Hellén mágia, modern varázs | Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Írta: Zemen Annamária

Maria öröksége csupán egy ládika. És a tartalmát illetően is csalódnia kell, a nagynénjétől remélt ékszerek helyett kézzel írott, görög és török szövegű füzetekre bukkan, amelyek ételreceptek, kozmetikai készítmények – és varázslások leírását tartalmazzák. Mihez kezdhet egy fiatal görög nő az efféle hagyatékkal?
A ládikó napjainkból az 1900-as évek elejére vezet vissza minket. Az örökhagyó nagynéni, azaz Katina és anyja, Eftalia végtelen nagy szegénységgel megverten, a görög félsziget belsejéből, Kappadókiából érkezik Szmirna városába. [Ma: Izmir, Törökország, kisázsiai rész.] A görög negyedben telepednek le – akkoriban az volt a város legnyomorúságosabb része –, saját eszükön és ügyességükön kívül semmire sem támaszkodhatnak. A sors egy Attart nevű török nőt sodor az útjukba, aki szép lassan megismerteti őket a boszorkányság mesterségével. És ez hozza meg Katina szerencséjét.

A csúnyácska, ám talpraesett Katina ugyanis él a kezébe kapott tudással. A varázslás és bájitalok segítségével elcsavarja a legtehetősebb és legbefolyásosabb férfiak fejét, és sorban feleségül is megy hozzájuk. A gazdag dohánykereskedőn kezdi, és egy pasa az utolsó trófeája. Üzleti találékonysága is figyelemre méltó. Feltalálja az aromás, rózsa illatú cigarettát, ami hasznosítja a tönkrement dohányt, és valóságos divatot teremt. Ez pedig egyenes út a meggazdagodás felé.

Eftalia sem kevésbé leleményes. Hófehérke története óta közismert a szépség és a boszorkányság közti kapcsolat. Nem véletlen, hogy Eftalia, aki maga is boszorkány, csodakrémek gyártásával stabilizálja pénzügyi helyzetét.

Mindez azt sejteti, hogy inkább ezoterikus, spirituális műről van szó. De nem. A természetfeletti erő a regényben szimbolikusan is értelmezhető: ez a nők egyetlen eszköze, amivel fölvehetik a férfiakkal szemben a harcot egy olyan társadalomban, ahol az egyenjogúságról aligha beszélhetünk.

A szmirnai görög negyed mikroközösségének bemutatása fergeteges: az események hajtóereje a női pletyka, a bájitalokkal gerjesztett szerelmek és a szerelmek okozta elhalálozások, a családi tragédiák, a csábítások és a féltékenység, a fondorlatok és a cselszövés. Magával ragad a történet sodra, habár a magyar olvasót megrettentheti a számára kimondhatatlan nevekkel teletűzdelt szöveg.

Elnehezíti viszont a sztorit az egyes szereplők jellemvonásainak aprólékos leírása. Sokszor hemzsegnek a történetben a mellékes elemek, amelyek eltakarják a fő cselekményfonalat. A stílus is szokatlan, a fordító Hargitai Nóra nem keveset dolgozhatott rajta, hogy élvezhető magyar nyelvre adaptálja a regényt.

Az antropológus, régész, filozófus és asztrofizikus írónőtől rengeteg mindent tudunk meg, a történet nem lóg a levegőben. Részletesen bemutatja az egykori várost, leírja a szokásokat, hagyományokat, babonákat, vele kóstoljuk a hagyományos ételeket. A könyv első részében a szmirnai mindennapok életét antropológiai pontossággal és az irónia szűrőjén át ismerjük meg.

Napjaink Mariája a könyv második részében tér vissza. Katina a hagyatékkal őt jelöli ki, hogy húsz évvel halála után vegye át a stafétabotot. Maria – pragmatizmusát és racionalizmusát félretéve, a szkepticizmusnak és mértékletességnek fittyet hányva – mágikus kapcsolatba lép Katinával, és folytatója lesz a szmirnai boszorkányok tradicionális tevékenységének a 20. század végi Görögországban.

A regény hitelességét a metafizika által előtérbe helyezett életciklusok (élet, halál, lélek) adják, a halál és az újjászületés meg nem szűnő folyamatossága. Boszorkányságra készülőknek tankönyv, szkeptikusoknak könnyű nyári olvasmány, élvezhetik továbbá megrögzött maszkulinisták és elvakult feministák.

Alapállástól függően a könyvhöz sokféle értelmezés fűzhető, de valószínűleg ezek közös vonása az, hogy bájitallal, varázslással vagy ezek nélkül, legbelül minden nő egy kicsit boszorkány.

Olvass bele: Részlet a könyvből

A könyv fülszövege

Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Gondolat Kiadó, 2011