Nélküle csak zengő érc… | Finy Petra: Kistigris

Posted on 2026.01.13. Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Finy Petra furcsa címet talált legújabb kötetének. Furcsát, mert elsőre legjobb esetben is az ifjúsági korosztályra asszociálunk, de még inkább hihetnénk, hogy gyerekkönyv – ha nem tudnánk, mit tartunk a kezünkben. Bevallom, kedvelem Finy Petrát, a költőt, és a gyerekekhez, fiatalokhoz szóló írót is. Felnőtteknek szánt könyvet valamiért még nem olvastam tőle. Éppen ideje volt elkezdenem az ismerkedést ezzel az oldalával is.

A Kistigris novellák gyűjteménye, még hozzá olyanoké, amelyek bátran hordozzák a mottószerű alcímet: Történetek a szívről, a borítón pedig, kicsit rejtetten ugyan, de ott virít egy nehezen kimondható mondat: „Be mersz lépni a szeretet dzsungelébe?” Ezzel el is érkeztem egy fontos kérdéshez, miért olyan nehéz manapság vállalni az érzelmeinket? Mi tart vissza bennünket a szeretet kimutatásától? Mert bár egyre többször hallom (villamoson, buszon is) búcsúzásként az amerikai mintájú mondatot: szeretlek, mintha a szó elveszítette volna valódi, eredeti jelentését. Miközben mindenfelé látványosan papolnak a szeretetről – cseng-e bennünk a Pál apostol-i értelmezés?

De ne menjünk ennyire mélyre, Finy Petrának sem feltétlenül ez a célja. Ahogyan ő szól a szeretetről – annak néha egészen abszurd, vagy egészen költői változatairól –, az nem érzelgős, nem csöpögő és semmiképp nem álságos. Ezekben a rövid történetekben a szerző meglepő, olykor szürreális módon, de felismerhető metaforákba burkolja az ezeracú élményt; a szeretet, vagy a vágyakozás a szeretetre, néhol a hiánya, vagy elvesztésének feldolgozása mindannyiunk különös, egyedi érzeménye. Finy Petra úgy vezeti olvasóit a szeretet dzsungelében, hogy annak rejtelmességétől félni ugyan nincs okunk, de szorongani, ámulni, elmosolyodni, elgondolkodni, megrázkódni, kérdéseket feltenni – akár elmorzsolni egy könnycseppet – mindig lehet. Kiváltképp a saját reakcióinkon csodálkozhatunk olykor.

A Kistigris rövid elbeszélései a maguk különös módján reflektálnak a jelenre, akár azt is mondhatnám, hétköznapjaink valóságára. Mégis elemeltek, bizarrságukkal együtt szeretnivalók. A helyzetek egyszerre ismerősek és távoliak, még akkor is, ha olykor képzeletbeli lények jelennek meg. Ezek a „kivetülések” mindig valami belső folyamat következményei – a fantázia játékai, komolyak és mulatságosak egyszerre. Mintha foszlányai lennének egy álomnak, amire reggel már csak halványan emlékszünk, s inkább csak az érzetre, amit keltett bennünk. Kiszámíthatatlanok, meglepőek, váratlanul törnek ránk érzelmeink is. Ugyanígy libikókáznak, hintáznak velünk ezek az írások, valószínűtlen tükörjátékuk lebeg a belső és külső világ érintkezési pontján. Kétségtelenül rájuk rezonáló lelket igényelnek, biztosan nem érintenek meg mindenkit. (De „kinek szép a lelkében az ének”…) A novellák mintázata végül sajátos kékmadár-kergetéssé válik, és a kötet végére megérthetjük, hogy a boldogság bennünk lakik, bár meg kell dolgozni érte.

Szerettem Finy Petra új kötetét. Legfőképp azért az üde nyitottságért, amivel írója a világhoz viszonyul. Ez a viszony reményteli, gyermekien játékos, ugyanakkor felfedező módon komoly. Ha olvasói ilyesfajta nyitottsággal közelítenek a szerző teremtett lényeihez és nagyon is valóságos helyzeteihez, ha elfogadják a szürreális szituációkat éppúgy, mint a realitás „pofonjait”, nagyszerű élményben részesülhetnek.

Finy Petra (© Szalmás Kriszta)

Finy Petra: Kistigris
21. Század Kiadó, Budapest, 2025
302 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
online ár a kiadónál 5390 Ft
ISBN 978 963 568 6483

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen egy igazi anyatigris? Vajon tényleg van a Balatonban krokodil? Mit tehet egy kórház onkológiai osztályán egy vezérszurkoló? Miért fontos párválasztásnál, hogy a másik feláll-e a lelátón már félpályánál szurkoláskor? Mi a teendő, ha egy elefánt nem tudja abbahagyni a sírást? Mit csináljunk, ha beszorulunk a vízibiciklibe, vagy Latinovits Zoltánnal és Ruttkai Évával találkozunk? Hogyan lehet a zsebünkbe rejteni a hullócsillagokat, és miként lehet levágni a füvet, ami mindig visszanő, sőt virágos mezőként burjánzik másnapra?
Ahogy a szerelemnek, úgy a szeretetnek is megvannak a saját démonai. A magányban, a gyűlöletben, a gyászban vagy a közönyben elárvult szív bizony gyönyörű szörnyetegeket képes alkotni magának. De a boldogság bestiáriumában sem lakozik sokkal kevesebb furcsa lény.
Finy Petra novelláskötete mágikus abszurditással mutatja be, hogyan tudnak saját érzelmeink csapdát állítani nekünk ebben a mindig mohó dzsungelben, amit életnek nevezünk.