Oidipusz vagy Kreón? (részlet)

Előszó

Spiró György

Nagy lírai tehetség volt Térey János, de izgalmas drámákat és nagyszerű emlékező prózát is írt. Rendkívüli szókincse és csalhatatlan hallása predesztinálta arra, hogy drámákat fordítson; fellélegeztem, amikor Puskin drámáját, a Borisz Godunovot végre lefordította. Logikus volt, bár némi időt igényelt, amíg Karsai György rávette négy görög dráma újrafordítására. Közös munkájuk eredményeképpen születtek a műfordítások, Karsai alapos tanulmányai, szövegekhez fűzött jegyzetei, amelyek az egyes drámákat bevezetik, kísérik a kötetben.

Térey egyetlen idegen nyelvet sem ismert mélyebben, nyersfordításból és a szakemberrel való tanácskozásból merített, de tudjuk: azt a nyelvet kell jól tudni, amelyen a mű újraalkotandó. Sok jelentős, számos nyelven beszélő tudós költőnk bizonyult ügyefogyottnak, amikor klasszikus drámát kellett fordítania, azt hívén, hogy az éppen olyan munka, mint a versfordítás. Nem olyan. Minden egyes szereplő más lelkiállapotból, más indulatból beszél egy jelenetben akkor is, ha a verselés és a nyelvi állapot azonos. Drámai erőtérben hangzik el minden szó, és ha ezt a teret nem érzékeljük, a még oly szép szöveget sem értjük. Költő is, színész is a dráma fordítója. Nehéz magától értetődően, emberien megszólalni, amikor az újraköltő koturnust köt és maszkot tesz az arcára, a túl öblös hang eltorzul, a túl gyönge hang ki sem jön, az indulat elvész, modalitás híján a beszéd értelmetlen zümmögéssé válik.

Hadd idézzek két sort az Oresztészből.

„Ki nem beteg, de annak képzeli magát,
Olyan nyúzott, mint egy valódi nyavalyás.”

Orvosi tanácsként adható betegnek és képzelt betegnek egyaránt, igazsága kétségtelen, egyszerű, mint egy közmondás. Szabadon jambikus sorok, egyforma szótagszámmal. Fel sem tűnik első hallásra, hogy két ritkábban használatos szó szerepel, a „nyúzott” és a „nyavalyás”.

Történetesen azonos hanggal kezdődnek, a verstanban alliterációként tanítják. A „nyúzott” mai szó, szinte polgári, enyhén komikus. A „nyavalyás” kissé ódon, de a mai használatban finoman gúnyos. Attól drámai e két sor, hogy Élektra mondja szeretett bátyjának. Korholja, amiért nem akarja összeszedni magát. Bármilyen rokon értelmű szó állna e kettő helyén, ez az érzelmi attitűd elveszne.

A legegyszerűbbet a legnehezebb fordítani.

Nagy kár, hogy több drámát Térey János nem fordíthat. Szerencse, hogy ezek a fordítások megvannak. Lehet játszani.

Oidipusz vagy Kreón? Négy görög tragédia
Electa sorozat
Fordította: Térey János és Karsai György
Gondolat Kiadó, Budapest, 2025
344 oldal, teljes bolti ár 5000 Ft