Ki marad a végén? | Ande Pliego: Végzetes meghívás

Paddington |

Ande Pliego krimije, a Végzetes meghívás izgalmas, de sok szempontból nem hibátlan kísérlet arra, hogy újragondolja a klasszikus, zárt helyszínen játszódó detektívtörténeteket. A történetben egy rejtélyes, legendás szerző, J. R. Alastor hat krimiírót hív meg egy játékokkal és közösségi programokkal teli írói workshopra. A Maine állam partjainál található magányos szigeten terveznek egy hetet eltölteni.

A meghívottak mindegyike a szakma mestere, de egyvalami közös bennük: mindegyikük életében van egy sötét titok, és sok mindent megtennének azért, hogy azok rejtve maradjanak. De ahogy az ilyenkor lenni szokott, a játék valósággá válik, és egy gyilkosság – majd egy újabb – borzolja a kedélyeket, miközben a vendégek rájönnek, hogy legalább egyvalaki közülük: valóságos gyilkos.

Pliego valóban ügyesen épít a klasszikus krimi műfaj hagyományaira, és ez a könyv legnagyobb erénye. Világosan utal Agatha Christie művére, aminek az eredeti címe Mert többen nincsenek – And Then There Were None, ez a mondóka utolsó sora – és amit legtöbben Tíz kicsi néger/indián-ként ismernek (ami azonban ma már nem elég polkorrekt). Abban is egy szigeten ragadnak, kommunikációs és menekülési lehetőség nélkül. Egyik vendég a másik után esik áldozatul, és mindegyiküknek van valami titkolni valója. Az itteni rejtett indítékok, titkolandó múltak és a gyilkosságok szinte tökéletes párhuzamot alkotnak az 1939-es klasszikussal. Ez a tiszteletteljes, de modernizált feldolgozás – apróbb hibái ellenére is – biztosan szórakoztató lehet a műfaj kedvelőinek. Pliego váltott nézőpontjai és elbeszélői igazán pörgőssé és maivá teszik a történetet.

A karakterek jól kitalált különcök és szórakoztatóak, de nincsenek annyira kidolgozva, hogy valóban szoros kapcsolatot alakíthassunk ki velük. A történet középpontjában Mila del Ángel áll, a vendégek segítője, aki nem csupán a szerződtetett rendezvényszervező, hanem személyes vendetta reményében érkezik a szigetre. Az ő karaktere talán a regény legérdekesebb eleme: morálisan árnyalt, bonyolult női szereplő, aki a saját titkai között lavírozva próbálja túlélni a szigeti rémálmot. Azonban ez az egyértelmű cél – hogy elérje a régóta vágyott bosszút – kissé túl egyszerű a krimikedvelő olvasó számára, hogy igazán magával ragadja őt.

• Olvass bele!

A vendégek többsége kissé sablonos, mondhatni egy-egy tipikus képviselője az írók világának. Jelen van itt a híres, már kiforrott stílusú, amolyan állócsillag író és fiatal tehetség. Van, aki művésznek tekinti magát, és olyan bestseller-gyáros, aki pénzért bármit meg tud írni. Ezekkel az alakokkal Pliego jól parafrazeálja a thrillerek, és különösen a zárt helyszínen játszódó történetek jól ismert karakter típusait (legyenek azok regények, mint a már említett klasszikus, vagy olyan film, mint a Tőrbe ejtve), mégis mintha hiányozna valami. Talán a mélyebb személyiségfejlődés vagy a valódi érzelmi ív, esetleg némi humor vagy nagyon izgalmas jellemvonás. A gyilkosok motivációi érdekesek ugyan, de hamar és könnyen kitalálhatóak, és sajnos a végső csavart is – mármint hogy ki rejtőzik Alastor figurája mögött – legkésőbb a regény harmadánál már pontosan ki lehet sakkozni.

A könyv valódi erőssége az atmoszféra. A sziget elzártsága, a rossz időjárás, továbbá az egymásra és a személyzetre is gyanakvó, folyamatosan egymásnak feszülő vendégek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Pliego egy sötét, feszültséggel teli világot alkosson. A regény hangulata azokat a klasszikus bűnügyi regényeket idézi meg, ahol a szereplők egymásnak esnek, miközben az olvasó próbálja megfejteni, hogy ki is lehet a tettes. Erős kezdés után fokozatosan építkezik, mind több az intrika és a titkok csak szaporodnak. Ahogy haladunk előre, sajnos erősödik az érzés, hogy a regény inkább stílusgyakorlat, mintsem a tartalom súlyára épített mű. Bár a befejezés kétségtelenül szórakoztató – legalábbis azoknak, akik a 100. oldal körül rájöttek a nagy titokra –, korántsem olyan ütős, mint ahogyan azt az olvasó először remélhetné.

A legnagyobb gond talán az, hogy Pliego túl sok csavart tett a sztoriba. Kétségkívül ügyes ötlet, hogy a szerző belemélyed a thriller írói műhelytitkainak részleteibe, közbeszúrva Alastor krimiszerzőknek szánt írásait (amelyekkel Stephen King: Az írásról című kötetére hajaz), ettől viszont a regény fókusza másfelé irányul. Ugyanakkor érdekes játék olvasás közben keresgélni a popkulturális utalásokat. A házban ugyanis található egy múzeumszoba is, ahol Alastor különböző thriller és krimi klasszikusok relikviáit gyűjtötte össze, s közülük egyik-másik újabb bűntények eszközévé is válik – ez egy kis posztmodernséget csempész a regénybe.

Összességében kellemes olvasmány Ande Pliego Végzetes meghívás című regénye, Kajsza Krisztina igényes fordításában. A hangulati elemek és a játékos, önmagát nem túlságosan komolyan vevő stílus miatt mindenképpen érdekes lehet azok számára, akik kedvelik a klasszikus krimik újragondolt változatait.

Ande Pliego: Végzetes meghívás
Fordította: Kajsza Krisztina
General Press Kiadó, Budapest, 2025
416 oldal, teljes bolti ár 5940 Ft,
online ár a lira.hu-n 4941 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 963 452 9606 (papír)
ISBN 978 963 452 9613 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A házigazda ● A legendás krimiíró, J. R. Alastor könyveit az egész világon olvassák, de valódi kilétét homály fedi. Miután évekig a háttérbe húzódott, meghív hat krimiszerzőt a magánszigetére.
Az asszisztens ● Mila del Angélt arra vették fel, hogy zökkenőmentesen bonyolítsa le a találkozót. Évek óta másra sem vágyik, csak hogy végre bosszút állhasson a múltja egyik szellemén – és ez lehet az egyetlen esélye.
A játékosok ● A hat sikeres szerző kérdés nélkül elfogadja a meghívást – olyan lehetőség ez, amelyért bármelyikük ölni tudna.
A játék ● Az izgalmakkal teli kikapcsolódásként induló hét baljós fordulatot vesz, amikor rábukkannak az egyik vendég holttestére, a többiek pedig a házigazda sötét képzeletében megszületett rémálom kellős közepén találják magukat. Lehet, hogy krimiket írnak, de most túl kell élniük egyet…