Fenyvesi Orsolya: Kertek

Azon a nyáron, mikor kiscicám elolvadt a napon, a fény lombjai árnyékolták kertem, de a házban sem maradhattam, ahol a hőségtől függönyökké ránduló falak elfelejtették testemet. Mozdulatlan kezem simogatta a szelet. Gomolyfelhővel a hasamban kívántam a zivatart, de csak az álmok záporoztak, mint a szirmok, míg el nem mondtam neked, hogy amíg virágoznak a fák, […]