„Egy rossz költő mily megindító” (Kosztolányi) | Anthony Burgess: Mr. Enderby

Írta: Novics János

Az rögtön feltűnt, hogy közös vonásunk az izgága bélműködés, bár én orvosságul az élőflórás joghurtot ajánlottam volna. Nem tudom, a hatvanas évek Angliájában mennyire volt elterjedt ez az élelmiszerféleség, bár Burgess nyilván nevetne rajtam: hiszen ez a vonás a regényhős, Mr. Enderby egyik szándékolt irodalmi attribútuma. Anthony Burgess hazánkban leginkább a Gépnarancs Kubrick-adaptációja révén vált ismertté. Kétségkívül a film és a regény is remekmű. A regény szövege elképesztő nyelvi leleménnyel bír, nem csoda, hogy a szerzőnek állítólag az öreg Joyce volt a mestere. Aztán az Egy tenyér ha csattan, valamint a Beteg a doktor című regények jutottak el még hozzánk, amelyek persze jó kis könyvek, de adósságunk maradt még bőségesen. Híres regénytetralógiája hosszú évtizedeken keresztül nem tudott eljutni a magyar olvasókig. A nyitódarab, Mr Enderby – bepillantás (Inside Mr. Enderby) címmel, eredetileg 1963-ban jelent meg, s most végre kézbe vehető magyarul is.

Mr. Enderby negyvenöt éves költő, egyedül él egy bérelt lakásban, s a vécén ülve körmölgeti mitológiai indíttatású verseit. Ahogy megismerkedtem az első lapokon e regényhős hétköznapjaival, emlékeztetett valamikor önmagamra: a külvilágtól elzárkózó, anakronisztikus tevékenységeket folytató, önmaga démonaiba meredő magányos férfira, akit művészi ambíciói mellett legfeljebb a saját bélműködése és a maszturbáció foglalkoztat.

Kerüli embertársait, csak ritkán merészkedik ki az utcára, és önként lemond a női nemről, amelyben persze egykori szörnyeteg mostohaanyjának emléke is szerepet játszik. Végül egy díjátadó ünnepségen megismerkedik egy bulvármagazin szerkesztőnőjével, aki hamarosan a felesége lesz, és megpróbálja a világ elvárásaihoz igazítani szegény poétánkat. Ez persze nem sikerül, Enderby reménytelenül sután bukdácsol a külvilágban, római nászútján pedig, ahol szembesülnie kell a konzumturizmus silány értékrendjével, miközben készülő eposzának történetét is ellopja tőle egy pályatársa, végül megszökik az asszonytól, hogy azután egy idegszanatóriumban végezze.

Burgess regénye részben a hatvanas évek fogyasztói társadalmának és felszínes világának rettentően erős kritikája, ahol már a művészetnek semmiféle jelentése vagy funkciója sincsen. Ugyanakkor Enderby figurájában, akinek dilettáns költeményei szívszorítóan rosszak, azt a tradicionális, mára elavult költészetképet ragadja meg, amely az új társadalmi viszonyok és esztétikai követelmények fényében visszavonhatatlanul komikusnak számít.

A regény fő stíluseleme és hangvétele a metsző szatíra. Egyszerre nevettem és szánakoztam Enderby szerencsétlenül is szimpatikus alakján és a korabeli angol, vagy nyugat-európai társadalom elítélő bemutatásán. A helyszín, a regényalakok és a humor néha pedig a Monty Pythont idézte fel, de Enderby figuráját el tudnám képzelni akár Peter Sellers alakításában is.

A könyv fülszövege

Anthony Burgess: Mr. Enderby-bepillantás

Carthaphilus Kiadó, 2007