Életírta mese | Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Tóth Zsuzsanna |

A magam számára is meglepő módon több olyan regénnyel találkoztam mostanában, amelyik képes volt a legborzalmasabb helyzeteket is valami hihetetlen életszeretettel megrajzolni. Ha valaha féltem valamitől, az például a háború. Soha nem értettem, hogy a borzalmak közben emberek miképp voltak képesek egyáltalán a létezésre, nemhogy a túlélésre. Természetesen tudom, hogy nem minden pillanatban hulltak a bombák – mégis, minden alkalommal kicsit megrendít, hogy azokban az időkben lehetett élni. Mint ahogy nem csupán élt, de túlélt, és időnként kivételes szerencsével még viszonylag jól is élt a „budapesti zongorista” (no persze, ez koránt sem igaz minden napjára). Mindenesetre határozottan érdekes olvasmány az életmeséje.

Az elsőkönyves Roxanne de Bastion – aki, mint a fülszövegből megtudtam, énekes-dalszerző, és rádiós műsorvezető az észak-londoni Boogaloo Rádióban – talán nem véletlenül kezdett írni. Nem is csinálja rosszul. Amit megoszt velünk, saját családjának története, hiszen A budapesti zongorista a nagyapja. Vagyis (szinte) alig tesz mást, mint a rendelkezésére álló anyagokból, visszaemlékezésekből élvezetesen és olvasmányosan újraszövi családja és önmaga identitást is jelentő falikárpitját. A családtörténet Roxanne apjának halálával indul, Berlinben, 2020-ban, egy zongora billentyűinek leütésével. Ez a zongora lesz majd a mese katalizátora, hiszen a fő- és címszereplő magyar/zsidó nagyapa lesz a második tulajdonosa a hangszernek. Ő volt az, aki talán a legtöbbet hozta ki belőle, és az ő – zenével bőven fűszerezett – történetét ­fejti ki az unoka. (Aki egyáltalán nem mellesleg szintén zenész, sőt azt vallja: „a zenén kívül annál bonyodalmasabb otthonra találni: bárhol is vagyok, mindenütt idegennek érzem magam.”) A zene az a szoros kapocs közte és nagyapja között, ami motiválja a könyv megírását.

Tehát igaz, mégis kalandos sztorit kínál az olvasónak Roxanne de Bastion – ráadásul nagyon filmszerű eszközökkel. Az alapot dokumentumok, hangkazetták, fotók, levelek jelentik, amelyekből a vészkorszak túlélésének története rajzolódik ki. Az események kiinduló helyszíne az 1930-as évek pezsgő hangulatú Budapestje. Bástyai Holtzer István, a jómódú zsidó textilkereskedő család sarja napközben könyvel, de utána éli a biztos hátterű fiatalok gondtalan, kissé felszínes (mai fogalmak szerint bulizós) életét, éjszakai bárokba jár – és zongorista karrierről álmodik. A zenész pálya szerencsés és némiképp váratlan módon meg is nyílik előtte, s az is elárulható, hogy ezt az utat változatos és szép sikerek övezik. A felívelő lehetőségek körül azonban egyre komorabbá válik a világ maga; a forgószél, amely enyhe szellőnek tűnő zsidótörvényekkel indul, sokak életét dönti teljesen romba. Hősünk élete sem mentes keserűségektől, fájdalmaktól, veszteségektől, bár sokszor csodával határos módon fordulnak jobbra körülötte a dolgok.

• Olvass bele!

Mondják, hogy az élethez kell egy nagy adag szerencse is – úgy tűnik, számára az megadatott. Pedig a történelmi idők ugyancsak nem kedveznek neki. Még csak felvázolni sem tudnám (de nem is akarom) azt a sokféle változást, a hullámvölgyeket és a csillogó pontokat, amelyek ebben a vázlatos, mégis hömpölygő történetben elénk kerülnek. Nem csupán a választott főszereplő sorsát ismerjük meg, de – mert a család erősen összetart – bepillanthatunk a többi szereplő életébe is.

A legnagyobb megpróbáltatás, a háború, a túlélt lágerlét után ismét rendeződni látszik az élet. Még azt is megtudjuk, hogy ennek a bizonyos nagyapának volt egy nagyon sikeres száma az ezernél is több slágert fémjelző Szenes Iván szövegével. Sőt a közösen írt zenés komédiájukat, Az ígéret hölgyét a negyvenes évek vége felé bemutatták a Medgyaszay Színházban (a mai Kolibri Színház Jókai téri épületében), amelyet a korábban nagyon ismert színésznő, Medgyaszay Vilma vezetett. (A darabról magáról sajnos nem találtam több információt.)

A helyzet azonban mégsem rózsás a háború utáni Magyarországon. Ahogy a szerző nevéből is látszik, a nagyapa bizony elhagyja szülőföldjét. Ezt még 1946-ban határozza el, a kivitelezésre pár évvel később kerülhet sor. Erről az időről így ír, és azért idézem ezt, mert felkavaróan összefoglalja a helyzetet. „Előbb Oroszországba dobtak, hogy küzdjek a puszta életemért, aztán Mauthausenbe. És most, mindennek a tetejébe, az úgynevezett demokratikus kormányzat éppolyan kevéssé tűri a magamfajtákat, mint a nácik! Magamfajták. Mert miféle emberek voltunk mi? Üzletemberek voltunk és hazafiak. Kulturáltak voltunk, művészet- és zenekedvelők. Még nemesi címet is kaptunk az osztrák–magyar birodalom uralkodójától. És törvénytisztelők voltunk, mi sem természetesebb. Még a keresztény vallásra is áttértünk. Hiszen a »zsidóság«, az vallás. És mi elsősorban mindig magyarok voltunk.”

Elgondolkodtató, hogy akkoriban hány és hány magyar zsidó mondhatta el ugyanezt. A döntés tehát megszületett, s új élet kezdődött külföldön, amelyben bár mindvégig jelen van a zene, de már a hajdani sikerek nélkül. Változatos, családi legendák által kísért életet ismerünk meg a könyvből, és egy embert, akinek voltak kiemelkedő jellemvonásai éppúgy, mint rossz tulajdonságai. Falvay Dóra kellemes fordításában felfedezhetjük az író érzékeny viszonyát sosem látott nagyapjához, és persze a család történetéhez, saját gyökereihez.

Végezetül pedig álljon itt pár keserédes sor, közös sikerdalukból, Szenes Ivántól: Emlékszel még… / Mennyi nagy csodára vártunk / És a félúton megálltunk / Mindörökre, te meg én.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista.
Igaz történet zenéről, túlélésről és reményről
Fordította: Falvay Dóra
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2025
285 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a lira.hu-n 4950 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 963 543 2943 (papír)
ISBN 978 963 543 5210 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A ​fiatal zongorista, Bástyai Holtzer István előtt fényes jövő áll az 1930-as évek Budapestjén. Fényűző klubokban lép fel, karrierjét művészi és szerelmi sikerek övezik. Aztán 1939-ben szétesik a világ körülötte, és élete az embertelenbe való süllyedés, a munkatáborokban töltött idő, Mauthausen és Gunskirchen, valamint a holokauszt során elszenvedett elképzelhetetlen borzalmak története lesz. Ugyanakkor egy rendkívüli menekülés története is… és a zongoráé, amely hűségesen várja.
Az apja halálával ezt a zongorát örökli unokája, Roxanne de Bastion. A zongora több mint száz éve a család tulajdonában van, de múltja csak akkor bontakozik ki, amikor Roxanne a gyász mélyén felfedezi a nagyapja, Stephen de Bastion által rögzített felvételeket. Az eredeti, magnókazettás hanganyagokból, kiadatlan emlékiratokból, levelekből és dokumentumokból Roxanne felidézi nagyapja történetét a reményről, az elveszett és megtalált zenéről. Felemelő és mélyen megindító könyv egy művész harcáról a sötétséggel szemben, és a remény hangjáról, amely generációkon át visszhangzik.

Roxanne de Bastion énekes-dalszerző, író. Két, a kritikusok által is elismert albumot adott ki, emellett rádióműsort is vezet az észak-londoni Boogaloo Rádióban.