lerohanni az ellenséges csapatot. Vajon hova vezet ez? A kérdés költői, mindenki tudja. S indiánként, ha esetleg kényelmetlen kérdéseket tesznek fel neki, csupán ennyit válaszol: uff, uff, uff. Ez vicces. Ha pedig nyomatékosítani akarja mondandóját, így fejezi be: Howgh! Beszéltem! Ez már kicsit rémisztőbb.

Olvasási mániája azonban nem áll meg az indián regényeknél, Schopenhauert olvas. Ez még rémisztőbb. Gyerekfejjel a »Hogyan vitatkozzunk úgy, hogy mindig nekünk legyen igazunk« számára alapmű. Állandóan jegyzetel, sétálgatás közben is folyamatosan olvas. Szabad idejében Linz városának átépítésén dolgozik, térképeket, rajzokat készít. A főtéren pedig mi más áll majd, mint a saját lovas szobra. Himmel!

Folco próbálja ironikusra venni a figurát. A fiatal Hitler vérfagyasztó személyiségét némi nevetségessé tevő humorral tompítja. Állandóan bugyborgó beleit emlegeti, mely kóros emésztési rendellenességre utal. Sajnos kicsit többször alkalmazza a kelleténél, így inkább erőltetetté válik, akárcsak a folyton szemébe lógó, minduntalan igazgatott hajtincs. Kevesebb többet adott volna. A könyv utolsó szakaszában többször feltűnik a lábjegyzetben egy számítógépes játék neve. Miért kellett idecitálni? Talán Folco ezzel akar még jobban eltávolítani? Számomra megmagyarázhatatlan, teljesen idegen a mű jellegétől. Ezzel kétszeresen is idézőjelbe teszi az előzőleg megírtakat, mint tényeket.

Mit szólnának a nagy példaképek – Wagner, Schopenhauer, az édesanyja, Bismarck, Winnetou –, ha tudnák, hogy ki volt és mivé lett rajongójuk? Ki plakátozta ki a szobáját arcképükkel minden költözésnél, ebben a sorrendben? A legkevesebb, hogy megrángatták volna a bajuszát. Azt a bajuszt, amelynek történetét szintén megismerhetjük ebben a kissé felszínes, de azért mindenképpen érdekes műben.

Olvass bele: Részlet a könyvből

A könyv fülszövege

Michel Folco: Adolf Hitler sanyarú ifjúsága

Ab Ovo Könyvkiadó, 2011