Kicsit ironikus, kicsit megindító | Biblia show / Baltazár Színház

Bedő J. István |

Rendhagyó darabot mutattak be a Baltazár Színházban: a Biblia show-t. A Baltazár egyedi előadásairól már többször is írtunk, sajátos árnyalat ez a színházi palettán. Itt a darabokat a színészekre szabja a szerző, és az sem ritka, hogy utcaszínházi megoldások segítenek feledtetni a szűkös anyagiakat. Most is sikerült valami különlegessel kirukkolniuk. Ehhez azonban vissza kell mennünk az időben.

Kováts Kriszta, túl a színpadi és lemezsikerein e színház több előadásának volt rendezője, olykor a szereplők játszótársa is. És az öt évvel ezelőtti Biblia-show lemeze most új formában került újabb közönség elé. Kováts Kriszta bizonyára nem bánja, ha azt mondom, Fábri Péter (a dalszövegek szerzője) juke-box musicallé szabta át a lemez anyagát. Eredetileg ugyanis az ó- és újszövetségből meglehetősen közismert történeteket újra kézbe vette és keretjátékos formában összefűzte őket.

A korábbi nagylemez verzió elsősorban felnőttekhez szólt, akik valamennyire jártasak a Könyvek Könyvének több ezer éves sztorijaiban. Ez az új változat kifejezetten info-tainmentnek tekinthető – ugyanis szórakoztatva tanítja is fiatalabb közönségét. A nézőnek el kell választania a narrátorokat – az okoska fiút (Klabacsek Dániel) és a cserfeske, kicsit pukkancs lányt (Kovács Panka) – a többi szereplőtől, a kavargó történetben ugyanis mindenki több alakot személyesít meg.

Kétségtelen, hogy a bibliai leírásokat – figyelembe véve a szerkesztők sokféle értelmezését és megfogalmazását – elképesztően sok ellentmondás terheli. Hogy ez lehet mulatságos is, nem újdonság. Csak emlékeztetek A szórakoztató Bibliára, a 19. század végének gunyoros és provokatív művére. Ami persze az előadást illeti: azt is lehet provokatívnak tekinteni, ugyanakkor szívfájdítóan felemelő. Persze ehhez Fábri Péter kicsit kikacsintós szövegei kellenek, és természetesen Wolf Péter sokszínű muzsikája.

Leginkább a jelenetekről írnék, mert a színészi játék báját aligha lehet pontosan visszaadni. Az alaphelyzet a világ teremtése, majd az emberé – és aztán az első konfliktus, amit Cserfeske fölvet, hogy is vagyunk ezzel a borda-dologgal? Ha az Úr mást gondol, akkor a nő nem is lenne?

Bábel tornyának építése és a nyelvek összezavarása kitűnően megoldott jelenet az egymásra épülő kockákkal a közös nyelv elvesztésének következményeivel…

A hivatalból mindentudó Úr – mint tudjuk – elveszejteni készül a megbotránkoztatóan viselkedő Szodoma városát. Ebben a jelenetben különösen drámai a párbeszéd, ahogy Ábrahám a város megmentése végett a száz emberről (Mutass nekem száz igazat, és nem pusztítom el a bűnös várost…) lealkudja egyetlen egyre – és még az sem sikerül túl jól, mert Lót felesége hátrafordul és sóbálvánnyá válik…

 A bölcs Salamon király történetéből Fábri szövege egy fontos, csak éppen háttérbe szorított jellemvonást emel ki: tudniillik hogy csábító és nőfaló volt. A több száz feleség vagy ágyas minőségben a palotába zárt nők társadalmi megbecsültsége nyilván nem lehetett a dal tárgya, de a megjelenítésük lenyűgöző volt.

És akárhogy is nézzük, a vér patakokban folyik a szent könyvben. Salome ugyebár Keresztelő Szent János fejét kérte cserébe izgató táncáért – és meg is kapta a baltazárosok előadásában… No, ekkor sokallt be Okoska, és derűsebb történeteket kért és kapott, bár mondjuk úgy keserédesebbeket. Például ott volt Ábrahám, Sára és Hágár családi háromszöge, ami Hágár elkergetésével szinte véget is érhetne. Nincs mese, az Úr parancsba adja, hogy a cselédlány és gyermeke elűzessék Ábrahám házából. (Ti. hogy az agg Sára később született gyermeke legyen az örökös.) Hágár ugyan addigra már beletörődve elénekelte: „Eddig kellettem, erre kellettem”, de a következetlen Úr egyszer csak meggondolta magát…

Roppant szórakoztató volt a fáraó álma, amikor a megfejtésre csak József jön rá, végigszámlálgatja a sovány és a kövér teheneket – bár minden alkalommal lendületből eltéveszti.

Nem számolok be valamennyi dalról, melyek a vázát adták az előadásnak, de természetesen nem maradhatott ki a betlehemi istálló, Jézus születése. És a Noé-féle óriás bárkába csekkolás, amit a nézőnek címzett logisztikai és etikai kérdést vet fel: Ha te lennél Noé, kit/mit vinnél magaddal – hogy megmentsd? (Amint látható, a képek nem az előadás sorrendjében követik egymást. BJI)

A lemez néhány év előtti bemutatóján jelen voltam, és már akkor megragadt bennem a Prédikátor könyvének elhíresült verskezdete: Mindennek rendelt ideje van. Ez refrénszerűen, a nézőkkel közösen énekelve hangzik el – és bevallom, akkor megkönnyeztetett. De most és itt is…

Említettem már korábban a két prózamondót, Okoskát és Cserfeskét, kitűnőek voltak. Az Úr és még számos más alak megformálója Medetz Attila, a Baltazár adu ásza – sajátos, olykor színtelen hanghordozása némi arisztokratizmust is kölcsönöz figuráinak. De méltatlan volna, ha nem említeném meg az összes baltazárost: Kocsi Zsófia, Keresztes Anna, Fehér Dániel és Kőrösi Fehér Nándor sok szerepben és alakban jelent meg. Új szereplő volt a kiváló Illés Nikoletta. Szilvásy Márton elterpeszkedő kényúrrá vált Salamonként. A dőzsölését egy korona meg egy aranyos köpeny vázolta fel (továbbá a számos nőszemély) – kiemelkedően szellemes a színre vitel.

Akárcsak néhány (általam ismert) előadásba, ez alkalommal is beállt a Baltazár Művészeti Központ színészmesterséget tanító tanára, Básti Andrea.

Kováts Krisztának rendezőként azt kellett roppant gazdaságosan megoldania, hogy ezek a számára is nagyon kedves dalok színpadképesen szólaljanak meg – a legfontosabb hangzáspartnere ebben a kiváló Perger Guszty, mindenféle hangszeren és hangeffekttel. Ugyanakkor a színre állítás (díszlet-jelmez: Ruttka Andrea) költségét is alacsony szinten kellett tartani, ahogy eddig mindig.  (Habár manapság a szűkölködés egyre általánosabb…) Nem véletlenül emeltem ki a Bábel-torony építésének megoldását a mindenre használható kockákkal.

Remekül sikerült, megindító előadás lett a Biblia show Baltazár verziója. A bemutató hosszú, álló nézőteres tapsot kapott, megnézésre érdemes a mű.

Utóirat. A bemutató után néhány nappal a társulat Délkelet-Ázsiába utazott. A Delhi Liszt Intézet együttműködésével Kolkatában (Kalkutta) bemutatták Vörös István: Segítség, segítek! című „menekítődrámáját”. Az előadás igen meleg hangú beszámolót és kritikát kapott, megérdemelten.

Fotók: Bege Nóra

Részletek, további előadások, jegyvásárlás