Browsing All posts tagged under »vinkó_józsef«

Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság!

január 21, 2013 Írta:

0

Az itthon korábban Öljünk meg minden rohadékot! címmel ismert regény most átdolgozott fordításban, az eredetit pontosabban tükröző címmel jelenik meg – a Boris Vian-­életmű­sorozat tizenegyedik köteteként. Különleges helyet foglal el ez a regény a Vian által hajdan Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. Az első két Sullivan-mű (Köpök a sírotokra és A holtaknak már mindegy) […]

Groteszk remastered | Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság!

január 21, 2013 Írta:

0

Írta: Abonyi Barbara Jó kérdés, hogy lehet-e újat mondani Boris Vianról. A legtöbb műve már évekkel, évtize­dekkel ezelőtt megjelent itthon, a legtöbb írása még talán hiánycikknek sem mondható. Akit érdekelt a groteszk és a meghökkentő tükör, amit mutatni tud – rég elolvashatta. Most azonban mégis van apropója annak, hogy legalábbis újra elővegyük – esetleg pótoljuk […]

Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság (részlet)

január 21, 2013 Írta:

0

| XVI | Kutyaszorítóban Amikor magamhoz térek – negyedórával később –, a díszlet (amit nem is volt időm bemutatni) egy és ugyanaz. A földön egy szép indián szőnyeg, tele sötétvörös vérfoltokkal, mert egy kicsit mindnyájan, mindenütt vérzünk. A bútorok intarziásak, valószínűleg mahagóniból készültek, de erre azért nem esküdnék meg. Furcsa, kicsi ablakokat látok, hatalmas függönyökkel. […]

Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság!

augusztus 23, 2012 Írta:

0

Az itthon korábban Öljünk meg minden rohadékot! címmel ismert regény most átdolgozott fordításban, az eredetit pontosabban tükröző címmel jelenik meg – a Boris Vian-életműsorozat tizenegyedik köteteként. Különleges helyet foglal el ez a regény a Vian által hajdan Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. Az első két Sullivan-mű (Köpök a sírotokra és A holtaknak már mindegy) […]

Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság (részlet)

augusztus 23, 2012 Írta:

Boris Vian: Pusztuljon minden rusnyaság (részlet) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

| XVI | Kutyaszorítóban Amikor magamhoz térek – negyedórával később –, a díszlet (amit nem is volt időm bemutatni) egy és ugyanaz. A földön egy szép indián szőnyeg, tele sötétvörös vérfoltokkal, mert egy kicsit mindnyájan, mindenütt vérzünk. A bútorok intarziásak, valószínűleg mahagóniból készültek, de erre azért nem esküdnék meg. Furcsa, kicsi ablakokat látok, hatalmas függönyökkel. […]

Működteti a WordPress.com.