»Ma másként beszélnek az emberek« | Fekete István: Tíz szál gyertya

H. Móra Éva | 

Tizenegyedik kiadását érte meg Fekete István novellafüzére, a Tíz szál gyertya (legelőször 1947-ben jelent meg), ezúttal a Trend Kiadó jóvoltából. A statisztikák szerint Jókai után Fekete István a legolvasottabb író Magyarországon. Felmerül a kérdés: mikori ez a statisztika? Mennyire nyitott a mai olvasó az ő szövegeire? Magánstatisztikám szerint sokkal kevésbé, mint egy emberöltővel ezelőtt.

Írásom címében a könyv egyik szereplőjének, egy öregúrnak a szavait idézem, aki egy régi könyvet lapozgat, még az „ő idejéből” valót: „Különös […], ma másként beszélnek az emberek.” Ugyanezt a másként beszélést érezheti az a mai olvasó is, aki elutasító Fekete István (és Jókai és Móra és folytathatnánk a sort) prózájával szemben – csak fordított irányban: míg a novellabeli öregúr otthon érezte magát a felnyitott könyvben, a modern kor embere idegenebbül mozog Fekete István világában. Míg nemzedékek nőttek fel például (a hatvanas évektől kezdve) a Tüskeváron meg az állatregényeken, ma már túl lassúnak találják, átlapozzák a természeti leírásokat – ha egyáltalán kézbe veszik. Hajdan közösen feldolgozandó olvasmány volt alsó tagozatban a Tüskevár, ma már meg sem említik.

Ilyesmik futottak át az agyamon, mielőtt kézbe vettem a Tíz szál gyertyát. Önmagamra is kíváncsi voltam: miként reagálok Fekete szövegére ma, amikor – bevallom – többnyire kortárs irodalmat olvasok?

Őszintén mondhatom, igen gyorsan bele tudtam feledkezni a történetekbe. Persze ehhez az kellett, hogy fiatalon Mikszáthon, Krúdyn (és társain) nevelkedtem. Nem véletlenül említem éppen őket: a paraszti világ, a falusi ember gondolkodásmódja Mikszáth parasztnovelláiból ismerős; Fekete gyönyörű, asszociatív bekezdései pedig többször is krúdys hangulatokat idéztek számomra. Stílusának egyik fő erénye éppen az, ami miatt többen elutasítják: nála nem egyszerűen beesteledik, hanem aprólékosan terjed ki figyelme minden élőlényre, amelyik körülvesz minket; körbejáratja tekintetünket az egész tájon, amely ebben a gazdagságban tér nyugovóra. De ugyanilyen pontos leírást kapunk egy sötét falusi utcáról, ahol a kerítésnél találkoznak lopva a fiatalok, vagy szobabelsőről, amelyben a tárgyak is ugyanolyan magányosak, mint elárvult lakójuk… És természetesen a címadó gyertyákról. A gyertya az apropó, az összekötő kapocs az elbeszélések között: mindegyik történetben kulcsszerepet kap.

• Olvass bele!

Amióta az ember megtanult tüzet csiholni, a mai napig mitikus szerepe van a lángnak, különösen az emberélet fordulóin s az ünnepeken érezzük ezt. Fekete István gyertyái szinte életre kelnek ebben a könyvben. Szemlélői lesznek egy-egy élethelyzetnek, olykor „szóba is elegyednek” más tárgyakkal – például egy órával –, máskor a naplóját gyertyalángnál körmölő író szólítja meg fényadóját: „Mondd, lángocska, olvassa valaha valaki ezt az írást?” Sok életút a gyertya nézőpontjából jut el az olvasóhoz: a láng a szereplő szemébe néz, s onnan fürkészi ki az érzelmeket, gondolatokat, s utal a várható végkifejletre.

Itt is sorsfordulóknak lehetünk tanúi a cím nélküli, pusztán számozott történetekben. Az elsőben egy újszülött kisfiú keresztelőjére vásárolják a gyertyát, a tizedikben ennek a hajdani kisfiúnak élete zárul le, s a hajdani keresztelői gyertyát a virrasztáshoz gyújtják meg. (Így valójában nem tíz, csak kilenc gyertya lobban lángra a novellákban.) A halál több írásban is megjelenik, mindegyikben másként; a kilencedikben például mindenszentekkor emlékezik meg halottairól a két gyertyagyújtó barátnő. Vidámabb eseményeknek is tanúi lehetünk: a negyedik elbeszélésben úrnapi gyertyával készül egy özvegyasszony az ünnepre – végül Szűz Máriának gyújtja meg hálából: ikerunokái kezét egyszerre kérik meg kérőik! Megindító a harmadik történet, amely nagyobbrészt pincében játszódik, s egy hosszan érlelt, eltitkolt, szemérmes szerelem születésével zárul. Fordulatos bűnügyi történet az ötödik, ám a rémület éjszakáján itt is egymásra talál egy pár. Ebben is, az előzőben is pusztán világításra szolgál a gyertya, ám különös írói lelemény teszi izgalmassá a cselekményt. A hetedik elbeszélésben több szerep is jut a gyertyának: előbb jutalom, majd világosságot ad az éjjeliőrnek, végül virrasztógyertya lesz a halott mellett. Itt a történet is hosszasabb, összetettebb. Fiatal szerelmesek félreértésen alapuló féltékenységével, összeveszésével majd kibékülésével indul; közben az egyik házban egy öregember haldoklik, hajdani háborús bajtársa már csak a halálára ér oda – egy virrasztó öregasszony pedig egy hajdani titkos szerelmi kapcsolatról lebbenti fel a leplet…

Fekete nemcsak mélységes emberismerettel formálja meg alakjait, de mélységes emberszeretet is sugárzik soraiból. Nem ítélkezik, nem mond véleményt, humanista módon fogadja el az embert szerethetőnek úgy, ahogy van. Olykor finom, csipkelődő, de gyöngéd humorral ábrázol, a minden hájjal megkent, rafinált jegyzőről – aki éppen az öreg bárónőt csapja be – például így ír: „Becsületemre van bízva – mondta, és az ég felé nézett, tanúságtételre híva, ám az is lehet, azért nézett fel, hogy nem szakad-e le.” E jegyző ellenpárja a szegény, egyszerű, talpig becsületes kocsis. Róla sem mond véleményt, szikáran, csak cselekedeteivel, viselkedésével jellemzi tisztaságát. (A jegyzőt végül esendőségében, halálában látjuk, amint utolsó tettével jóváteszi vétkét.) Sajátos az első-tizedik történet Tóbiásának bemutatása. A keresztelőn sokadalom veszi körül, halálában pedig magányos, inasa, mindenese gyújt mellette gyertyát. Számomra elragadóan mesteri írói fogás az ő életútjának végigkísérésekor a jellemfejlődés ábrázolása. Egy fiatalkori visszautasított szerelem után zárkózott, magába forduló természetű lesz, s jellemének részévé válik a vasutas szabálytisztelete, precizitása, a szolgálat fontossága, a menetrend pontossága, a vasúthálózatok szerkezetének átláthatósága.

A nyolcadik rész a szám alatt címet is kap: Naplótöredék. Sokak szerint nem illik e novellák sorába, tartalma élesen elüt a többitől. Gyertyalángnál papírra vetett háborús naplójegyzeteket olvashatunk itt 1944/45-ből. A borzalmak között azonban élni kell, a gyerekeknek enni adni a semmiből, és ezektől az élethelyzetektől bizony még a humor sem idegen:

„A lakás már tarthatatlan volt. Két találat érte, és se ajtó, se ablak. A gyerekek remekül bírják ezt a disznóságot – hál’isten –, s amikor már a redőnyök is légi útra keltek, kislányom megjegyezte:
– Anyuka úgyis szeretett huzatot csinálni, most aztán van ’cúg’.”

Döbbenetes viszont annak leírása, ahogy a halottak elföldelésében – a fagyos földbe csákánnyal ásnak gödröt – az író 12 éves fia is segédkezik. Olvassuk csak, amit az egyik ilyen alkalommal ír róla:

„A gyerek nézte egy darabig, aztán egy kis darab ejtőernyőselymet takart az arcára.
– Mégse menjen a föld a szemébe szegénynek.”

Mindenféle pátosz nélkül írja le azt is, ahogy a kolostor vastag falai közé menekült, összezsúfolódott, éhező emberek életet szavaznak a tyúkocskának, „aki” pedig legalább egyszer méltó étkezéshez juttatná őket…

Felkapott kifejezés napjainkban a slow life vagy más szóval slow living. Összetett fogalmat jelöl, ám e fogalomkörbe tartozik a lassított, nem rohanós, ráérős életmód, így az olvasás is, amely élménnyé válik, ha időt és figyelmet szentelnek rá. Szenteljünk hát figyelmet Fekete István lassabban hömpölygő, ráérős prózájának is – megéri.

Fekete István: Tíz szál gyertya
Trend Kiadó, Budapest, 2025
216 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 1699 Ft
ISBN 978 615 646 9427

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy dunántúli város boltjából, a Lakos-féle fűszerkereskedésből származnak azok a gyertyák, amelyek a kötet tíz novellájában felgyulladnak. Egy-egy szereplő sorsfordító pillanatát világítják meg: születés, szerelem, háború és elmúlás elevenedik meg előttünk a múlt század első felének Magyarországából. A nyolcadik történet – a többi írástól eltérően – napló formában, megrázó részletességgel ábrázolja Budapest 1944/45-ös ostromának mindennapjait.
Fekete István a második világháborút követően jelentette meg Tíz szál gyertya című novellafüzérét. A művet néhány hónapon belül újra kellett nyomni, és azóta is számos kiadást élt meg. A mostani kiadvány az első, 1947-es szöveg felújított változata.