A ĽHarmattan Kiadó antológiája a kortárs, a modern és a középkori katalán irodalmat bemutató Katalán könyvtár nyolcadik kötete. A sorozat előző, hasonló gyűjteményétől eltérően (A gondviselés szeszélye, Íbisz Könyvkiadó, 1998) – amelyben kétharmad részt már elhunyt szerzők munkái szerepelnek –, a mostani válogatás kizárólag kortárs alkotók elbeszéléseit tartalmazza.
A szövegeket válogató Montserrat Bayà, a barcelonai székhelyű katalán írószövetség titkárságának vezetője, arra törekedett, hogy az antológia tükrözze a mai katalán elbeszélő irodalom sokszínűségét. Nemcsak a szerzők életkora változatos (a veterán Joaquim Carbó ötven évvel idősebb, mint Borja Bagunyà, a kötet legfiatalabbja), hanem változatosak az elbeszélések is, amelyek különböző fokozatait képviselik a realizmusnak (vagy éppen a fantáziának), a humornak és az iróniának, a leggyengédebb érzelmeknek és a legizzóbb erotikának.
A kötet fordítóinak nagy része a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett bölcsész tanulmányokat, és ott ismerkedett meg a katalán nyelvvel és kultúrával.
A sorozat eddig megjelent, közvetlenül és következetesen katalánból fordított hét kötetének nagyobb része többszerzős antológia: az első 32 huszadik századi költő 61 versét tartalmazza bilingvis kiadásban, a második 15 modern elbeszélőtől hoz egy-egy novellát, a negyedik és az ötödik a modern katalán színházról ad összképet 10 szerző szövegeivel. A világirodalmi rangú középkori katalán irodalmat két kötet képviseli: a harmadik Ausiàs March (1400–1459) 29 versét tartalmazza eredetiben, valamint spanyol és magyar fordításban, a hatodik (Jakub cselebi története) pedig egy ismeretlen szerzőnek a Török Birodalomban játszódó regénye, amelyben rejtélyes módon egyetlen szó sem esik Katalóniáról vagy a katalánokról, viszont a történetet záró csatában egy magyar vitéznek van döntő szerepe. Az eddig megjelent utolsó kötet Jesús Moncada (1941–2005) Katalóniában és külföldön egyaránt nagy sikerű regénye, A folyók városa volt.
A Katalán Könyvtár 1997 és 2004 közt megjelent hét kötetének a visszhangja egyértelműen pozitív volt. Az első kötettel kapcsolatban Kenyeres Zoltán írta a Vigiliában, hogy „távlatos áttekintést ad a modern katalán költészetről”, és hogy „magyar nyelven szépen szólalnak meg a versek, hangzásuk telt sokfélesége kifogástalan”. Az olasz Rassegna Iberistica szerint ugyanez az antológia jól érzékelteti a XX. századi katalán költészet magas színvonalát. Ausiàs March verseivel kapcsolatban Bánki Éva írja, hogy „ez a kötet az utóbbi évek egyik legsikeresebb fordítói erőfeszítése, mert a versek szépségén túl a középkori és reneszánsz művek későbbi fordítóinak is mintául szolgálhat”. Az utolsóként megjelent kötetről Balkó Ágnes a Nagyvilágban így fogalmazott: „Jesús Moncada varázslatos hangulatú regényét … nagy vonásokkal, lendületesen és mégis plasztikusan felrajzolt figurák … dúsan burjánzó képek, tapintható tárgyak, eleven életek” jellemzik, és kiemeli a fordító, Nemes Krisztina érdemeit, aki „gördülékeny, lüktetően színes mondatokat teremtett”. A színházi kötetek közül az elsőként megjelentet Mesterházi Márton méltatta igen elismerően a Magyar Rádió Társalgó műsorában. A dráma-antológiákra a határon túli magyar színházak is felfigyeltek: 2001 tavaszán Marosvásárhelyen J. M. Benet i Jornet Színésznők című darabja, 2009 őszén pedig Aradon R. Sirera kamaradarabja, a Színház és méreg került bemutatásra.
Olvass bele: Részlet a könyvből
Mentafagylalt. 24 mai katalán elbeszélő
ĽHarmattan Kiadó, 2011
Olvass bele 
Posted on 2011.11.13. Szerző: olvassbele.com
0