Browsing All posts tagged under »nagy_attila«

Rómánál még megvolt ǀ Donizetti: Don Pasquale / Opera

augusztus 31, 2025 Írta:

1

D. Magyari Imre | Az opera buffa – az olasz buffo jelentése tréfás, mókás, mulatságos – műfaja a 18. század elején kezd kialakulni Nápolyban, majd, Goldoninak és a zeneszerző Galuppinak köszönhetően, Velencében formálódik tovább, hogy aztán eljusson Bécsbe Salierihez, Haydnhoz, Mozarthoz. Az elnevezés a hétköznapi olasz nyelvben jelenik meg a század vége felé. A gyökerek […]

A második közelítés | Wagner: Parsifal / Opera

május 8, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | „Nagy a córesz Gráléknál” – így tudnám visszaadni Almási-Tóth András Parsifal-rendezésének sokkolóan és nyilván szándékosan deszakralizáló indítását. Nem a középkori legendák időtlen terében és idejében, nem egy „árnyas és sűrű” erdőben, és nem Monsalvat várában vagyunk. Hanem, mondjuk, egy 21. századi nagyvállalat – The Holy Grail Corporation, Titurel and Co. – […]

»Istenhez küldök hő imát« | Gounod: Faust / Opera

április 10, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Gounod és szövegírói, Jules Barbier, valamint Michel Carré közös alkotását nézve sürgősen felejtsük el Goethe művét, amihez minden látszat ellenére szinte semmi köze az operának. Aztán persze jusson újra eszünkbe, netán olvassuk el, előszörre vagy sokadszorra, úgyse jutunk soha a végére, Goethének se sikerült könnyen. Épp Michał Znaniecki rendezésének debütálása évében […]

»Az ígéret főggye« ǀ Gershwin: Porgy és Bess / Operaház

február 9, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Ezt emlegetik sokat és sokan – például Bess az első felvonás végén (Leavin’ for the Promise’ Lan’) – a dalok, spirituálék szövegében, amiket tájszólásban írt Ira Gershwin, hogy minél hitelesebben mutassa be a mű középpontjába állított közösséget. Ehhez alkalmazkodtam én is rugalmasan, amikor igyekeztem találékonyan így fordítani a the Promise’ Lan’-t, […]

Rosszul végződő mese? ǀ Puccini: Turandot / Operaház

január 28, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Pompás, szemet gyönyörködtető, nagyszabású és ugyanakkor elgondolkodtató előadás a budapesti Turandot, amiben még a színek használata is megtervezett, jelképes – a látvány Tihanyi Ildit dicséri, a világítás Katona Zoltánt. Elkápráztatóan, ugyanakkor baljóslatúan indul tehát a mese – vajon miképp végződik? Tudnivaló, hogy Puccini, bár a szöveg elkészült, nem fejezte be utolsó operáját. […]

Cav–Pag* | Mascagni: Parasztbecsület; Leoncavallo: Bajazzók

május 2, 2024 Írta:

0

D. Magyari Imre | Az Operában a Parasztbecsület legelején egy lóra megy fel a függöny. Ott legelészik a színpad közepén. Nem sokáig, mert még a fortissimo előtt gyengéden kivezetik; ki tudja, hogy hatnak az ilyen vad zenei effektusok egy négylábúra. Azon sincs időnk eltöprengeni, hogy ez vajon ugyanaz a ló-e, akit láttunk (látni fogunk) a Hunyadi […]

Kérem, vigyázzanak, az ajtók nyitódnak! ǀ Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára / Opera

február 22, 2023 Írta:

0

D. Magyari Imre ǀ Egy tetőtéri műteremlakásban vagyunk. A herceg (Bretz Gábor) kisgatyában és trikóban van, Judit (Vörös Szilvia) pizsiben. Nem most érkeznek: most ébrednek, kortyolgatják a reggeli kávéjukat. A férfi később felvesz egy farmert meg egy pólót, dolgozna, de Judit, aki pizsiben marad, makacsul nyaggatja a kérdéseivel. A kékszakállú, akinek nincs is szakálla, festő. […]

Pop-ikon, régebbről | Kálmán Imre, az operettkirály / Spinoza

november 7, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Minden kornak vannak pop-ikonjai. Ha az idő­cérnát visszatekerjük a spulnin: ma a rockbandák, az énekesek, korábban a behízelgő hangú gra­mo­fonsztárok, még előbb voltak az operett-, azelőtt meg az operadívák (a válogatás nem teljes körű). Amikor már a dívákból kifo­gyunk, megírják a nagy hírre jutott énekes/zeneszerző életét/tragédiáit – mert annak is van […]

Működteti a WordPress.com.