Helyettünk gondolkodik? | Karen Hao: Az AI birodalma

Marosán György |

A mesterséges intelligenciával (MI/AI) összefüggő technológiai forradalomról és az ennek következményeként lezajló gazdasági és társadalmi korszakváltásról már számtalan írás jelent meg. Ezek túlnyomó többsége azt elemzi, hogyan működik az MI, miként képes ellátni olyan feladatokat, amelyeket – eddig kizárólag – az ember tudott, ez hogyan alakítja át világunkat és késztet, sőt kényszerít alkalmazkodni. Karen Hao könyve azonban valami egészen másról szól. Abba nyújt betekintést, hogyan születik egy gyökeresen új világ, kik és hogyan vezetik azokat a vállalkozásokat, amelyek létrehozzák a jövő „építőkockáit”. Mintha Kolumbusz felfedezését követnénk végig, kezdve az expedíció előkészítésétől, annak megszervezésén, majd a hajóút levezénylésén keresztül, egészen az Újvilág felfedezéséig és elfoglalásáig, megismerkedve a hozzá szorosan kapcsolódó eseményekkel.

Kao oknyomozó újságíró, aki több mint egy évtizedig foglalkozott az MI társadalomra gyakorolt hatásaival, egyben nyomon követte azokat, akik részt vesznek a 21. század Új Világának a felfedezésében és létrehozásában: vállalkozásokat, meghatározó vezetőket és kutatókat. Többnyire tisztában van egyéni indítékaikkal is és ennek tudatában mutatja be, hogyan és milyen küzdelmek során formálódik a mindannyiunk életét már ma is alapvetően meghatározó MI-világ. Ez nem pusztán érdekessé, hanem ami még fontosabb, kifejezetten lebilincselővé teszi írását, bepillantást engedve a jövő születésének folyamatába. S teszi ezt olyan módon, hogy ráirányítja a figyelmet – az új technológiai innováció felfedezését követően – az alkalmazás és a „termőre fordulás” folyamatának sokszor figyelmen kívül hagyott, de végső soron mindent meghatározó menetére.

A könyvben megjelenő személyek – egójuk iránytűjét követve – hozták létre és formálták az AI birodalmait. Hol segítően együttműködve, hol saját érdekük érvényesítésére összepontosítva formálták ki, hasonló attitűdű partnereikkel az iparágat. Munkájuk eredményeiről mára már nem csupán a több milliárd felhasználó számára hozzáférhető és használt eszközök tanúskodnak. Belepillantva a Forbes milliárdosok listájába, azzal szembesülünk, hogy többségük az első húsz között található. Elgondolkoztató, hogy az „alapító atyák” középosztálybeli családból indultak, többségük 60 alatti és mára – saját erejükre és tudásukra támaszkodva – a világ leggazdagabb embereivé váltak. Ez abból a szempontból volt érdekes számomra, mert a könyvet eredetileg azzal a várakozással vettem kézbe, hogy további eligazítást kapok, mit is kell tanulnom ahhoz, hogy munkám során alkalmazhassam az MI-t.

Ám a könyv indító fejezetének (Hatalmi harcok) első bekezdése egyszerűen sokkolt. Képzeljük el azt a szituációt, amelyben egy nagyhatalmú vezető, valamelyik este váratlanul nem várt bejelentéssel szembesül: „2023. november 17-én, Sam Altman, az Open AI vezérigazgatója – Szilícium-völgy aranyifja, a generatív AI-forradalom zászlóvivője – egy Las Vegas-i luxusszállodában tartózkodott és éppen bejelentkezett egy Google Meet-értekezletre. A képernyőről az ötfős igazgatótanács másik négy tagja nézett vissza rá. Ilya Sutskever az OpenAI tudományos vezetője tömören közölte: Altmant elbocsátják.” Na, de mi volt erre Altman első reakciója? „És én hogyan segíthetek?”

• Olvass bele!

Amikor idáig értem az olvasásban, egyszer csak értelmet kapott a könyv alcíme: Álmok és rémálmok Sam Altman OpenAI-jában. Mert mi is történt? Péntek délután puccs rázza meg a birodalmat, ami hétfőn reggelre – némi túlzással – megoldódott. Ez pedig előre jelzi, hogy a világgazdaság színterén zajló birodalmi küzdelemről lesz szó. Az éles és kiszámíthatatlan versenyhelyzet, valamint az eseményeket mozgató emberek személyiségképe alapján előre jelezhető lett volna az Altman elleni puccs. A végkifejlet ugyan kiszámíthatatlan volt, de végül is úgy tűnt, megnyugtatóan rendeződtek a dolgok. S valóban, egy hónappal később: „minden visszaállt a régi kerékvágásba, mintha sor sem került volna A Döccenőre, ahogy a munkatársak nevezték.” Vagyis a pénteki puccs, egy hétvége alatt összeomlott. Ám ne gondoljuk, hogy ez a krízis – miként a többi, folyamatosan keletkező – véglegesen rendeződik. Erre utal, hogy a válságot részletes tárgyaló fejezet (Kalandregény) a következő mondattal ér véget: „Az alkalmazottak többsége számára az ügy megnyugtatóan lezárult. A válság véget ért. Azután hirtelen mégsem.”

A könyv erénye, hogy az oknyomozó újságíró által felkutatott és a helyzetet komplexen jellemző tények alapján rajzolja fel a világgazdaság leghatalmasabb globális vállalatainak vetélkedését. Ennek folyamata ilyen pontosan, ennyire meggyőzően és ilyen sok tényre alapozva máshonnan egyszerűen nem hozzáférhető. Érzékelhetővé tette a tech-elit – új kifejezéssel a broligarchia [„haverok oligarchiája”] – viselkedését és gazdasági súlyát is, ami a saját vállalataik tulajdonából ered és amihez – a világpolitika autokrata vezetőihez hasonló – öntörvényű és kiszámíthatatlan viselkedés kapcsolódik. Ez napjainkban különösen érdekes, hiszen miközben ezt az ismertetést írtam, az internet azzal volt tele: kipukkan az AI-buborék, összeomlik a cégek tőzsdei felívelése. Ez utólag is igazolja a könyv célkitűzését: elemezni az elmúlt évek egyik – a figyelem homlokterében levő – birodalma, az OpenAI létrejöttét, és ennek nyomán feltárni a világgazdasági és a globális technológiai cunamikon végezhető „hullámlovaglás” stratégiáját.

Az eljövendő éveket az AI világbirodalmak túlélési küzdelmei fogják meghatározni, illetve szembesülésük a világgazdasági összeomlással. Ezek a birodalmak szinte szempillantás alatt épültek fel, és a szerző ahhoz ad alapvető és máshol nem is megszerezhető segítséget, hogy megértsük, mi is mozgatja az alapítókat és finanszírozókat, mi vezérli a globális iparágak meghatározó tulajdonosait, és a világgazdaság és világpolitika domináns szereplőit. Ez a helyzet kifejezetten késztet arra, hogy végigolvassuk Karen Hao könyvét. Így refletorfényt kaphat, hogy kik, milyen hatalomra támaszkodva és milyen viselkedési modelleket követve vesznek részt és szólnak bele napjaink sokasodó kríziseinek megoldásába.

A könyv számtalan érdekességgel segíti az AI-vel összefüggő üzleti ökoszisztéma működésének megértését. Csak kettőt idézek. Egyrészt, az USA kormánya nagyjából 1,5 milliárd dollárt, Európa pedig 1,2 milliárdot különített el a nem-védelmi célra fordítható MI kutatására. Az iparág legismertebb cégei viszont 2021-ben sokszorosan többet költöttek ugyanerre: az Alfabet 31,6, illetve a Meta 24,7 milliárdot! A szerző megállapítja: „A OpenAI valamennyi alapító tagjának évi 175 ezer dolláros alapfizetést, valamint YC vagy SpeceX részvényeket ajánlott. Sutskever ezzel szemben csaknem kétmillió dolláros ajánlatot kapott, ami szinte hallatlan összeg egy nonprofit szervezettől.” Ezek a pénzügyi nagyságrendek érthetővé teszik, hogy már az alapítás során kiemelt figyelmet fordítottak a cégek a sikert alapvetően befolyásoló, rejtett vezetői kompetenciákra. Ezek egyike, a Szilícium-völgyben idézett mondás, ami a kapcsolati minőségre utal: „társalapítóvá válni olyan, mint házasságot kötni.” A másik viszont a vezetői személyiségre vonatkozó sajátos követelmény, amit a legtalálóbban Elon Musknak Sam Altmanról adott jellemzése fejez ki: „Ledobhatod ejtőernyővel egy emberevőkkel teli szigetre, és amikor öt évvel később visszatérsz, ő lesz a király.”

A könyvet olvasva olyan kép alakul ki az AI iparág születéséről és az abban résztvevőről – finanszírozókról, vállalatok tulajdonosairól és vezetőiről –, mintha csak az újkor elején zajló gyarmatosítás eseményei ismétlődnének meg. Véget nem érő csaták és hódítások, meghökkentő felfedezések, amelyek előre nem látható módon futnak végig a kisajátítás és a birtokba vétel, majd az összeomlás és visszavonulás fázisain. Az egész folyamat egyik legfontosabb eleme egymás szakembereinek elcsábítása, az ötleteik ellopása. Miközben minden folyamatosan változik, csak a krízisek jelentik az állandóságot. Ez így kicsit túlzó megfogalmazásnak tűnhet, de a könyv így foglalja össze az OpenAI dolgozóinak erősödő tapasztalatát: „A vezetőség még nem is kerekedett felül ezen az új konfliktuson, máris kipattant a következő. Az irodában új kifejezést alkottak a munkatársak: Örökválság.”

Ahhoz, hogy megértsük, mi is a mesterséges intelligencia (az AI/MI) és milyen szerepet is játszik a társadalom átalakulásában, nem elegendő a műszaki tartalom és informatikai lehetőségek bemutatása. A könyv előtérbe helyez olyan információkat, amelyeket korábban a műszaki részletek által elfedtek, s ezáltal ráébreszt, hogy a vállalkozások vezetőinek és szakembereinek személyisége és stratégiája lényegesen meghatározóbb, mint gondoltuk volna. Ez nyomja rá a bélyegét arra, hogyan terjed el az AI és milyen változásokat vált ki a társadalomban. Sőt: a helyzet még ennél is bonyolultabb, sőt nyomasztóbb. Ezt a könyv kendőzetlenül, de tényekre alapozva és sok példán keresztül mutatja be. Az eredetileg jószándékú és óvatos személyiségű kutatókból meg a velük együttműködő vállalati szakemberekből „ketrecharcosokat” formált a verseny nyomasztó kényszere. Vajon milyen érdekek és szándékok vezérelhetik a belőlük felépülő vállalatbirodalmakat?

A szokásos vállalati küzdelmekben csak valahol a háttérben osztanak helyet a kutatóknak, illetve a műszaki és a piaci szakembereknek. A csatákat a nagyvállalkozók vívják, a pénzügyi elit támogató közreműködésével. Ehhez képest az AI birodalmak építésekor – mint az OpenAI példáján látható – egyszerre kell küzdeni a túlélésért és a „világhatalomért”, és ekkor az innovátorok közvetlenül és meghatározó módon befolyásolják az eseményeket. Különösen érdekes az a konfliktus, amikor a szakmai gárda – eltérően a szokásos esetektől – belefolyik a dolgok menetébe. Ezt tovább erősítette az alapítás során választott sajátos megoldás: az OpenAI-t eredetileg nonprofit szervezetként hozták létre. A munkák előrehaladtával és az eredmények megszületésével azután egyre fontosabbá vált a pénzügyi siker. Emiatt szükségképpen kiéleződött a harc a két tábor között, egyesek az eredeti küldetés céljaihoz ragaszkodtak, mások a pénzügyi megtérülést tekintették a túlélés elkerülhetetlen feltételének.

Amikor Karen Hao, 2019-ben elkezdett foglalkozni az OpenAI-jal, sem az újságírásban, sem az AI területén nem volt kezdő. Első élményei alapján alapvetően jófiúknak gondolta mindazokat, akikkel a szervezetben találkozott. Elfogadta az OpenAI nonprofit jellegét, ami a társadalmi hozzájárulást tekintette alapvető küldetésének. A fokozatosan kiformálódó iparág viszont alaposan átalakult: még a szokásosnál is kiszámíthatatlanabbá és tőkeigényesebbé vált. A körülményeket állandó élethalálharc jellemezte, baráti/ellenséges viszony, ami pillanatok alatt fordulhatott az ellentétébe, a működés pedig soha nem látott mennyiségű erőforrást igényelt: beleértve a ritka, csúcskategóriás chipeket és elképzelhetetlen mennyiségű adatot. Az OpenAI, a robbanásszerűen bővülő lehetőségek és a váratlanul felbukkanó kényszerek hatására őrült tempóban fejlődött.

A szerző olvasmányos és tényekre alapozott összefoglalót és elemzést ad arról, hogyan született és milyen irányba fejlődik az egymással vetélkedő AI-birodalmakból felépülő világ. Mivel pedig ez mindannyiunk életét alapvetően meghatározza, mindenkinek megéri, hogy elolvassa és megértse: mi is vár ránk!

Karen Hao: Az AI birodalma.
Álmok és rémálmok
Sam Altman OpenAI-jában
Fordította: Bata István, Moldvay Tamás, Gyárfás Vera
Hvg Könyvek, Budapest, 2025
494 oldal, teljes bolti ár 9900 Ft,
online ár a kiadónál 8910 Ft,
e-könyv változat 6999 Ft
ISBN 978 963 565 7360 (papír)
ISBN 978 963 565 7377 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mesterséges intelligencia behálózza az életünket. Ám eddig csak kevesen vállalkoztak arra, hogy az AI-jal kapcsolatos kutatásokat elemezzék és a technológiára épült ipart bemutassák. Karen Hao többéves kutatómunka árán kiderítette, hogy kik irányítják az AI-t fejlesztő vállalatokat, milyen gondolatok vezérlik őket, valamint beszámol azokról a társadalmi hatásokról, amelyeket az új technológia kifejt. Ez az új iparág sosem látott mértékben igényel erőforrásokat: ritkafémeket a csipekhez, energiát az adatok feldolgozásához, a Globális Dél országaiban éhbérért dolgozó munkásokat, akik az összegyűjtött adatokat osztályozzák.
Karen Hao a több mint kétszázötven emberrel készített mélyinterjú segítségével és a Sam Altman által vezetett OpenAI cégóriás példáján keresztül teljes képet nyújt az AI világáról. Vele tarthatunk Chilébe, Kolumbiába és Kenyába, ahol az AI negatív következményei ellen szerveződő munkásokkal találkozott, és alászállhatunk a Szilícium-völgybe, ahol önző zsenik és hatalomittas üzletemberek tervezik meg számunkra a jövőt.
Karen Hao könyvéből azonban világossá válik, hogy mindennek nem szükségszerű így lennie: az AI és a köré épült ipar felett visszavehetjük az irányítást, és a mesterséges intelligenciát a szükségleteink kielégítésének észszerű eszközévé tehetjük.