Browsing All posts tagged under »Kiss_Judit_Ágnes«

Hullámzások | Kiss Judit Ágnes: Négyszög

július 17, 2014 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Versekről vagy irodalomtörténetileg is elemezve, vagy nagyon szubjektíven lehet/érdemes írni. Kiss Judit Ágnes új verses­kö­te­té­ről mindenképpen az utóbbi szempont szerint, személyes val­lo­másként kívánok szólni. Ráadásul egy verssel indítva, amelyet KJÁ honlapján találtam. Portfolió Nézd, itt vagyok, mint táncos a színpadon. Test, lélek egy. Tudd, ritka e pillanat. Hogy mindig így maradjon, semmi […]

Kiss Judit Ágnes: Négyszög (részlet)

július 17, 2014 Írta:

0

SZÍVED ALATT | oratórium Prológus BABA Anyám nem akar engem. Anya, te nem akarsz engem. Micsoda nyomor nem tudni örülni az érkeződnek. Egy pohár tejet sem adni a vendégednek. Anya, ha bosszút tudok állni, nyomorékul születek. Inkább szedtél volna le kanállal méhfaladról. Anya, a szíved alatt, a szíved szerint te nem akartál volna engem. Véletlen […]

Egy csokor vers | A Költészet napjára, 2014

április 11, 2014 Írta:

0

Április 11-én, 13.00-kor József Attila szülőháza elé érkezik Balatonszárszóról az a jármű, amely a pesti dugókban idegeskedő sofőröket próbálja megnyugtatni a versek erejével. (Mai napi hír) Mi ezekkel nyugtatunk vagy zaklatunk… Mirtse Zsuzsa: Ad honorem B. B. Ezeket a verseket virágos jókedvemben írtam Balassi Bálint tiszteletére, ki a jó bor, a szép nők és egyéb […]

Szép versek 2013 (részletek)

augusztus 20, 2013 Írta:

0

BOGNÁR PÉTER | Kokain száll a spanyol levegőben Lehet, ez jutott eszembe, Hogy a levegőben maradó nyomokat Az ember úgy, ahogy van megérzi, Legyenek ezek bármilyen kicsik vagy csekélyek, Csak legfeljebb nem tudja, hogy megérzi. Csak legfeljebb nem tudja, hogy megérzi, Mert annyira kicsi vagy csekély az élmény, Hogy a legkisebb szó is azonnal tönkreteszi, Amit […]

Nincs rózsás labyrinth… | Szép versek 2013

augusztus 20, 2013 Írta:

1

Tóth Zsuzsanna Hiába a cím – Szép versek –, ezek egyáltalán nem szép versek. Vagyis nem mind, és nem úgy szépek, ahogyan megszoktuk (?), ahogyan azt időnként olvasni szeretnénk, ahogyan régen volt. Persze, már semmi sem olyan. A régi – valaha ronggyá olvasott – még fekete-fehér arcképes-borítós köteteket nézegetve a polcon, némi nosztalgiával gondolok arra […]

Működteti a WordPress.com.