Nem segít a felszólítás: Igyekezz jobban! | Jessica McCabe: Élet ADHD-val

Fazekas Erzsébet |

Jessica McCabe magáról ír meglehetősen vaskos könyvében (de a vaskosságnak is van magyarázata!), és saját példáit hozza, miért nem működik az Igyekezz jobban! vagy a Szedd össze magad! felszólítás. (Kedves olvasó, ha csak most kezdtél bele az ismerkedésbe az ADHD-val, keresd meg korábbi írásunkat is, amelyik szintén az ADHD-s állapottal foglalkozik. – A szerk.)

Jessica a hiányos olvasási készségük miatt hátrányos helyzetben lévők kedvéért azt kérte, könyvét „lazára tördeljék”, így érthetőbben mutathatja be rajta, hogy  az agy végrehajtó funkcióinak károsodása miatt mi mindent idéz elő az ADHD. A megnyugtatás mellé próbál megerősítést adni – ám figyelmezteti olvasóit, hogy a végső megoldást senki ne várja tőle. Elégedjen meg az olvasó a felkínált sokféle használható eszközzel, módszerrel.

Állandó tapasztalat tehát, hogy az ADHD-s agyú(ak)nak nagyon nehéz az olvasás. Az érintett egyén kizökken, elveszti a fonalat, percekig bámul egy szöveget, ami nem is ábrákból, csak betűkből áll. Leszögezi azt is, írói munkájában a segítő szándék vezérli. Ezért oszt meg mindent a hét év alatt összeállt eszköztárából. Ő ugyan csak hetente tanult egy-egy új módszert, de néha azt is túl soknak érezte.

Jessica tudja, hogy szakemberek szerint a felnőttek 2-3 százaléka lehet ADHD-s. Közülük néhányan azt hiszik, a probléma kinőhető – pedig a tudomány csak arra a felismerésre jutott, hogy az átlagosnál jóval lassabban fejlődik a genetikailag másként strukturált ADHD-s agy. A különböző források szerint a gyerekek öt, illetve hét-tíz százalékának lehet ilyen lassú az agya. Ha az alacsonyabb előfordulással számolunk, akkor is 65 ezer hazai gyerekről lehet szó, akik közül csak minden hetedik jut közfinanszírozott ellátáshoz, és töredékük a kellően hatékony gyógyszerhez. Jessica vigasztaló szavakkal számol be arról, hogy milyen hatékony volt nála a gyógyszer. Azt hitte, ezzel rendbe is lehet mindent tenni. Jóval később jött rá, a terápiának azért többről kell szólnia, mint receptírásról…

Apropó gyógyszer. Februári volt a hír, hogy az a készítmény, ami segíti az ADHD-s gyerekek koncentrálási képességét, nálunk egy hónapja országos hiánycikk. „Bizonytalan végű hiány” – mondják a helyzetről a patikákban. Így a kétségbeesett szülők az interneten keresik azon sorstársaikat, akik kölcsönbe át tudnának adni valamennyi tablettát, különben  nem tudja folytatni az iskolát az a gyerekük, aki a gyógyszer hatására már képes volt figyelni, koncentrálni, beilleszkedni!

McCabe figyelmezteti sorstársait a szavak megfelelő használatára. A fogalmak szerepe minden helyzetben eltérő. A fogyatékosság, akadályozottság kifejezés például segít, amikor jogvédelemre van szükség. A károsodás, funkciózavar megjelöli, melyik terület igényli a legnagyobb segítséget. A válaszgátlás, divergens gondolkodás, munkamemória szavak az egészségügyi szakembereket tájékoztatják a neurotipikus agyról.

• Olvass bele!

Jessica megértette és könyvében kifejti, a fogyatékosság (disability), képességzavar olyan mentális vagy fizikai károsodás, ami jelentősen akadályozza az egyént az élet egy vagy több fontos területén. Ő maga annyi mindent megtanult az elolvasott anyagokból, hogy megkockáztat egy messzire vezető összegzést: „gyakorlatilag minden, bármi, még a terhesség is lehet akadályozottság, hiszen sokféle funkcióban okozhat gátoltságot.”

Tapasztalatból beszél, hiszen őt is nagyon sok minden gátolta. Kimaradt a főiskoláról, mert rendre elfelejtkezett beiratkozni a felvenni szándékozott tantárgy kurzusára. A színészettel is próbálkozott, de unalmasnak találta, hogy csendben maradjon, amikor a szerepe úgy kívánta. A következő tíz évben legalább 15 munkahelyet hagyott ott. Konkrét példákat is sorol – az egyik helyről például azért, mert ebédszünetben kiugrott a barátjához, ám visszamenni elfelejtett. Ha nem tudnám, hogy saját ADHD-s portréjának vonásait festi, azt mondanám, hogy Jessica maga a tömény káosz. Bezzeg édesanyja mozgáskorlátozottként felnevelt három gyereket, karriert épített, intézte a család pénzügyeit, rendben tartotta a házat, meleg vacsorát tett az asztalra. Jessica az ellenpélda: harmincévesen még a kocsiját sem tudja tisztán tartani, abban őrizgeti a kifizetetlen büntetőcédulákat. A lakbérét részidős felszolgálói munkájából szokta fedezni, már amikor keres, ha eszébe jut bemenni dolgozni. Számtalanszor ment át hozzá az anyja, hogy rendet vágjon az aktuális káoszban.

Jessica önkritikusan megjegyzi: nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tudja, hogy felelőtlen, mert „egy felelős ember rendesen elvégzi a feladatát”. Ő viszont folyamatosan halogatja a teendőit, amiket végül úgyis el kell végeznie. De a könyv megírása rendszert vitt az életébe. Már átlátja, többé nem költheti rendszeresen olyan dolgokra a pénzét (mert nincs is), amire nem is volt szüksége. „Mindig elfelejtettem befizetni a számláimat – késve vagy felkészületlenül érkeztem az óráimra, a találkozókra, a munkahelyemre.”

Meg kell jegyeznem, nagyon élveztem Jessica önleleplező beszámolóját. Elvégre szavai, esetei elindíthatják az olvasóban a gondolatot, hogy íme, ez az ezerarcú ADHD. A különös diagnózis álruhája alá igen sokféle karakter viselkedése, életvezetése bújtatható el.  Megismétlem, bárki hajlamos lehet (olykor vagy állandóan) ADHD-s  reagálásra, kontroll nélküli  viselkedésre.

Ha kicsit is tárgyilagosan, pár lépés távolságból, őszintén és bátran, önsajnálat nélkül szemléljük magunkat, akkor – bizonyos értelemben, bizonyos megszorításokkal – valamennyien ADHD-sok (is) lehetünk. Mint ahogyan autisták is, meg gyakran szorongók és depressziósak is vagyunk.

Jessica McCabe: Élet ADHD-val.
Hogyan tudsz hatékonyan együttműködni
az agyaddal ahelyett,
hogy ellene dolgoznál 
Fordította: Holbok Zoltán
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2025
484 oldal, teljes bolti ár 7999 Ft,
online ár a a lira.hu-n 7200 Ft,
e-könyv változat 5599 Ft
ISBN 978 963 609 1255 (papír)
ISBN 978 963 609 1897 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az ADHD-val élőkre gyakran pirítanak rá azzal, hogy „Igyekezz jobban!” vagy „Szedd össze magad!”, pedig ezek a „jótanácsok” nem igazán segítenek. Jessica McCabe, író, színésznő és youtuber, a kötet szerzője leplezetlen őszinteséggel mutatja be saját példáján keresztül, milyen ADHD-val élni.
A könyvből megtudhatjuk, milyen hatással van az ADHD a mindennapi életre, milyen szerepe van ebben a végrehajtó funkciók károsodásának, a figyelemszabályozási nehézségeknek, vagy éppen az elutasításra való érzékenységnek. Megismerhetjük azokat a módszereket és technikákat, amelyek élhetőbbé tették a szerző életét: a How to ADHD nevű online közösség tagjaitól származó idézetek, a jól áttekinthető fejezetek és a neurodivergens olvasóra szabott kiemelt szövegrészek segíteni fognak az érintetteknek abban, hogyan alakítsák ki hatékonyabban a környezetüket, a mindennapi rutinjaikat és hogyan tehetik szervezettebbé az életüket.
A szerző véleménye szerint kulcsfontosságú, hogy ne akarjunk küzdeni a természetes adottságaink ellen. A neurotipikus agy számára berendezett világban akkor képesek a neurodivergens agyúak is sikerrel boldogulni, ha próbálják megérteni az agyuk sajátos működését. A cél az, hogy ne ellene dolgozzanak, hanem tanulják meg, hogyan tudnak együttműködni vele.