Bokor Pál: Megváltottam a világot! Vagy mégsem? (részlet)

Az én Golden Globe-díjam

A világ legszexisebb hölgyeinek listáján Salma Hayek kisasszony még egy 2023-as szavazás alkalmával, azaz 57 évesen is a kilencedik helyet foglalta el. Korábban, az E-Poll Market Research nevű közvélemény kutató cég 2007. júliusi felmérésén 3000 közéleti szereplő közül „a legszexisebb celeb” címet nyerte el. Amikor pedig én 2001-ben, a Golden Globe gálán a Los Angeles-i Beverly Hilton szálló halljában megszólítottam, őszépsége mindössze 34 esztendős volt. A Desperado, valamint a Wild Wild West után már „elsőosztályú világsztárnak” számított, bár legemlékezetesebb főszerepét, a Fridát csak két évvel később játszotta el.

Azon az éjszakán a Hiltonban színészek, producerek, rendezők és riporterek százai nyüzsögtek körülöttünk és persze világszép hölgyek egy válogatott csapata is jelen volt. Az évszázad legünnepeltebb szexbálványainak egyike, Kim Basinger például a szomszédos kerekasztalnál ült, tőlem úgy háromméternyire. Meglepően egyszerű öltözékében – fehér blúz és sötét térden alul érő szoknya – egyáltalán nem tűnt megközelíthetetlennek, és szépsége még ötvenévesen sem hervadt. Fél szemmel figyeltem és meghökkenten azt vettem észre, hogy akkori férjét, a mellette ülő Alec Baldwint is beleértve, senki nem szólt hozzá. Nyolc éve voltak ekkor házasok. Egy évvel a számomra oly emlékezetes nem-találkozás után váltak el. Az asztalukra telepedett csend valószínűleg Alec Baldwin – később Kim által is emlegetett – érzelmi sivárságának következménye lehetett. Kim lelki élete sem úgy alakult, ahogy egy világsztár esetében elképzelné az ember. Szépségversenyt nyert 16 évesen, a hollywoodi hírességek közül alighanem egyedül, címlapgörlként meztelenkedett a Playboy címlapján, és legnagyobb sikerét is a testének köszönhette, nem a színészi tehetségének.

A világhírt a 9 és fél című filmben Mickey Rourke partnereként eljátszott vetkőzős jelenete hozta el 1986-ban a hölgy számára, akinek nem mondták meg: a mozgás szépsége semmivel nem alávalóbb a beszéd szépségénél. Szégyellte a karaktert, amely a sikerét hozta, szorongott miatta, és talán még az sem vigasztalta, hogy a Titanic film mindent elsöprő sikerének évében (13 Oscar 1998-ban), a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart nem a Titanic-hölgyek kapták, hanem ő a Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential) című thrillerben nyújtott alakításáért.

Abban az évben, Kim válása előtt pár hónappal mutatták be a főszereplésével készült Áldott a gyermek c. filmet, melyben egy elvált olasz nőt alakított. Én meg mindmáig fájlalom, hogy nem találtam semmilyen ürügyet, hogy megszólítsam ezt a mindenképpen kivételes hölgyet. Ám, hogy ismét egy remek magyar köznyelvi szólással éljek: nem minden papsajt!

Hayek kisasszony, akit egy elég hangos, a terem zsivaját túlharsogni igyekvő „Jó estét!” kiáltással szólítottam meg, első szavamra készségesen elfordult a maga kisebb társaságától, én pedig rettenthetetlen bátorsággal tértem a tárgyra:

– Megkérdezhetem, hogy hallott-e Elisabeth Bathoryról?

A válasz gyors volt és biztató:
– Persze, hogy hallottam. Elisabeth Bathory volt Drakula gróf női megfelelője, róluk mindenki hallott.

Hogy Hayek kisasszony mit értett „mindenki” alatt, nem tudom, de a kijelentés Drakula esetében már csak a valóban mindenki által ismert és Lugosi Béla főszereplésével készült világsikerű film miatt is hihetően hangzott. Báthory Erzsébetre vonatkozóan a „mindenki” kifejezés túlzó lehetett kicsit, de amennyire tudom, a legnagyobb amerikai sztárok között az átlagost felülmúló intelligencia és műveltség egyáltalán nem ritka. Ahhoz azért a fejedben is kell legyen valami, hogy Los Angelesben, ahol minden pillanatban mintegy háromszázezer sztárjelölt várakozik élete nagy lehetőségére, valaki tényleg eljusson a csúcsra vagy legalább annak közelébe. Mindenesetre tovább próbálkoztam:

– És azt is tudta, hogy Elisabeth Bathory is grófnő volt, és hogy Magyarországon élt?

– Ezt nem tudtam. És te? Magyarországról jöttél?

Hát így kezdődött ez a beszélgetés, mely filmes karrierem kevés sikerélményeinek egyikét hozta. És nemcsak azért, mert egy világsztár elfogadta a felkérésemet egy olyan magyar filmben való közreműködéshez, amely a mai napig nem készült el.

A hányatott sorsú Báthory Erzsébet grófnő életéről tudtommal még nem készült magyar film. Márpedig ezt a nevet, ha nem is annyian, mint Drakula grófét, szerte a világon sokan ismerik. Ez a filmterv egyike volt azoknak az ötleteimnek, amelyekről tudom, hogy, ha csak egy alkalomra is, kivezethették volna a magyar filmet abból a pénzügyi és nyelvi ketrecből, amelyben a kis országok filmgyártásai sínylődnek.

Amikor élve a ritka alkalommal, a Golden Globe gála szünetében megszólítottam a művésznőt, már túl voltunk egy eredményes megbeszélésen a Fox stúdió akkori főrendezőjével, a görög származású Jim Gianopoulosszal, aki később a stúdió első embere lett. Jim a feleségével olvastatta el a Pataki Évával közösen írt forgatókönyvünket, és két nappal később telefonon közölte: az asszonynak tetszett a könyv és zuhanyozás közben még az az ötlete is támadt, hogy Angelina Jolie-nak kellene eljátszania a film főszerepét.

Végül: amikor Salma Hayeket a Hilton fogadótermében megszólítottam, a Fox stúdiótól már papírom is volt arról, hogy ha elkészül a film, ők készek vállalni a forgalmazást. Az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos pedig operatőrként vállalta a közreműködést.

Salma Hayek kisasszonynál pedig kettős sikerem volt. Nemcsak azt tudta, ki volt Báthory Erzsébet, hanem gondolkodás nélkül igennel válaszolt arra a kérdésemre is, hogy hajlandó lenne-e eljátszani a filmben Erzsébet komornaként szereplő rossz szellemének, Dorkónak a szerepét.

Ezen közben ajándékozott meg a sors egy olyan erotikus élménnyel, amilyet férfiember bármikor értékelni tud, de ötvenévesen különösen. Salma Hayek ugyanis a nagy női sztárok dicséretes gyakorlatának megfelelően erre a rendezvényre is melltartó nélkül érkezett, és az imént leírt beszélgetés közben megtörtént, aminek nem szükségképpen kellett megtörténnie: a körülöttünk rajokban tolongó filmes népség egy kisebb különítménye, mellettünk elrobogva nekem lökte a hölgyet. Legendás keblei ekkor előbb megérintettek, majd úgy préselődtek teljes erőből a mellkasomhoz, mintha egyidejűleg két méretes gumilabda csapódott volna belém. Na, jó… ez azért sokkal több volt gumilabdánál…

Én pár másodpercre két karommal átöleltem és magamhoz szorítottam Salma Hayek kisasszonyt, hogy megóvjam a további lökdösődéstől, ő pedig nem egy pofonnal válaszolt, ahogy a #metoo mozgalom mai követelményei szerint tennie kellett volna, hanem egy kicsit meglepett, de elismerő mosollyal. Mint aki azt gondolja magában: „Ez a pasi tudja, mit csinál.”

A Báthory Erzsébet filmtervet, amíg életben volt, itthon mindvégig a szokásos nyavalygás, irigység, tudálékoskodás és fantáziátlanság övezte. Mészáros Márta örömmel elvállalta, hogy megrendezi a filmet – még addig is sikerült eljutni, hogy a Nádasdy grófhoz, Erzsébet férjéhez kötődő lovas csatajelenetnél majd Jancsó Miklós, Márta volt férje is besegít –, végül azonban, megint csak mondhatni a szokásos módon, nem jutottam tovább a forgatókönyv elfogadtatásánál.

A magyar filmes közösség, mely halk megvetéssel kezeli a többnyire gyártásvezetőkből kiugrott producereket, egy magamfajta firkászból lett filmessel végképp nem tudott mit kezdeni. Erről lesz még szó a későbbiekben, most csak annyit, hogy e tekintetben az író Salamon Pállal értek egyet, aki szerint: „a film hatalmi játszma, ahol túl sokan akarják megmutatni, hogy ők jobban tudják.”

Ebben a hatalmi játszmában alulmaradtam, mint oly sokan mások, nálam tehetségesebbek és kevésbé tehetségesek. Archetipikus „outsider” voltam, akire egy mai pénzben számolva többmilliárdos költségvetésű – fényűző berendezések, drága kosztümök, drága külföldi helyszínek, csatajelenet, megfizethetetlen világsztárok – produkciót senki nem akart rábízni.

A Báthory Erzsébet forgatókönyvből nem lett film. Meghódítani Hollywoodot nem adatott meg számomra. Mit tehettem hát… megírtam. A három könyvem, ami Hollywoodról íródott, a papíron maradt filmek helyett született. Pótcselekvés? Lehet. Hogy tapasztalataim esetleg valóban elégtelenek voltak-e egy sokmilliárdos produkció levezényléséhez? Az is lehet. Ami biztos, hogy ez most már soha nem fog kiderülni.

Bokor Pál:
Megváltottam a világot!
Vagy mégsem?
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2024
320 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft