Vesztergom Andrea: Kiterítve

Vakító csempe. Bezárva egész éjszaka egy szobába, egyedül. Sírnom se kell. Kinek. Jelzőfény, kontúrok, s a magánynak mély szaga fülembe fulladva vár. Fáradtan felliheg a hajnal. Elképzelem, milyen lesz öntudat nélkül. Pedig voltam már kiterítve egyszer, míg valami végeláthatatlan kört mutat egy fényes folyosó. Könnyek. Talán a vegyszer szakszerű sebészkézzel összeöntött szaga csíp, talán csak […]