Barát vagy ellenség? | Szertics Gergely: MI lesz velünk?!

Marosán György |

Az elmúlt években sok könyvet olvastam a mesterséges intelligenciáról (MI), de megvallom Szertics Gergelyé volt számomra a legtanulságosabb. Mindenkinek szívesen ajánlom, vagyis
– a magamfajta nyugdíjasoknak olvasni,
–  az unokáknak ajándékként, hogy némi fogalmuk legyen, milyen jövő vár utódaikra;
– felnőtt munkavállalóknak betekintésül, hogy milyen lesz a munka világa néhány éven belül;
– felsőfokú tanintézmények tanárainak – oktassanak szinte bármilyen tárgyat –, hogy mire kell felkészíteniük hallgatóikat,
– végül, de nem utolsó sorban a diákoknak, afféle bevezető kurzusként, amiből megismerhetik, milyen kompetenciák lesznek nélkülözhetetlenek a végzést követően az elhelyezkedéshez.

Ahhoz, hogy ezt elérje, a szerző, a témakör szokásos feldolgozásától némileg eltérő célt tűzött maga elé: „Ez a könyv nem az MI-ről fog szólni, hanem rólunk, emberekről.” Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolná az MI bemutatását és működésének elemzését, de mindig arra összpontosít, ami a majdani alkalmazók és a terjedő alkalmazások érintettjei számára a legfontosabb. Szemléletes és sok ténnyel alátámasztott elemzést kínál, miként érinti az MI az embert munkavállalóként, egy társadalmi közösség tagjaként és kapcsolatokra vágyó lényként. Szemléletes példával érzékelteti, hogy mire is képes már most is az MI. Mint hangsúlyozza, ezt a könyvet „én írtam és nem az MI”, ugyanakkor, az egyes fejezetek elejét díszítő képek – melyek ráhangolják az olvasót a reá váró információkra – már közös munkával készültek. Szertics Gergely betekintést enged ennek részleteibe, és elárulja: az elkövetkező fejezet leírt szövegét megmutatta a Chat GPT-nek, aminek alapján azután az MI elkészítette a fejezet tartalmához – szerinte – leginkább illeszkedő képeket. Az MI alkotásait én kifejezetten informatívnak és ezzel együtt művészi színvonalúnak is találtam.

Ezt tehát egy olyan, konkrét, mindenki számára átélhető példa, ami elgondolkoztathatja az olvasót, milyen minőségű munkára képes és ki mindenkivel működhet együtt – már ma is – az MI. Ezen keresztül pedig az olvasó végiggondolhatja azt a – sokakat foglalkoztató – problémát, hogy az együttműködés vajon nem vezet-e ugyanolyan következményekre, mint a gépesítés, ami kiszorította az embert a munkahelyéről?

Ezt a kérdést számomra a második fejezet – Merre tartunk? Az intelligens asszisztensek kora – tette minden korábbinál kézzelfoghatóbbá és szemléletesebbé. A társadalom figyelme ugyanis még mindig leginkább a gyártás, illetve az előkészítés és a csomagolás munkafázisában dolgozó szakmunkásokat fenyegető veszélyekre irányul. Pedig életünk szinte minden pillanatában, nagyon sokféle okból – mert nincs elég időnk, ismeretünk, hozzáértésünk, tapasztalatunk – rászorulunk a problémában járatos szakember – asszisztens – segítségre.

Az MI-asszisztens lehet tanár, aki segítheti a tananyag elsajátítását, lehet orvos, aki felismeri (esetleg meg is gyógyítja) betegségünket, lehet ügyvéd, aki „megfoghatja kezünket”, amikor ingatlant vásároltunk vagy egyezkedünk a kollégákkal, a beszállítóval, a fogyasztóval. Ez azonban egy egészen különös világba vezet minket. Olyan társadalomba, ahol az élet legtöbb területén – a magánélettől a munkahelyeken keresztül a szórakozásig és a politikáig – mindenütt „MI-kollégák” vesznek körül. Ezek az asszisztensek szakmailag magasan képzettek tudásuk naprakész, és bármikor rendelkezésünkre állnak. Ráadásul figyelmesek, kedvesek és megértőek, és szinte ingyen alkalmazhatók.

• Olvass bele!

A könyv érzékletesen mutatja be hétköznapjaink megszokott segítőpartnereinek – a személyes („különórás”) tanár, a helyettünk bevásárló, munkahelyi kollégáink – digitális asszisztens változatát. Erről olvasva felrémlett előttem – valószínűleg az olvasó előtt is – az ügyvédeket, orvosokat, ingatlanbefektetőket, pszichológusokat helyettesítő digitális asszisztens képe. És akkor most képzeljük magunk elé a randiasszisztenst, aki segíthet a társkeresésben. MI-asszisztensünk segít megszervezni a randevút olyan választottunkkal, akik még nem ismertünk meg személyesen. Hogy miért segíthet ilyenkor az MI? Hát nemcsak azért, mert jobban ismer minket, mint mi magunkat, és értelemszerűen minálunk többet tud reménybeli partnerünkről. Ezzel nyer konkrét – ám kicsit szorongást keltő – értelmet az „intelligens asszisztensek kora” kifejezés.

A könyv mondanivalójának megértését megkönnyíti, hogy a szöveget lábjegyzetek egészítik ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasottaknak – ha ezt fontosnak érezzük – részletesebben utánanézhessünk és ellenőrizhessük. Azokat pedig, akiket elbátortalanítana, hogy a hivatkozások túlnyomó része angol nyelvű, a szerző megnyugtatja: „a legtöbb internetböngészőben (például a Chrome-ban) beépített fordító van. Ha pedig You Tube-videót nézel, akkor bekapcsolhatod a feliratozást, és beállíthatod, hogy automatikusan fordítsa magyarra a szöveget. Aki pedig még ennél is mélyebben érdeklődik, annak azt ajánlja a szerző, hogy látogasson el a mileszvelunk.hu weboldalra.” Ezek a lehetőségek kiegészítik az írás egyik legfontosabb – és a témakörben megszületett művekkel összevetve megmutatkozó – versenyelőnyét. Írója az MI fejlesztésével, alkalmazásával és oktatásával foglalkozó szakember, aki szemléletesen és közérthetően mutatja be, hogyan érinti a ma élő bármelyik generációt az MI-asszisztensek előre látható, ráadásul kiszámíthatatlan gyorsasággal bekövetkező megsokasodása.

Erénye a könyvnek, hogy a fontosságához képest még kevéssé tudatosított problémákra is ráirányítja a figyelmet. Mint írja, nem attól kell „félni, hogy a mesterséges intelligencia öntudatra ébred és kiirt minket”. De az, hogy életünk minden részletébe beépül és számtalan módon befolyásol bennünket, alapvetően megváltoztatja mindennapjaink menetét. Arra kényszerít – akár akarjuk, akár nem –, hogy alkalmazkodjunk a most készülő új világhoz. Ugyanakkor ezt az alkalmazkodást alapvetően befolyásolja, hogy pontosan mikor is kezd meghatározó módon kihatni az életünkre.

Ezt a sokak által kutatott kérdést a könyv áttekinthető, tűnődésre is késztető táblázatokkal és ábrákkal teszi szemléletessé. Ezek lehetővé teszik, hogy bárki, dolgozzon az élet bármely területén, a saját pillanatnyi helyzetére összepontosítva elgondolkozhasson azon, milyen mértékben változtatja meg kapcsolatait, lehetőségeit – továbbá a vele szemben várhatóan megfogalmazódó igényeket – az MI egyre szélesebb területen történő megjelenése. A szerző figyelmeztet az igények különös változására: „2030-ra érjük el a most ismert munkák 50 százalékának valós automatizálását”. Csakhogy ennek a tényleges társadalmi hatásai – a gyorsabb vagy a lassúbb bevezetési forgatókönyveknek megfelelően – jelentősen eltérőek lehetnek. Az azonban bizonyos, hogy 2035 táján a világ arról fog vitatkozni majd – ami utódaink számára akkor már nem pusztán érdekes, hanem életbe vágó kérdés – a tevékenységeknek miért „csak” 90%-át automatizálták. Vagy épp ellenkezőleg, miért követték el az elődök azt a hibát, illetve bűnt, hogy a tevékenységek 90%-át automatizálhatóvá tették.

Alaposan elgondolkoztatott a szerző azon értékelése, miszerint az MI fejlődéspályája – az új technológiák elterjedésére jellemző – ún. hype-ciklusok három szakaszból álló mintáját követi: induláskor megfogalmazódnak a túlzott elvárások, majd a kezdeti sikereket a „kiábrándulás völgye” követi, végül a világ elérkezik a tárgyilagos mértékű, reális alkalmazás elterjedéséig. Az önvezető autóknál – a szerző szerint – most éppen a „kiábrándulás völgyében” vagyunk, de az MI éppen napjainkban lép túl ezen és érkezik el a világ a széles körű alkalmazás szakaszába. Ennek a megállapításnak a napjaink emberére gyakorolt – még nem kellően tudatosított, de valójában már lebírhatatlan – hatását pontosan érzékelteti a szerző: „A vezetők 66 százaléka mondja, hogy nem alkalmazna már olyanokat, akik nem tudnak MI-t használni, és 71% inkább alkalmazna kevésbé tapasztalt MI-használót, mint tapasztaltabbat, aki nem jól használja az MI-t.” Ebből a szemszögből tekintve, úgy vélem, az MI hatása rövidesen sokk-szerű lesz szinte bárkire nézve – életkorától függetlenül.

Ez pedig egy szokatlan – mégis életbe vágóan fontos – problémára hívja fel az olvasó figyelmét: milyen jövőre készítsük fel gyermekeinket? Hogy erre választ tudjunk adni, olyan alapvető – a maga teljességében azonban ritkán felvetődő, családon belül pedig még ritkábban végigtárgyalt – kérdéseket kellene tisztázni: „Lesz értelme a tanulásnak? Milyen szakmát tanuljanak? Lesznek-e egyáltalán szakmák?” Ugyanis olyan világ formálódik a szemünk előtt, amelyik nem egyszerűen más lesz a megszokotthoz képest, hanem „gyorsabban változik, mint eddig bármelyik kor”. Eddig a felcseperedő nemzedékek útmutatóként olyan világképet kaptak, ami – a viták ellenére is – „kiszolgálta őket egész életük során”. Ebben a ránk köszöntő új világban csak a változás lesz állandó. Ebben a helyzetben – a szerző szerint – „a ’Mit tanuljak?’ kérdésénél sokkal fontosabb a ’Miért tanuljak?’ és a ’Hogyan tanuljak?’ kérdése, mert abból lehet majd építkezni.”

A könyv sok meglepő, de érthetően megfogalmazott ténnyel ismertet meg, és ezek túlnyomó többsége szinte minden korosztály életét alapvetően befolyásolja. Vagyis a hatások nem kizárólag a felnőtt és idősebb generációkat érintik, hiszen nem tudható, miként fog megváltozni a munka világa és nekik mit kell tenniük azért, hogy munkára képesek maradjanak az elkövetkező évtizedekben. Éppen ezért fogott meg a könyv utolsó mondata, amit most szeretnék továbbadni, mint a szerző talán legfontosabb üzenetét: „Én azt hiszem, szülőkként az elsődleges feladatunk az, hogy mi magunk megtanuljunk jól élni az MI-eszközökkel, együtt tanuljunk gyermekeinkkel, együtt fejlesszük a tudatosságukat, igyekezvén kiterjeszteni a gondolkodásunkat, hogy közösen teremtsünk egy új világot, ne csak azt akarjuk megismerni, ami most van. Sok sikert nekünk!”

Szertics Gergely: MI lesz velünk?!
– Talán rossztól félünk…
És talán nem remélünk eléggé…
Illusztrátor: Földi Andrea
Partvonal Kiadó, Budapest, 2024
294 oldal, teljes bolti ár 7999 Ft,
online ár a lira.hu-n 7200 Ft
ISBN 978 963 609 1217

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mesterséges intelligencia (MI) hatalmasat lépett az elmúlt években: emberszerűvé vált a vele való kommunikáció. Ez egyúttal élessé tett rengeteg olyan kérdést is, amelyeket korábban a sci-fik világából ismertünk. Mikor ébred öntudatra? Elveszi a munkánkat? Mit tanítsak a gyerekemnek? Milyen lesz, ha mindenkinek intelligens asszisztense van, ami tanítja, munkatársként támogatja, vagy akár randipartnert keres neki? És a félelmeken túl: mit várhatunk egy olyan világtól, amelyben az MI valóban segít olyan alapvető kérdésekben, mint a fizikai vagy mentális egészségünk megőrzése és fejlesztése, vagy akár a Földünk egészségének megőrzése? Ha úgy érzed, hogy ezekben a kérdésekben a borzongató szalagcímeknél mélyebb válaszokra vágysz és keresed azt, hogy személyes szinten mit tudunk tenni, hogy a legtöbbet hozzuk ki az MI-ből egyéni, közösségi és társadalmi szinten, akkor ez a könyv neked szól.
A MI lesz velünk?! könnyed, személyes stílusban, sok aktuális példával tarkítva vezeti végig az olvasót a mesterséges intelligencia által felvetett nagy kérdéseken és az azokra jelenleg elérhető válaszokon csak annyira érintve a technikai részleteket, ami ahhoz kell, hogy megérthessük az egyénekre, a társadalomra kifejtett hatását.