Ellentmondások és feloldások | Vámos György: Csapdában a Föld

Iván Gizella |

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ha egy tudós ember ír könyvet, az bizony nehéz olvasmány lesz. Nehéz, mert azt hisszük, túl szakmai, túl tudományos, túl bonyolult. A tudós Vámos György majdnem három évig dolgozott a kezemben tartott könyvön, ami mégsem tűnik nehéznek. Sőt: élvezettel olvastam. Igaz, már régen rájöttem: aki igazán tud, aki valóban érti, amit tanult, amit megfigyelt és csinált, az érthetően el is tudja magyarázni. Mert nemcsak magyarázni tud, de tanítani is.

Vámos György tudományos igényessége fegyverzetében lép elénk, de tollforgató jóbarátként is, aki az olvasó figyelmét óvatos mondatokkal hívja fel a közelgő környezetvédelmi veszélyekre. Ő nem csak botorkál a környezetvédelem labirintusaiban, hanem utat épít. Olyan utat, amin érdemes – vele együtt – elindulni.

A Csapdában a Föld lapjairól egyértelműen kiderül, a környezetvédelmet tekintve mennyire nem készültünk fel sok mindenre. Például az erőszakra sem. Megtudjuk – mi, emberek, közösségek, társadalmak – mennyire sérülékenyek, sebezhetőek vagyunk. Pedig tudni kell, hogy a rosszul értelmezett klímavédelem, a szélsőségesektől kapott úgynevezett tanítás/edukálás csak kárt okoz, csak árt.

A váltás szükséges, csakhogy ökoterrorizmussal nem lehet elérni. És hogy ez így van, azt Vámos le is vezeti, bebizonyítja a könyvében. Azt mondja, hogy az emberiség döntés előtt áll. Vagy az önkéntes korlátozást vezeti be, vagyis a szigorúbb szabályozás igen kényelmetlen, de biztonságosabb módját választja, vagy rábízza magát az ún. természetes szabályozásra. Csakhogy ez utóbbi súlyos válságokkal fenyeget, továbbá növekvő számú és fokozódó intenzitású katasztrófahelyzetekkel.

Vámos György egész életét a környezetvédelemnek szentelte: itthon elismert tudós, a tudományos világban nemzetközi tekintély. A könyve pedig!… Szigorú szakmai irománynak véltem, és kíváncsi voltam, mit ad egy olyan embernek ez a könyv, aki nem szakmabéli, de akit érdekel a környezetvédelem és a jövő. Ám akárhol is nyitottam ki, mindig úgy éreztem, tovább kell olvasnom. Visszalapozgattam, aztán megint előre… Kerestem a csapdahelyzeteket, hiszen azokat akartam megismerni.

És mit találtam? Érdekfeszítő történelmi áttekintést a fenntartható jövőről. Ellentmondásokat a felelős politikusok, a környezetvédelemért dolgozó szervezetek és a gazdasági hatalom lobbiérvényesítő törekvései között. Vámos feketén-fehéren felvázolta – ami persze lehetne evidens is –, hogy a rövid távú gazdasági érdekek szemben állnak és napi harcukat vívják a jövő mérnökeivel, azokkal, akik a fenntarthatóságért dolgoznak.

A leendő olvasónak különösen ajánlom a figyelmébe a népesedéssel, a túlnépesedés problémakörével foglalkozó fejezeteket. Mert azokban válik egészen egyértelművé, hogy minden mindennel összefügg. A népszaporulat, a klímaváltozás – és még a háborúk is. Ezek mind egymásra épülnek a ma történelmében.

• Olvass bele!

Különösen érdekesnek találtam a vizekről írt fejezetet. Vámos azt mondja, hogy a szárazföldi édesvízkészletekkel való gazdálkodás az egyik legexponáltabb és legkritikusabb témakör a fenntartható életminőség szempontjából. Bár a Föld legnagyobb összefüggő erőforrás-készlete a víz, de ennek csupán három százaléka édesvíz! Elvileg persze ennyi is kielégíthetné a Föld lakosainak igényeit, de ehhez nem lenne elég az észszerű felhasználás, mert a földrajzi eloszlás és az igények csak részben fedik egymást. A világ lakosságának harmada nem jut hozzá a biztonságosan kezelt vízhez, és még ennél is nagyobb az aránya azoknak, akik a népességrobbanás területein szenvedik el a víz hiányát. És akkor még nem beszéltünk arról, hány ember, gyermek, csecsemő hal meg naponta, mert nem jut vízhez. A túlnépesedés pedig a vízhiányon keresztül is hozzájárul a népvándorláshoz, a migrációhoz, a háborús konfliktusokhoz.

Mindig a múltból lehet a legtöbbet tanulni, ezt újra meg újra megtapasztalom. És igazi előrelépést a múltra építve lehet elérni. Társadalmi változás még soha nem lett sikeres, ha kizárólag úgynevezett új alapokra akarták építeni.

Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen súlyos, komoly mondatok olvashatók a vallásról is a környezetvédelemről szóló könyvben. Hadd idézzek egy pár sort:

„Az emberi hatalom a tömegek együttműködésétől függ, ennek alapja pedig a tömeges identitás kialakítása. Ezek az identitások mítoszokra, fiktív történetekre, hitalapú tanításokra épülnek, s ezeken a területeken az egyházak megőrizték szerepüket. Sokszor hozta a történelem, hogy egy új hatalmi rendszer új egyházat alapított, hogy saját identitását minél jobban erősítse (pl. az anglikán egyház…), de még a közeli jelenkorban is élnek diktatúrák ezzel az eszközzel. Az észak-koreai rezsim dzsucse [önerőre támaszkodás] nevű fanatikus államvallással mossa az alattvalói agyát…”

A vallásoknak – a szerző megfogalmazása szerint – továbbra is nagy a politikai ereje, amennyiben képesek megszilárdítani a nemzeti identitásokat, szélsőséges esetekben akár hozzájárulhatnak egy újabb világháború kirobbantásához is. A legtöbb országban a vallások a modern nacionalizmus kiszolgálói, így … valójában megnehezítik a globális problémák – a klímavédelem, a klímaváltozás, a nukleáris energia okozta feladatok – megoldását.

Vámos azt mondja, a jövő már itt van. Nem kopogtat, benyitott az ajtón. Zajlik a harmadik nagy ipari forradalom, a mesterséges intelligencia forradalma.

Az eddigi tapasztalat pedig sajnos arra utal, mondja, hogy az emberiség nem képes a saját, jól felfogott érdekében végrehajtani a tényleges és szükséges paradigmaváltást. Ugyanakkor látható: ha világot nem változtatjuk fenntarthatóvá, akkor remény sincs, hogy igazságosabb emberi létet éljünk mi magunk és ilyet örököljenek utódaink.

Csak abban reménykedhetünk, hogy a jobb élet reményét hozó szemlélet- és gyakorlatváltás minél kevesebb tragédiával és pusztulással jár majd…

Vámos György: Csapdában a Föld
Kalligram Kiadó, Budapest, 2025
320 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft,
e-könyv változat 3500 Ft
ISBN 978 963 4685 746 (papír)
ISBN 978 963 4685 777 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Az emberiség döntés előtt áll: vagy az önkéntes korlátozás, azaz a szigorúbb szabályozás nehéz, de biztonságosabb módját választja, vagy rábízza magát a „természetes” szabályozásra, amely súlyos válságokkal és fokozódó katasztrófa helyzetekkel fenyeget. Ezen éles ellentét hordozza az esélyét annak, hogy az emberiség talán még nem túl későn, de a paradigmaváltás irányába mozdul el. Mivel az egyes ember és az emberiség is az önszabályozó rendszer része, ezért van/lehet esély arra, hogy egy elfogadhatóan korlátozott és mérsékelt válságokkal, veszteségekkel járó korszakváltást valósítsunk meg. Ugyanakkor ez az esély továbbra is ellentétes az uralkodó gazdasági és politikai prioritások motivációs trendjével, ezért a korszakváltás csak nagyon lassan, tendenciaszerűen valósul meg (ha egyáltalán!), és emiatt mind az emberiség, mind a természet további súlyos fizikai veszteségeket fog elszenvedni.
A környezet fenntarthatóságát hirdetőkkel szembeni szkepszissel fogtam bele Vámos György könyvének olvasásába. Könyve olvasásáig találónak véltem néhai közgazdász barátomat, Antal Lacit: „ne mi éljünk, hanem a halak!” Vámos tudományos igényességgel, enciklopédikus ismeretekkel és főként a gyakorlatból vett példáival átformálta gondolkodásomat: „mi is csak akkor élhetünk, ha a halak is élnek!”
A könyvben nem a földi élet örömeiről való lemondásról prédikáló zöld Savonarola ostorozza embertársait és főként a hatalommal rendelkezőket, hogyan kellene szabályokkal, edukációkkal megváltoztatni a mindennapjainkat, hanem egy sokoldalú reneszánsz tudós mutat rá, hogyan születik a MEGOLDÁS. – Csillag István