Browsing All posts tagged under »jolsvai_andrás«

Négykezes önéletrajz ǀ Fábri Péter–Jolsvai András: Mire megszülettünk

január 31, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Fábri Péter 1953. december 21-én, Jolsvai András 1953. december 19-én született. Szinte napra pontosan egyidősek, de nem ezért barátok. Jolsvai azt találta ki, árulja el Fábri a Kivezetőben, hogy „írjunk egy beszélgetős önéletrajzot és készüljünk el vele a majdnem egyszerre bekövetkező születésnapunkra”. Ő a maga részéről nem fogott volna bele ilyesmibe, […]

Fábri Péter, Jolsvai András: Mire megszülettünk (részlet)

január 31, 2025 Írta:

0

Bevonulás és kivonulás JOLSVAI ANDRÁS: Nem emlékszem, hol találkoztunk először. Minden bizonnyal Vásárhelyen, hetvenkettő kora őszén. Nyilván elmasíroztunk egymás mellett, mondjuk. Beszélni biztosan nem beszéltünk, arra emlékeznék. Mint ahogy arra is emlékszem, mekkora port vert föl ott a laktanyában a történeted. Hónapokig foglalkoztatott bennünket, szurkoltunk neked nagyon, te voltál a mi Pillangónk, aki megszökött az […]

Egy boldog család | Jolsvai András: Édesszájúak

július 29, 2024 Írta:

0

Somogyi András | Jolsvai András mesél friss könyvében, az Édesszájúakban. Tudatosan felvállalja az elbeszélő szerepét, s időnként kikacsint az olvasóra: Jaj, mit is beszélek, mondja, elnézést kérve egy nem teljesen szándéka szerinti fordulatért. Humoros megjegyzésekkel, szellemes kitérőkkel fűszerezi a szövegét, és csak ha már elmosolyodtunk vagy nevettünk egyet, akkor vesszük észre mennyire elgondolkodtató volt a […]

Jolsvai András: Édesszájúak (részlet)

július 29, 2024 Írta:

0

~~ 1 ~~ Zimmerl József minden reggel felpofozta a fiát. Abban a korban, amikor ez a történet játszódik, s amit az utókor boldog békeidőknek nevez majd el, az ilyesmi nem volt túlzottan szokatlan. A családfő szinte korlátlan ura volt a házközösségnek, s az alárendeltek testi fenyítése a nevelés bevett eszközének számított. Furcsának talán csak az […]

Jolsvai András: Márton Irma tévedése (részlet)

december 9, 2021 Írta:

0

~ 1 ~ Márton Irma harminckét éves, budapesti illetőségű, reformált vallású hajadon négy óra huszonkilenckor ébredt, mégpedig saját akaratából. Minden áldott nap, akár nyár volt, akár tél, akár délelőttös volt, akár délutános. (Ha éjszakás volt, akkor persze nem, de csak azért nem, mert már – még – dolgozott.) Az ébresztőórája éppen egy perc múlva, négy óra […]

Párhuzamos életek | Jolsvai András: Márton Irma tévedése

december 9, 2021 Írta:

0

Somogyi András | Rögtön az elején leszögezem: remek könyvet olvastam. Nem szoktam halmozni a dicsérő jelzőket ajánlóimban, de ez alkalommal kivételt teszek. Jolsvai András pontos és érzékletes tükröt tart a huszadik század első harmadának kispolgári, „többnek látszani akarás” szülte, ostoba konvenciói, a hazug prüdéria elé – és ezt elragadóan teszi. Kitűnőek a jellemrajzok, a három […]

Elmúlt idők | Ladányi János: Lassú elszakadás

május 26, 2021 Írta:

0

Bedő J. István | Kinek-kinek megvan a kedves városa, városnegyede, faluja, és az sem ritka, hogy szerelmi vallomást tesz neki. Ladányi János most, túl a hetvenen érezte úgy, hogy jelentős méretű szociológiai munkássága mellett valami kimaradt az elmesélésből, a saját élete, gyerek- és fiatalkora, meg egyáltalán, ahol felnőtt, a városnegyed. Pontosabban a szerző már csak […]

Jolsvai András: Nincsen számodra hely (részlet)

július 19, 2019 Írta:

0

Egy kis szombati whist Ősz elejére, hogy végleg elvonult a vihar a város alól, Csapóék vendégszerető háza megint tágra nyitotta kapuit. Szinte minden napra jutott valami esemény: a szombatok például a whist napjai voltak. Ilyenkor egybenyitották a három nagy szobát, mindegyikbe négy-négy kártyaasztal került (de volt még néhány összecsukható a fal mellett, ha több játékos […]

»Mennyi kicsinységből lesznek a nagy dolgok« | Jolsvai András: Nincsen számodra hely

július 19, 2019 Írta:

1

Bedő J. István | A címben írt mondatot a legnagyobb magyar gon­dolta. Mondani nem mondta, mert az esemé­nyek idején még szinte semmit nem tudott magyarul, viszont mágnás volt, érdek­lődő és gazdag. (Pon­tosan megjelölve: gróf. Szemér­metlenül nagy vagyonnal.) De Jolsvai András jelen történetének ő csak mellék­szereplője. Ha kémikus lennék (nem vagyok), azt mondanám, az események egyik […]