Szeret, nem szeret, bánt | Tisza Kata: Kékre szeretni

●    R E S T A N C I A *  ●

Tóth Zsuzsanna |

Tisza Katáról a kicsit is tájékozott olvasó tudja, hogy könyvei egyszerre segítőek és szépirodalmi igényűek. Nincs ez másként a Kékre szeretni című feldolgozásregényével sem. A könyv 2020-as megjelenésű, azóta a pszichológus-coach képzettségű író több könyvet is közre adott, s mondhatni mindig a traumafeldolgozással, illetve az öregedés pszichológiai vetületeivel foglalkozott.

A Kékre szeretni az egyik legfontosabb párkapcsolati problémát, az érzelmi bántalmazást állítja fókuszba. Kiindulásként egy kapcsolati krízist vizsgál meg mindkét oldalról – a kötetnek ez a része hasonlít leginkább egy regényre. Ezt úgy értem, hogy itt kapunk egy történetet, amiy aztán különféle – elsődlegesen lélektanilag értelmezett – elemzések forrása lesz. Ez a regényszerű rész megérinti az átlagos olvasót is, hiszen jól felépített mesélés, a két körülhatárolt jellem, Dávid és Nóra monológjaiból kirajzolódnak a krízis legfőbb pontjai, felkeltve érdeklődésünket és kiváltva együttérzésünket – nőként nem is mondhatnék mást – a bántalmazott nő iránt. Ahogy egyre jobban megismerjük a szereplőket, természetesen, ha nem is elfogadhatóvá, de valamelyest megérthetővé válnak a férfi cselekvéseinek rugói is. Mindkettőjük esetében olyan mélyen eltemetett traumákról, régről hozott viselkedésminták továbbéléséről/életben tartásáról van szó, amiket megérteni, feldolgozni és ellenük tenni, csak hosszú-hosszú folyamat eredménye lehet. Valószínű, hogy ezekkel a problémákkal egyedül, külső segítség nélkül megbirkózni már-már lehetetlen feladat.

• Olvass bele!

Ugyanis akkor kezdődik az igazi munka, a veszteség feldolgozása, amint a bántalmazó kapcsolat tudatosodik a bántalmazott félben és így vagy úgy véget ér. Kell a távolság, az eltávolodás, és igen, kell a gyász is, hogy elsirassuk, ami volt – mert ugye, mindig akad valami jó is. Leginkább persze – ahogy Tisza Kata írja – a délibábjainkat sajnáljuk. Értve ezen, hogy amit beleképzeltünk a kapcsolatba, az talán mindvégig csak „lehetett volna”. A műnek ezt a feldolgozó – és regényhez képest számomra már túl hosszúra nyúlt – részét egyértelműen a szakember írja. Persze vegyíti a figura személyes élményeivel, de gyakorlatilag csak igen aprólékosan elemez. Ezzel, ha szépirodalomként olvasom, a szöveg értékei fakulnak, a leírások önmagukba fordulnak vissza – vagyis itt már átlépünk a terápiás műbe, és némiképpen csökken az olvasói élmény.

Miért jó mégis elolvasni Tisza Kata könyvét? Mert igen fontos problémáról beszél. A bántalmazó kapcsolatban élő, érzelmileg (és sokszor fizikailag is) kihasznált nőkről, kríziseikről és lehetőség szerinti „szabadulási formáikról” szólni kell, és minél többször. A nőkkel szembeni rossz bánásmód nem csupán családon/kapcsolaton belül jelenik meg, de felismerhető társadalmi méretekben is. Társadalmunk berendezettsége még mindig erősen patriarchális, ami számos méltatlan helyzetet elfogadottá tesz, ha az nőket érint. (Szomorúan állapítom meg, hogy a megjelenés óta elmúlt évek politikai tendenciái is ezt a konzervatív irányvonalat népszerűsítik.) Természetesen vannak pozitív irányú elmozdulások, de tennivaló is bőven akadna. Ha visszatérünk a szöveg személyes szintjére, olvasás közben sokan felismerhetik azokat az intő jeleket, amik már egy-egy kapcsolat elején figyelmeztetőek lehetnek. A legfontosabb azonban, hogy Tisza Kata hangsúlyozza az önismeret fontosságát, továbbá, hogy a múlt traumáival magunknak kell szembenézni.

A bántalmazás sohasem megbocsájtható, de fontos megjegyezni, hogy a bántalmazó személyiségű férfiak többnyire maguk is traumatizáltak, vagyis közelebb kell jutnunk az ő problémáik megértéséhez – és Tisza Kata könyve segítségével közelebb is juthatunk.

Tisza Kata: Kékre szeretni
Scolar Kiadó, Budapest, 2020
256 oldal, teljes bolti ár 4775 Ft,
online ár a kiadónál 4059 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 509 2499 (papír)
ISBN 978 963 509 4844 (e-könyv)

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Meghaladható-e vajon a sérült kötődésmintázat, ami összetéveszti a szeretetet a bántalmazással, és oly sok fájdalmat okoz, hogy belekékülünk, és ha meghaladható, akkor hogyan? A lélektan egyik örök érvényű kérdésére kutatja a kötet a választ.
A szerző a tőle megszokott egyedi módon ötvözi a műfajokat, megalkotva így a feldolgozásregény terápiás irodalmát, amit elolvasva egy teljes gyógyulási folyamatot kísérhetünk végig egy abuzív viszonyból: kívülről, a szöveg mentén, és belülről, a saját életünkre reflektálva.
Komplex és mélyreható megközelítés ugyanannak a párkapcsolatnak a nő, a férfi, és a terapeuta szemszögéből való egyidejű láttatása és ütköztetése. A regény magával ragadó ereje élővé teszi a történetet, a történetet kísérő értelmező keretrendszer pedig támpontokat ad a feldolgozásban, ami nehéz, ám katartikus út végén megszülethet a szabad ember új, valós és élhető szeretetképe és identitása.