Az ügynök és a filozófia | Rachel Kushner: A teremtés tava

Paddington |

Rachel Kushner regényét, A teremtés tavát még a magyar kiadás megjelenése előtt olvastam angolul. Nos, az amerikai szerző pontosan azt tudja, amit a legnehezebb mostanság: úgy beszél a politikáról, ideológiákról és nagy ügyekről, hogy közben nem egyszerűsíti le őket a végtelenségig. Nem tesz úgy, mintha a világ fekete és fehér lenne, és nem is moralizál vagy jóemberkedik. Ehelyett ravasz műfaji trükköt vet be: kémregényt (?) ír, de úgy, hogy a kémkedés csak a felszín, alatta pedig identitás- és civilizációregény, sőt egy különös, (szó szerint és átvitt értelemben is) barlangmélyre leásó filozófiai-őstörténeti meditációs réteg is rejlik.

A narrátor egy amerikai nő, akit csak a fedőnevén ismerünk: Sadie Smith. A lány profi beépülő – vagyis tégla. Korábban hivatásos hírszerzőként dolgozott, de egy félresikerült akció miatt átnyergelt a privát megbízók világába. Most Franciaországban kapott munkát. Be kell épülnie egy vidéki, szélsőbalos kommunába, a Le Moulinba, aminek a tagjait a hatalom ökoterrorizmussal gyanúsítja. A feladat első ránézésre klasszikus: közel férkőzni a vezetőkhöz, információt szerezni, aztán a megfelelő pillanatban „rásegíteni” az eseményekre.

Csakhogy Kushner nem a Bond-féle látványkémkedésben utazik, hanem a mindennapi beépülés lelki oldalának bemutatásában. „Sadie” úgy húzza magára ezt a személyiséget, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon – ami a lányt kissé ijesztővé teszi. Már a legelején kiderül, számára a csábítás és a kihasználás nem bűn, hanem szakmai kompetencia.

Ám igazán izgalmassá a könyvet Sadie hangja teszi. Pimasz, szellemes, pengeéles narrátor: egyszerre nagyképű és önironikus, cinikus és sebezhető. Olyan, mintha fél szemmel folyamatosan az olvasót méricskélné: vajon sikerült-e hitelesnek eladnia magát. Esze ágában sincs megfelelni a rokonszenves hősnőre vonatkozó elvárásoknak. Kushner pedig érzékelhetően nagy örömét lelte az arcátlanul okos és gyors eszű elbeszélő megszólaltatásában.

A valódi meglepetés viszont akkor kezdődik, amikor a beépülős szál találkozik egy másikkal, Bruno Lacombe-bal. Bruno a közösség szellemi mentora, a barlangban élő különös filozófus, aki hosszú emaileket ír a mozgalom vezetőjének. Sadie feltöri a fiókját, és a regényben két akció közott a levelek Sadie-féle értelmezését olvashatjuk. Így megkettőződik az elbeszélői hang. Sadie marad a narrátor, de Bruno gondolatai beszivárognak a mondataiba, a világlátásába, a reflexeibe, és ezzel a könyv a kémthrillerből lassan eszmetörténeti elmélkedéssé is válik.

• Olvass bele!

Bruno rögeszméje a neandervölgyiek rejtélyes fel- és eltűnése. Kushner ezt azonban nem száraz ismeretterjesztésként, hanem belső drámaként, gyászból és megszállottságból táplálkozó filozófiaként tálalja. Bruno számára a neandervölgyiek nem puszta múlt, hanem alternatív civilizációs lehetőség. A Homo sapiens nála nem az evolúciós verseny győztese, inkább valami agresszív bunkó, aki lerohanta a bolygót, aztán létrehozta azt a technológiai-ökológiai zsákutcát, amelyben most élünk. A neandervölgyiek ezzel szemben Bruno képzeletében – és a regény sugallataiban – valami „emberibb nép”: közelebb vannak/voltak a földhöz, a közösségi tudathoz, de még a csillagokhoz is.

A szerző nem lassítja le, nem teszi unalmassá a könyvet a róluk szóló értekezésekkel. A filozófiai kitérők nem mellékszálak, hanem ennek a különös thrillernek a motorját jelentik. Miközben Sadie adatokat keres és hasznosítható információkra vadászik, az olvasó egyre inkább Bruno bűvkörébe kerül – és velünk együtt Sadie is. A „tégla” tevékenysége fokozatosan átalakul: Sadie nem egyszerűen szigorú profiként figyeli a közösséget, mert Bruno gondolatai is beépülnek abba, ahogyan látja őket. A regény ettől lesz intellektuálisan izgalmas. A cinikus ügynök, aki elvileg semmiben nem hisz, egyszer csak azon kapja magát, hogy egy barlangfilozófus mondatai kimozdítják a megszokott kereteiből.

A teremtés tava azoknak való, akik szeretik, ha egy regény egyszerre szórakoztat és gondolkodtat, és nem félnek attól, ha a kémregény címke mögött találnak filozófiát, antropológiai elméleteket, politikai kritikát is. Persze azoknak is, akik imádják a karcos narrátorokat: Sadie hangja nekem nagyon bejön – és a beleolvasó alapján Ács Eleonóra magyar fordítása hűen vissza is adja azt az érzést, hogy oldalról oldalra haladva felröhögsz és zavarba is jössz. A neandervölgyiekről szóló brúnói fejtegetések pedig úgy működnek, mint egy barlang: bemész, megszokod a sötétet, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a sötétben is látsz.

Ritka az olyan regény, ami ennyire okos, ennyire vicces, és közben ennyire nyugtalanítóan aktuális tud lenni. A Magnólia Kiadó ezzel a 2024-ben Booker-díjra jelölt regénnyel kétségkívül kilép a tőlük megszokott műfaji keretekből. És az is kétségtelen, hogy a történet megosztó lesz itthon éppúgy, mint külföldön.

Rachel Kushner: A teremtés tava
Fordította: Ács Eleonóra
Magnólia Könyvek, Budapest, 2026
448 oldal, teljes bolti ár 6480 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 5832 Ft
(az e-könyv később kerül forgalomba)
ISBN 978 963 598 4534

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Sadie Smith” – így mutatkozik be a francia vidéken található anarchista kommuna tagjainak a harmincnégy éves amerikai nő, aki tökéletes fedősztorival érkezik elvégezni küldetését. Sadie ugyanis ügynök, árnyékban mozgó megbízók parancsára igyekszik beépülni a célpontjai, a fiatal, radikális lázadók közé, akik forradalmat vizionálva az államhatalom felszámolásáról álmodoznak, ráadásul egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy tetté formálják az eszméiket. Sadie feladata: provokálni a tagokat, jelenteni róluk, és ha kell, megállítani őket. Bármi áron.
Azonban minden megváltozik, amikor felbukkan Bruno Lacombe, a radikálisok öreg mentora, a régmúlt megszállottja, aki csak e-mailben kommunikál a világgal, és aki szerint a modern élet problémáitól való szabaduláshoz nem a forradalom, hanem a visszatérés vezet – vissza az ősidőkig. Sadie, aki addig maga rángatta a szálakat, egyszer csak azt veszi észre: valaki más kezd játszani vele.

Rachel Kushner több irodalmi díjra jelölt regénye feszülten rétegzett thriller, szenvtelenül gyönyörű prózája egy olyan világba vezet, ahol a szerelem is fegyver, a múlt fikció, az igazság pedig csak egy újabb fedőtörténet. A teremtés tava hipnotikus olvasmány – kíméletlenül intelligens, sötéten ironikus és végzetesen lebilincselő.