Mi jöhet(ne) holnap? | Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor: Túl a kapitalizmuson?

Marosán György |

A címben megfogalmazott kérdés megválaszolásával az elmúlt két évszázadban sokan megpróbálkoztak. Elgondolkoztató azonban, hogy minél kevésbé fogtak bele a világot megváltoztató gondolatok valóra váltásába, annál kedvezőbb kép alakult ki róluk az őket követő nemzedékekben. Napjaink eseményei azonban nemcsak érthetővé, de indokolhatóvá is teszik az alapvető történelmi változásra utaló kérdést.

Tagadhatatlan ugyanis, hogy életünk legkülönbözőbb területeit erősödő zavarok jellemzik, amelyek mind nehezebben kezelhető válságok kialakulásával fenyegetnek. Ehhez képest, az egymással is vitatkozó magyarázatok többnyire a válságértelmezések finomításával foglalkoznak. A vitatkozók szem elől tévesztik, hogy napjainkban nem egyszerűen a fejlődéssel együtt járó, rendszeresen bekövetkező krízisekkel kell szembenéznünk. Az emberiség olyan korszakhoz érkezett, amelyben a saját történelme alapvetően megváltozik. Ez mindenkit arra kényszerít, hogy kritikával szemlélje a múlt elméleteit és narratíváit.

Pontosan ez a felismerés késztette a komoly eredményeket elért és elismert szerzőket – Kapitány Ágnest és Kapitány Gábort –, hogy megfogalmazzák a jelen káoszán túlmutató változások perspektíváját, és felrajzolják a változásokra adható lehetséges válaszokat. A mű születésének alapvető motivációját a bevezető első sorai így fogalmazták meg: „Az egyik legfontosabb kérdés, amire minden új nemzedék szeretné tudni a választ: merre megy a világ?” Legfontosabb céljuk pedig az volt, hogy erre a kérdésre ne csupán utópia legyen a válasz. A szerzők szerint ugyanis az hagyományos értelemben vett utópia: „nem az irreális álmodozások szinonimája. Nem lesajnáló szó, nem szitokszó. Az utópia: célmegjelölés.”

A könyv ennek megfelelően nem egy vágyálom vízióját, még csak nem is egy forradalmi stratégia tervét vázolja fel, hanem egy sajátos új termelési mód születésének jeleit mutatja be, ami meghatározza a történelem napjainkban formálódó új szakaszát. Amit a kapitalizmuson túl feltűnni látnak, az a szellemi termelési mód társadalma, ami gyökeresen különbözik az eddig ismert kapitalizmustól. A történelem során már többször lezajlott a termelési mód ilyenfajta váltása. Az ezekhez szükséges idő folytonosan rövidült, de még kapitalizmus esetén is évszázadokat vett igénybe. A napjainkban zajló események megállíthatatlan gyorsaságát látva viszont szinte bizonyos, hogy akik ezt a könyvet elolvashatják, azok megtapasztalják – hogy szerencséjükre vagy pechükre, majd eldöntik – az újfajta termelési mód térnyerését.

A kapitalista társadalom a történelem folyamán példa nélkül álló, dinamikus fejlődést hozott. Az ezt elindító, majd az ehhez csatlakozó társadalmak gyorsuló ütemben alakultak át, ezzel egyidejűleg javultak az emberek életének feltételei, ugyanakkor növekedett az egyenlőtlenség és megsokasodtak az egyének viselkedését gúzsba kötő tényezők. Azok a kísérletek, amelyek a kapitalizmust valami mással váltották fel, a szerzők meglátása – de az emberek és a kutatók többségének véleménye – szerint is „rosszabbul teljesítettek a kapitalizmusnál”. Vagyis, a kapitalizmust leváltani törekvő próbálkozások során az emberek rendszeresen szembesültek Churchillnek a demokráciáról elhangzott kijelentésével – „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik” –, pusztán a demokrácia szó helyébe a kapitalizmust kell illeszteni. Ám az elmúlt évtizedekben megsokasodtak a világ működésével kapcsolatos vészjelzések, és fokozódott a jövővel kapcsolatos szorongás. Ez késztette a szerzőket annak megállapítására: „a világ, amelyben élünk, nem a lehető létformák legjobbika” és az emberiség, úgy tűnik „nem jó irányba megy”.

A könyv alaptézise: az emberiség helyzetének megértéséhez elkerülhetetlen a „jelenleg fennálló világrend rendszerszerű működésének elemzése”. A kapitalizmus különböző területeinek negatív jelenségeit – társadalmi különbségek, gazdasági egyenlőtlenség, környezeti károk, politikai szélsőségesség – a kritikusok többsége valamelyik kiválasztott problémára összpontosítva elemzi. Ettől eltér a könyvben alkalmazott rendszerkritikai megközelítés, amely a negatív jelenségeket nem egyedi kivételekként értelmezi, hanem a kapitalista társadalom „normális” működésének következményeiként. A különböző társadalmi formációk rendszerkritikai elemzésének kiindulópontja szükségképpen az értékteremtés meghatározó formájának – a termelési módnak – a vizsgálata.

Ebből fakad, hogy a kapitalista termelési mód perspektívája is csak úgy ítélhető meg, ha azonosítjuk a korábbit felváltani képes új termelési módot. Ezt az új formációt a szerzők szellemi termelési módnak nevezik, amelynek meghatározó alkotói: „az egyre növekvő arányú és súlyú szellemi termelők.” A könyv a társadalmi újratermelés logikájának megfelelően vezeti végig az olvasót az új világ születését meghatározó változások fokozatos kibontakozásának folyamatán. Az első fejezet arra a kérdésre válaszol, hogy a kapitalizmus vajon egy „leválthatatlan” jövőt testesít-e meg vagy története véget ér? Amellett érvel, hogy jelenünket ugyan a tőke és a szellemi termelés együttműködése jellemzi, a valóságban ma már világunk „vezérlésének mind több fogantyúja és billentyűje” van a szellemi termelők kezében.

A második fejezet a kapitalizmus és a szellemi termelési mód logikája közötti alapvető különbséget mutatja be. A kapitalizmus két alapvető mozgató tényezője: a pénzben mérhető haszonra való törekvés és a verseny által működtetett, mindent az átfogó megméretési kényszer. A szellemi termelés logikája ezzel ellentétes, mert „olyan közjavakat termel, amelyek nem fogynak el”, és amelyek egyre inkább hozzáférhetőek mindenki számára.

A szellemi termelési módot a harmadik fejezet egy olyan társadalmi formaként jellemzi, amely „az egyének és az emberi nem közötti összeköttetés tudatos érvényesítésén és fejlesztésén alapul.” Ez a szemléleti mód az emberi kultúra ún. disztributív adaptáció modelljén alapul, amelynek lényege, hogy az ember minden újítása – gondolatok, eszközök és szerveződési formák – a kultúra részévé válnak és így hozzáférhetőek lesznek a csoport, majd az egyre növekvő közösség minden tagja számára.

A következő két fejezetben a szerzők bemutatják az értelmiség és a szellemi termelési mód kapcsolatát, illetve az államszocializmus és a szellemi termelési mód viszonyát. Kritikusan elemzi az értelmiségnek mind a tőkés, mind pedig az államszocialista társadalmakban betöltött szerepét. Ennek alapján jutnak arra a következtetésre, hogy „amikor a társadalmi viszonyokban még nincsenek jelen egy új társadalom feltételei, azt gondolni, hogy e feltételek majd pusztán politikai eszközökkel megteremthetők, önsorsrontó illúzió.” Ezt a megállapításukat messzemenően igazolta a 20. század. Az elhamarkodott forradalmak krízisei komoly figyelmeztetést jelentenek a jövő számára is.

• Olvass bele!

Nagyon fontos és újszerű, ahogyan a 6. fejezetben etikai megközelítéssel találkozunk a társadalmi fejlődés perspektívájának feltárása során. Az etika az egyénnek az emberi lényeghez való viszonyában tárul fel, és így visszatükrözi az adott korban élő, konkrét személynek az egész emberiséghez való viszonyát. A kapitalizmus a korábbi formációkhoz képest jóval dinamikusabb fejlődésen ment keresztül, s ezt a haszonra való törekvés, a tőke gyarapításának leküzdhetetlen ösztönzése hajtotta. Ehhez képest az emberi viszonyok tökéletesítése járulékos, szinte mellékes tényező maradt. A szellemi termelési módban ugyanakkor ez a viszony megfordul: „a megismerés, a felfedezés, a megértés vágya” lesz az elsődleges mozgatóerő, és ehhez képest a haszon és a hatékonyság, vagy éppen a fogyasztó megrendelése járulékos és mellékes.

A könyv a ma uralkodó kapitalista termelési mód kritikáját fogalmazza meg, ám a fokozatosan létrejövő, szellemi termelési mód szemszögéből. A kapitalizmusban az embernek a világhoz való viszonyát az individualizmus, a mennyiségi szemlélet és a verseny-elv határozza meg. Az ezek által vezérelt gazdaságban végső soron a fogyasztó mond ítéletet tevékenységünk eredményéről, alkotásunk értékéről és ezzel tulajdonképpen életünk értelméről – erről soha nem szabad megfeledkeznünk. A szellemi termelési mód eszményei viszont ettől eltérőek: a minőségelv, a felelősség és a mások gazdagításának, illetve a többiek általi gazdagodásnak az elve. Vagyis, a szellemi termelés módra alapozott társadalomban nem a haszon, hanem a közösség – sőt az egész emberiség – számára létrehozott alkotások és előállított értékek jelentik a valóságos hajtóerőt. A szellemi termelésben ugyanis: „az ember tevékenységében állandóan jelen van az emberi nem szempontjainak figyelembevétele.”

A világ mai állapota nehezen kiszámítható ellentmondásokkal jellemezhető. Az egyik oldalon, a könyv által elemzett változások megalapozhatják az emberiség alapvető „történelmi ugrását”. A másik oldalon ugyanakkor, az ember által működtetett folyamatok és eszközök elővigyázatlan használata akár globális katasztrófát is előidézhet. Ebből a szerzők azt szűrik le: „nincs semmi garancia, hogy a világ mindenképpen egy mégoly ígéretes társadalmi cél irányába fog haladni.” Végső összegzésük mégis inkább optimista: „Rajtunk, szellemi termelőkön múlik, hogy felismerjük-e saját történelmi szerepünket és felelősségünket, és kilépünk-e a kapitalizmus rendszeréből, szellemi termelővé téve (szabadítva föl) a társadalom többi tagját.” Ez a cél nemcsak kívánatos és lelkesítő, de el is érhető. Vagyis a jövő formálása felelősségünk.

Figyelmeztetem azonban az olvasót, hogy a szerzőknek nem állt szándékában politikai programot alkotni, ami majd vezérli a kapitalizmust leváltó új társadalom létrehozását. Lehet, hogy ezt némelyek csalódottan veszik tudomásul. Ám feltétlenül ajánlott a könyv azok számára, akiket érdekel a személyes sorsukat alakító jövő, továbbá szeretnének aktív formálói is lenni. Ha ezt kellő körültekintéssel tesszük, akkor magunknak és utódjainknak az emberi életre és az alkotásra a jelenleginél jobb feltételeket kínáló világot teremthetünk.

Ne is elégedjenek meg a könyv elolvasásával, érezzék kötelességüknek a leírtak továbbgondolását.

Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor:
Túl a kapitalizmuson?
Egy lehetséges társadalmi alternatíva
KAS Kiadó, Budapest, 2025
224 oldal, teljes bolti ár 4800 Ft,
online ár a kiadónál 4320 Ft,
ISBN 978 615 691 5054 (papír)
ISBN 978 615 691 5184 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mi az a világ, amelyben élünk? A kapitalizmus? Vagy valami más? Ebben a könyvben a „mi felé haladunk?” kérdésére adható egyik válaszlehetőség fogalmazódik meg. A negatív utópiák korában különösen nagy szükség van olyan jövőképekre, amelyek nem pusztán utópiák, hanem a jelen pozitív irányokat mutató tendenciáit összegzik.

Részlet az Előszóból: „Az egyik legfontosabb kérdés, amire minden új nemzedék szeretné tudni a választ: merre megy a világ? Természetesen minden nemzedék minden tagja azt szeretné, ha arra menne, amerre ő képzeli. A világ alakulása azonban mindattól is függ, ami idáig létrejött benne. Néha annyira, ahogyan az útfüggőség fogalma sugallja. Mindazonáltal a jövőt mégsem lehet a jelen, az idáig vezető utak alapján megjósolni, a jelent nem lehet egyszerűen a jövőre kiterjeszteni. A jövő – miként már Arisztotelész is felhívta rá a figyelmet – a lehetőségek bizonytalanságát és sokféleségét hordja magában. Így ha ma a lehetséges jövőről gondolkodunk, számos lehetőséget érdemes számba vennünk – és még akkor is valószínű, hogy egy előre nem látható variációból lesz valóság. De a lehetőségeket mérlegelni mégis érdemes, mert ez ad esélyt az embernek arra, hogy belépjen a valóságot alakító tényezők közé.”