Tulokvizsgálati esszék | Bolgár György: Apá!nk könyve

Szelestey Lajos |

Szerintem Bolgár György azóta aggódik, de nagyon, amióta olvasta, hogy egyszer kell csak nyerni, de akkor nagyon. Emlékszem, mennyire kétségbe volt esve akkortájt. Időközben már rég igazoltnak látja riadalmát, csak éppen nem tud megbékélni vele. Most éppen esszékötetben foglalta össze, hogy mi, magyarok olyanok vagyunk, mint a tulkok.

Semmit sem tanulunk, nekünk Mohács, akarom mondani, apa kell. Aki azután jól betesz nekünk, de alig tűnik el a színről végre-valahára az egyik, máris keressük a következőt. Hogy biztonságban érezhessük magunkat a nadrágszárába kapaszkodva.

Tételének bizonyítására keresztbe-kasul bejárja a magyar történelmet, nagyjából Levédiától kezdve, 1600 éven át. Felborít tért, időt, hogy láthassuk, miféle átok sújt bennünket saját magunk miatt e lángoktól ölelt kis országban.

Műfajnak az esszét választotta, és tényleg szabadjára engedi az agyát. Szakít a közkeletű hiedelemmel, miszerint az anya a biztos – ő inkább az apa köré épít mítoszt. Kiderül, hogy nem lennénk azok, akik vagyunk, vagyis pojácák, ha jól választanánk meg az éppen időszerű apánkat. István pl. mindent jól csinált, bár azért a felnégyelés talán túlzás volt, mégsem sikerült Kossuthtal, Kádárral, Orbánnal egy sorba kerülnie. Amit meg a nemzet sokszínűségéről mondott, az manapság nem játszik. Túl jó volt nekünk?

A szerzőnél a mostani apánk legfeljebb a mostoha kategóriába kerülhetett bele, habár igaz, ami igaz, alighanem szent, mert nagyon maga felé hajlik a keze. Pedig a jelszó az: A néppel tűzön-vízen át! Meg, hogy egyek vagyunk vele – bár ha lehet, én ebből nem kérnék. Pláne, hogy a könyv most újból eszembe juttatta: Kossuthtal még festmény formájában sem közösködik az irodájában. De természetesen nem ez a legnagyobb bűne.

A merész képzettársítások követéséhez kell némi alapműveltség – szellemi analfabéták kíméljenek! Meg azok is, akikről lepereg a ráció, mert a vakhit pajzsot von köréjük. De hogy Bolgár miként bányászta elő a Borsszem Jankó egyik számát 1877-ből, azt meg nem mondom. Viszont félve kérdezem, hogy az általa felsorakoztatott történelmi apák közül Ferenc Jóska nem volt némileg idegenszívű? (Sztálint most hagyjuk.)

Orbán egyenes ágon Isten ostora, pedig messze ringó gyerekkora világában verte a sors – akarom mondani, a saját apja. Sőt még rugdalta is. Ha már itt tartunk, az Apá!nk betekintést enged a néplélekbe, és szó, ami szó, a látvány nem mindig fenséges.

Pedig a közrádiónál eltöltött évtizedek után az író nem tud szabadulni a közszolgálatiságtól. Körbejárja állításait pro és kontra, időként még a szubkontráig, sőt Fedák Sáriig is eljut. Azzal azonban semmiképpen sem tud egyetérteni, hogy ha a Karmelita urát követjük, a haza fényre derül. Látjuk, mennyire derül. Inkább borul.

Ismereteinek végtelen tárházából sorra szedi elő az aktualitásokat, bár azokra nem mindig lehetünk büszkék. Pl. amikor a rezsim jeles szellemi verőlegénye le-demensvénemberezte az előző pápát. (Isten bizonyára regisztrálta, milyen hangot engednek meg egyesek az ő földi helytartójával szemben.) Ezzel hogy számolnak majd el az ájtatos fiúk az Úr ítélőszéke előtt, he?

Tudjuk a visszaemlékezésekből, hogy az aktuális nagy ember szerint a meccset addig kell játszani, amíg nem nyerünk mi. Elnézve az ország állapotát, már csak azt a pár évszázadot kell kibekkelni.

Mellesleg e műből sem hiányzik az akasztófahumor, a szatirikus hang. A stílus könnyed, követhető, intellektuális kaland olvasni. Felemel és lelomboz, igazi mini-dráma, alig 160 oldalon.

Aki olvasóként fel van vértezve kellő adag cinizmussal, mert már eltöltött pár évtizedet a kies Kárpát-medencében, azzal csukja be a kötetet, hogy „Hát, igen…” Tényleg hatalmas ökrök vagyunk. Akinek ellenben még volt illúziója, nem kell elveszítenie, jól jöhet az még vidorabb időszakokban.

Vagyis amikor majd leállunk a szüntelen kalandozásokkal, nem akarunk több zsákmányt ejteni, lemondunk Brüsszel elfoglalásáról. Jut eszembe: az eltelt 15 évben sikerült oly mértékben megosztani az országot, hogy itt fel sem merül: lehetnek belgák, akik tanácstalanok, hogy hol a helyük, miközben a két nagy tábor veszettül gyepálja egymást.

Bolgár György: Apá!nk könyve
Trend Kiadó, Budapest, 2025
158 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3600 Ft,
ISBN 978 615 646 9540

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Apá!nk könyvében Bolgár György egyszerre szép- és tényirodalmi eszközökkel mutatja be a magyar társadalom gondolkodását, érzéseit, történeteit és legendáit arról, hogy „Atya” nélkül nekünk nem megy. Úgy látszik, nem bízunk eléggé önmagunkban, ezért szükségünk van a bennünket irányító erős ember(ek)re, aki(k)re rábízhatjuk magunkat. Néha sikerül, néha nem; a történelem a megmondhatója. De még a tragédiáinkból sem tanulunk, és újra meg újra apát keresünk magunknak. Az Apá!nk könyve önironikus reménykedés abban, hogy egyszer talán mégis felnövünk.