Minden, amit nem akartál tudni Haymitchről | Suzanne Collins: Az aratás hajnala

Paddington |

Az aratás hajnala az Éhezők viadala univerzumának második előzménykötete, amelyből még többet tudhatunk Panem velejéig gonosz rendszerének történetéről. Suzanne Collins segítségével visszautazunk az időben, és megtudjuk, hogy az eredeti trilógia egyik fontos szereplője, Haymitch Abernathy hogyan vált olyanná, amilyennek megismertük. (Ezt csak azoknak mondom el, akik nem túl járatosak ebben a világban.)

A regény a 10. viadalról szóló Énekesmadarak és kígyók balladája eseményei után mintegy negyven évvel, a Katniss Everdeen-féle trilógia előtt huszonnégy évvel játszódik. A tizenhat éves Haymitchet az 50. Éhezők viadalára sorsolják ki. Már a sorsolás is tragikusan zajlik. Ráadásul negyedszázados, jubileumi eseményről lévén szó, itt eltérő, brutális szabályok érvényesülnek: minden körzetből két fiút és két lányt dobnak be az arénába.

Az aratás hajnala nem csupán Haymitch életének ezt a kulcsfontosságú, további sorsát teljes egészében meghatározó fejezetét mutatja be, hanem gyakorlatilag újradefiniálja a karaktert, akit korábban cinikus, alkoholista mentorként ismerhettünk. Collins látható élvezettel mesél erről a viadal előtti fiatalemberről. Nem meglepő, hogy Haymitch nem mindig volt keserű, kiégett figura. Valaha tele volt reménnyel, szerette az embereket és bízott bennük meg a jövőben, még a tizenkettes körzet kegyetlen keretei között is. Ahogy lassan megtudjuk, mi történt vele, tökéletesen érthetővé válik, miért lett azzá, akit az első kötetben megismertünk. A regény legelején elhangzik egy mondat: „Nem vagyok piás.” Innen pedig hosszú és fájdalmas út vezet a későbbi önpusztításig.

• Olvass bele!

A regény – igencsak aktuálisan – rávilágít a médiamanipuláció erejére is. Szembesít azzal, mennyire torz képünk volt Haymitchről – nemcsak Katniss dőlt be a Kapitólium által vezérelt propagandának, hanem mi, olvasók is. A korábbi könyvek utalásai alapján azt hihettük, Haymitch azért veszítette el szeretteit, mert a játék során kihasznált egy erőteret az arénában. Most azonban fény derül arra, hogy ténylegesen mi zajlott az arénában és azon kívül. Megtudjuk, hogyan pattant ki a lázadás szikrája már évtizedekkel Katniss előtt, és hogyan vált Haymitch személyes tragédiája egyben a Kapitólium elleni gyűlölet egyik első jelképévé.

A Kapitólium brutalitása ezúttal is elképesztő – ám groteszk – pompa mögé bújva jelenik meg. Az aréna félrevezetően idilli környezete, a rendkívüli, jubileumi szabályok és a váratlanul előkerülő mutáns teremtmény olyan viadalt eredményeznek, amely talán minden korábbinál kegyetlenebb. Ráadásul Haymitch története az aréna elhagyásával nem ér véget. Spoiler nélkül mindössze annyit lehet elárulni, hogy a fiú esélytelenként is megnyeri a viadalt – ez nyilvánvaló a már ismert kötetekből –, ám Snow elnök olyan helyzetbe kényszeríti, hogy kénytelen teljesen elszigetelődni a világtól. Az a cinikus mentor, akit Katniss megismer, nem más, mint egy másokat és – amennyire ez lehet – saját ép eszét védő túlélő.

Bár a kötet minden gond nélkül olvasható önmagában is, nyilván leginkább a sorozat veterán olvasóinak érdekes igazán. A Panem világában játszódó Collins-regények között talán nem ez az eddigi legjobb, de önmagában sem okoz csalódást. A rajongóknak pedig nyújt annyi érdekességet, hogy ők sem fanyalognának. Rengeteg ismerős nevet, utalást és karaktert találhatunk a könyv lapjain, érdemes különös figyelemmel olvasni. Megismerhetjük számos szereplő háttértörténetét, és megtudhatjuk azt is, honnan ered a híres fecsegőposzáta bross. Ezek az apró kapcsolódási pontok nem csupán a rajongóknak szóló csemegék, hanem erősítik a Panem-világ kohézióját is. Itt is felbukkan Plutarch Heavensbee, ám sokkal összetettebb, rejtélyesebb karakterként, mint a korábbi kötetek alapján gondoltuk. Olyannyira, hogy az ember szinte kíváncsi lenne egy külön Collins-műre, ami csak az ő történetét beszéli el – hogyan dolgozik az ember, aki a Viadal marketingjét és hazugságait építi? (Ki tudja, lehet, hogy ez már íródik is. Ha így van, talán érdekesebb is lesz, mint Snow elnök ifjúsága, amit az Énekesmadarak és kígyók balladájából ismerhettünk meg.)

A viadal szükségszerűen elbukó résztvevői mellett újabb szereplők is felsorakoznak ebben a tragikus epizódban. Közöttük akad olyan, akit azonnal gyűlölni kezdünk, de olyan is, aki lassan, de biztosan belopja magát a szívünkbe. Haymitch szövetségesei, riválisai és veszteségei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Az aratás hajnala nem csupán akciódús, hanem mélyen emberi és érzelmileg is megterhelő olvasmány. Érdemes külön kiemelni a könyv epilógusát, ami finoman és érzékenyen összefoglalja a történetet, és egyfajta csendes tisztelgés Haymitch szenvedései előtt.

Előzményregények esetében óhatatlanul felmerül az olvasóban, hogy vajon csak a rajongók pénztárcájának megnyitása-e a cél, amikor a szerző felül a nosztalgiavonatra. Ebben az esetben nem erről van szó. Ez a sztori nagyban hozzájárul a teljes képhez, szükséges darabja a Éhezők viadala univerzumának. Mondjuk úgy: a kirakós (talán) utolsó, ám feltétlenül hiányzó eleme. Új megvilágításba helyezi az eredeti trilógia eseményeit. Katniss, Peeta, a Lázadás – Haymitch történetének tükrében valamennyi más értelmet nyer.

A regényt – ami ismét Farkas Veronika színvonalas fordításában kerül a magyar olvasó kezébe – továbbra is 14 éven felülieknek ajánlják. Személyes véleményem szerint Collins ugyanabba a hibába esett bele, amibe J. K. Rowling a Harry Potter-sorozat írásakor: annak tudatában írt, hogy az első kötetek olvasói ma már felnőttek. Az aratás hajnala még brutálisabb a korábbi köteteknél, ráadásul a magánéleti drámák, az érzelmi viharok is talán valamivel idősebb olvasókat érintenek meg inkább. Ám azoknak a fiatal olvasóknak, akik most kezdenek bele a Panemmel való ismerkedésbe, nem kell éveket várnia a folytatásokra.

Végül még megemlítem, hogy a regényben fontos szerepet kap Edgar Allan Poe A holló című verse. Ezzel Collins – hasonlóan például Stephanie Meyer Twilight/Alkonyat sorozatához – nyilvánvalóan a klasszikusok olvasására próbálja rávenni a fiatal olvasókat. Ez nagyon fontos küldetés, hiszen nem csak Magyarországon tűnik ez egyre nehezebbnek az iskolában.

Suzanne Collins: Az aratás hajnala
Fordította: Farkas Veronika
Agave Könyvek, Budapest, 2025
400 oldal, teljes bolti ár 7490 Ft,
online ár a kiadónál 6741 Ft,
e-könyv változat 5299 Ft
ISBN 978 963 598 3391 (papír)
ISBN 978 963 598 3643 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ha elvesznek tőled mindent, amit szerettél, mi marad, amiért harcba szállnál?
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal – aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne –, egy kényszeres esélyszámlálóval és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.