Öröklődő minták | Czakó Zsófia: Távoli rokonok

H. Móra Éva |

Ki számít közelinek és ki távolinak?
A közeli hozzátartozónak még jogi meghatározása is van: ide tartoznak az egyenes ági rokonok: szülő, gyermek, unoka, dédunoka, illetve testvér. Nos, Czakó Zsófia új regényében a közelinél is közelibbek ezek a „távoli” rokonok. Négy nemzedék: dédanya, nagyanya, anya és lánya életútját követhetjük itt, s még némi szerepet kap egy lánytestvér is.

A címadásra nagyrészt magyarázatot kaptunk az előzetesekből, beharangozókból: olyan kapcsolódásokról, kötődésekről lesz szó ebben a regényben, amelyek inkább markáns hiányukkal hagynak nyomot a szereplők életén. Szó sincs tehát hagyományos családregényről. Egyrészt azért, mert a nőalakokra helyeződik a fókusz – a férfiak másképp vannak jelen, látszólag a háttérben, de valójában nagyon is alakítják a nők sorsát, jellemét –, másrészt itt a generációk meg nem értésére is igen erős fény vetül.

Igen, talán soha nem volt még ennyire éles ellentét az egymást követő nemzedékek kommunikációja között. Tudományos munkák, irodalmi és színpadi művek sora születik erről a témáról; elnevezést is kaptak már az egyes generációk, szigorúan kategorizálva őket születési évszámuk szerint. A meg nem értés, a másféle gondolkozás mellett – a közbeszédben szintén napi szinten jelen lévő fogalom! – a transzgenerációs minták is hangsúlyt kapnak Czakó könyvében. Hát, lássuk!

Időrendben – bár a regény nem az időrendet követi – Éva, az uradalmi cseléd az első nő, az ősanya a családban. Házassága szépen indul, férje tisztességes, szorgalmas; az uraság jó megélhetést nyújt a párnak. Ám Jóska meghal, s Éva már özvegyként hozza világra gyermekét. Margitnak nevezi el, a bába neve után. (Finom írói előzménye is van ennek a névválasztásnak: Éva Szent Margit történetét hallja a prédikációban esküvőjükön. Hatással van-e valamelyest ez a név arra a Margitra? A választ ránk bízza a szerző.) Éva összeszorított foggal, egyedül áll helyt munkájában, anyaságában. Kenyéradói férjhez adják az „öreg” Molnárhoz, akitől még három gyereke születik, s aki ki nem állhatja a hozott gyereket. A kis Margit helye a konyhában lesz, ott fagyoskodja végig a teleket, míg a többiek bent, a meleg házban alszanak. Korán anyaszerepbe kerül, gyakorlatilag ő gondoskodik féltestvéreiről – s jaj neki, ha valami bajuk esik! Beszédes, hogy mi jár a fejében nevelőapja temetésekor, amikor húga, Janka kabátját áztatja az eső: „Amikor az öreg sírján az utolsó rögöt is elegyengetik, Margit ráébred, hogy most már senki se fogja megverni, ha Janka megfázik.” De figyelemre méltó ugyanennek a jelenetnek egy másik mondata is, ahol a könyvben először (később még egy helyen) szerepel a címbeli kifejezés: „Margit csendben figyeli őket. [ti. anyját és testvéreit] Úgy érzi, mintha nem is testvérük lenne, hanem valami ritkán látott távoli rokon, […] tulajdonképpen senkit sem ismer, senki sem érdekli…”

De maradjunk még Évánál: valóban képes csendben tűrni elsőszülöttje megaláztatását, bántalmazását? Nincsenek érzelmei? Itt is az írói sejtetés segít, a finom utalások. Tudjuk, hogy viszonylagos boldogsága igen röpke ideig tartott, további életében a megfelelni akarás jellemezte. S egyetlen eszköze volt, amivel meg tudott felelni: a fáradtságot nem ismerő, magát nem kímélő munka. Otthonról korán elküldték cselédnek, gazdáitól figyelmet kapott, de valódi szeretetet nem. Megindító annak hatása, amikor szülése közben a bába lányomnak nevezi: „Most nyomjad meg erősen, lányom, mondja neki a bába, és Évában a lányom szóra felszakad valami, a fájások beindulása óta először nagyot kiált, elönti a forróság, könnyek szöknek a szemébe, azt akarja, hogy a bába ne csak a kezét fogja, hanem ölelje át, cirógassa, simogassa meg…”

• Olvass bele!

Aki nem kapott szeretetet, az adni sem tud. Éva nem tudott adni Margitnak, és Margit sem tud majd az ő lányának, Jankának. És még egy ismétlődés: Jóska átható tekintete nyomán Éva „Megértette, hogy a teste hatalom, amit használni tud.” Szülés után fontosnak tartja, hogy visszanyerje csinos alakját, ezt még több munkával kívánja elérni. S egy generációval később szinte szóról szóra ismétli ezt Margit: „Hamar megértette […], hogy a teste hatalom, amit használni is tud.” Neki is fontos a megjelenés, megtanul varrni, és csinosabbnál csinosabb ruhákat készít magának; örömét leli az alkalomhoz illő öltözékekben. A lánya, Janka viszont szégyelli a testét, túlsúlyos, nem felel meg anyja elvárásainak. Margit kíméletlenül bírálja Janka megjelenését, erős kontroll alatt tartja étkezését, öltözködését (Janka viszont zugivással, cigarettázással és színes bugyik hordásával lázad).

Ilyen tehát Margit anyaszerepe: testvérei fölött kényszerből anyáskodott; ez az anyáskodás jellemzi majd a pesti albérletben is lakótársai fölött, bár itt már önként – vagy beidegződésből… Saját lányával viszont rideg, szeretetlen. Újabb ismétlődés: Margit gyönyörű, csodás kisbabája volt Évának; Janka Margitnak ugyanígy. Egy darabig. Mihelyt nyűgös kezd lenni, Margit egyre nehezebben viseli, s míg a gyerek sír, ő egyre megszállottabban, kényszeresen takarít. Ez a megszállott, kényszeres takarítás végül három generáción át öröklődik: Éva és Margit után a felnőtt Jankát is jellemzi majd.

Margit szorgalma meghozza gyümölcsét – legalábbis ő úgy érzi, csinos megjelenésével magasabb szintre lép. Egy ifjú értelmiségi teszi neki a szépet, majd veszi feleségül. Ám kapcsolatuk egyenlőtlenségére hamar fény derül: Margit meg sem tud szólalni férje baráti körében, a megfelelni akarás kimerül abban, hogy a programokon mindig alkalomhoz illő ruhában jelenik meg. Minden hiába: Gyula már az esküvőjükön is részegen jelenik meg, majd alkoholizmusa egyre nagyobb méreteket ölt. Margit pedig tűr, ahogyan az anyja is tűrt.

És Janka házassága? Ő ugyanúgy feszeng Tamásék családjában, ahogy Margit feszengett Gyula közegében. Tamás ugyanúgy részeg az esküvőjükön, ahogy apja is részeg volt az övén. Janka is rájön, amire anyja és nagyanyja is: a teste hatalom, a férjétől csak szexuális együttlét után tud valami ígéretet kicsikarni újabb dolgok beszerzésére. Egyébként Tamás igen szorgalmas autószerelő, szorgalmának köszönhetően jómódban élnek – azonban a munkáján kívül nem érdekli semmi, nem tud ráhangolódni a feleségére. Janka így operettvilágot teremt maga köré: tipikus fogyasztóvá lett, pótcselekvésként vásárolgat, katalógusokból ellesett újdonságokkal díszíti a házát. Konyhájának leírása írói bravúr, üde, parodisztikus színfolt az egyébként szikár kijelentő mondatokban megírt regényben.

A másik kényszeres cselekvése pedig a lányának, Zsuzsikának menedzselése. Mindenféle tevékenység kipróbálásába hajszolja bele a kislányt, végül a népdaléneklésnél kötnek ki. Ennek révén némi népszerűség is jut neki, köszönhetően egy tehetségkutató műsornak. (A „népi kultúra” jelenlétének finom, alig észrevehető előképe is van a családban: amikor Gyula először jár Margiték falusi házában, a férfi valami túlidealizált rajongással fordul az általa ismeretlen paraszti világ felé.) Az utolsó képekben Zsuzsikát bulimiás, kiábrándult fiatal felnőttként látjuk, aki „már nem énekel, egy éve nem hajlandó színpadra állni. Állítólag soha nem is akart. Családállításra jár meg pszichodrámára. Mentálhigiénés képzésen vesz részt, Jankának alig veszi fel a telefont, a nagyanyjáról nem is kérdez…”

A közeli rokonok így válnak távolivá Czakó Zsófia nagyszerű regényében. Az utolsó kép a nemzedékek sorának követésében utolsó, de a történet folytatódik: a demens, majd Alzheimer-kórral diagnosztizált Margit zavart látomásainak lehetünk tanúi – ismét egy írói remeklés Czakótól: szinte orvosi pontosságúak a leírások. Janka is jelen van, de tehetetlen: „megszokta már ezt a látványt, ezt a szagot, ennek a zsugorodó agynak a zúgását és füstölését.”

Figyelem! A cselekmény leírását ne tekintsék szpojlernek! Ennek a regénynek fő értéke ugyanis nem ebben van, hanem az apró részletekben, a bonyolult viszonyulások, motivációk és motívumok árnyalt fölfejtésében, a női természet finom rezdüléseinek ábrázolásában, de mély bugyrainak megmutatásában is. Nem hiányzik a humor sem, de számomra inkább a drámaiság kapott nagyobb hangsúlyt – a drámaiságot tovább fokozza a stílus: a visszafogott, egyszerű, közlő mondatok egymásutánja.

Harmadik regénye ez Czakó Zsófiának, a sorban – szubjektív vélemény! – ez a legmélyebb, legkiérleltebb.

Czakó Zsófia: Távoli rokonok
Scolar Kiadó, Budapest, 2025
176 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4050 Ft
ISBN 978 963 685 1231

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A felejtéssel küzdő Margit egyre távolabb kerül a családjától. Egész életében takarított és spórolt. Janka, a lánya, folyton feleslegesen vásárol, az unokája önsegítő foglalkozásokra jár, és nem veszi fel a telefont, ha az anyja hívja. Egyáltalán, mennyit ért egymás életéből ez a három generáció?