Seres Rezső forevör | Fesztbaum: Dalok a Kispipából

Bedő J. István |

Egyszer már megérne egy alaposabb szöveg- és zenei elemzést, hogy vajon hogyan, mitől lett Seres Rezső hungarikum, nemzeti intézmény. Legalábbis olyan összefüggésben, hogy szerte a világban a zeneértők ismerik Bartók nevét, a zeneélvezők pedig a Szomorú vasárnap/Gloomy Sunday szerzőjét.

Fesztbaum Béla ideális meg- és felelevenítője a néhai Spitzer Rudinak. Rajong ezért az apró termetű, zongorán csak nagyon korlátozottan (értsd: egy, esetleg két ujjal) játszó, szomorú emberért. Évek óta készült valami nagyobb szabású dobásra, míg aztán egyszer csak beleénekelte magát a Kék Duna Szalonzenekarba – és kiderült, hogy csodásan tudnak együtt is működni.

A Seres-dalokból összeállított műsor sorozatban megy az Óbudai Társaskörben, akkora sikerrel, amilyenről a zeneszerző-szövegíró csak álmodhatott. Igaz, Fesztbaum a dalokat kivette/kivitte a vendéglátózásból (Kulacs étterem [alias kis-New York], illetve Kispipa). A vicc az, hogy ezek a néha  derűs, jobbára mégis szomorkás dalok beleragadtak minden korosztálynak a közös emlékezetébe, és kirándulás közben, társaságban, néhány pohárnyi sör vagy inkább bor után előbb-utóbb rákezd valaki. A többi meg követi.

Az élő koncert közönsége sem tesz másképpen. Mintha a 18. századi népének (nem népdal, hanem zsoltár) újabb kori megfelelője lenne a Szeressük egymást, gyerekek, a Fizetek, főúr…,. a Nem az a fontos, az ember hány éves meg a többi. Mi adta a varázsát? – csaknem megfejthetetlen. Ha úgy hallgatjuk, ahogyan játszotta, egyujjas produkcióként, az a zene semmiség. Üres, mint egy jellegzetességek nélküli arc. Viszont: éppen az ilyet lehet színezni, sminkelni, bármivé alakítani. Ezt tette egyébként Berki Sándor Dezső, aki a hangszereléssel csodát mívelt: a giccsközeli szöveget, egyszerűcske dallamot igazi fájdalommá, kis tragédiává emelte.

Fesztbaum nem akar érzelmes lenni, kedves fahangon tálalja a dalok közhelyeit. Mert ha komolyabban megpiszkáljuk, azok csak ilyenekből vannak összerakva. Ne is beszéljünk a Szomorú vasárnap kulisszahasogató megfogalmazásairól (Jávor László verssé kalapált személyes fájdalma), amelyeket éppen szárazabb, parlando előadásmóddal tesz fogyaszthatóvá – Berki hegedűszólója pedig századfordulós orosz románcokat idéz. Szóval nincs mese, a művészi talentum adja el őket.

Hogy a legendává vált egyszerű zseni zavarral vagy örömmel fogadná a Seress Rezső-est így feldolgozott dalait, nem lehet tudni. Csak azt írta, amit gondolt. Nem gondolt bonyolult dolgokra, és azt is a maga egyszerűségében írta le. Ettől az egyszerűségtől nem lehet költészetként mérni a dalokat – és talán ezért tudta óriási tömegek lelkét megszólítani.

Fesztbaum feltétlenül jobban énekel és zongorázik az egykori dalszerzőnél – és óriási szolgálatot tesz Seres Rezső emlékének, népszerűsítésének. A nekünk okozott élvezetről nem is beszélve.

Utóirat: A Seress Rezső-koncert legközelebb március 31-én 19.00 órakor látható az Óbudai Társaskörben.

Dalok a Kispipából / Seress Rezső-est
Fesztbaum Béla és a Kék Duna Szalonzenekar
Óbudai Társaskör és Rózsavölgyi és Társa produkció
Ára 2990 Ft
ISBN 599 903 392 9264

A lemezborítón olvasható

Tragikus kelet-európai sors az övé, a 20. század legnagyobb magyar slágerszerzőjéé, aki kottát írni nem tudott, és saját elmondása szerint zongorázni sem igazán. Seress Rezső (1889–1968) cirkuszi artistának indult, majd egy balesetet követően döntött úgy, hogy táncos-komikus lesz, végül bárzongoristaként működött Budapest VII. kerületében, ahonnan nem szívesen mozdult ki: először a Dohány utcai Kulacsban, majd az Akácfa utcai Kispipában. Dalai tízezrek életére és előadók generációira voltak hatással, s az ő nevéhez fűződik az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap is, amelyet több mint 100 nyelven ismernek. Olyan művészeket találunk az először Kalmár Pál által 1935-ben rögzített dal későbbi megszólaltatói között, mint Billie Holiday, Sarah Vaughan, Ray Charles, Etta Jones, Elvis Costello, Serge Gainsburg, Sinéad O’Connor vagy Björk. A munkaszolgálatot is megjárt Seress a háború utáni években is bárzongorisaként kereste kenyerét, s bár nevét és dalait mindenki ismerte és elismerte – még a klasszikus zene olyan óriásai is, mint Toscanini és Klemperer – valódi, anyagiakban is kifejezhető siker soha nem lett az osztályrésze. 1968-ban önkezével vetett véget életének.

Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész, 1997 óta a Vígszínház társulatának tagja. Nemcsak elmélyülten ismeri, hanem lenyűgözően érzi is a két világháború közötti magyar slágerek világát. A lemezen az Óbudai Társaskör felkérésére született, 2014. november 5-én bemutatott, azonos című est zenei anyaga hallható: gyakorlatilag Seress valamennyi jelentős slágere. A pianínónál maga Fesztbaum Béla ül, partnere pedig a dalok előadásában a Berki Sándor irányításával működő, a klasszikus szalonzenekarok világát minden ízében tökéletesen megidéző Kék Duna Szalonzenekar.