Valós krimi vagy kriminális valóság? | Szlavicsek Judit: Doszpot nyomoz

Laczkó Ilona Adél |

Miért kedvelik oly sokan a krimiket? Az egyik oka az illúzió, hogy mi sohasem válhatunk egy bűntett áldozatává. De aztán mégsem hagyja nyugodni az olvasót a gondolat: biztos, hogy nem történhet meg velünk is? A krimik és a valódi bűnügyek között az egyik (és hangsúlyos) különbség, hogy az előbbiekben mindig leleplezik a tettest, a valóságban viszont ez sokszor nem sikerül. Lehet-e akkor jó krimit írni megtörtént eset alapján? Persze, hogy lehet, hisz nem a valóságalap a lényeg, hanem az elbeszélés mikéntje.

Ha a sztori pusztán csak egy valódi bűneset leírása, és nélkülözi a műfaj sajátosságait, akkor az legfeljebb jegyzőkönyv vagy tényirodalom, de semmiképpen sem krimi. De a másik oldalnak is vannak szabályai: a kitalált történetben nem lehet nyilvánvalóan irreális vagy kivitelezhetetlen a bűncselekmény. Nem is olyan egyszerű tehát jó krimit írni!

Szlavicsek Judit legújabb könyvével merész kísérletbe fogott: Doszpot Péter egykori nyomozó (gyakran emlegették így: a sztárzsaru) eseteiből írt krimit. A Doszpot nyomozban olyan ügyesen rakosgatta egymás mellé a különféle eseteket, hogy ember legyen a talpán, aki eltalálja, melyik valódi és melyik az írói fantázia szüleménye.

Idő: a 90-es évek vége. Igen kaotikus korszak. A délszláv háború alatt a felbomló Jugoszláviából sok köztörvényes tette át székhelyét vagy éppen menekült Magyarországra, gyarapítva a hazai alvilág létszámát. A történet azzal a rádióhírrel kezdődik, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter (1996 december) nyugállományba helyezte Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányt, Bodrácska János budapesti rendőrfőkapitányt, Túrós Andrást, az ORFK közbiztonsági helyettesét és Valenta Andrást az ORFK gazdasági és informatikai igazgatóját, akiket a korabeli sajtó a négyek bandájának nevezett. Az új vezetéstől jobb közbiztonságot és nagyobb hatékonyságot vártak el a megszaporodott robbantásos merényletek (mint például a Prisztás-gyilkosság) és a kézigránátos támadássorozatok felderítésében. (Az akkoriban elfogottak és elítéltek a büntetésük letöltése után éppen a közeljövőben fognak szabadulni…) A fel nem derített Fenyő-gyilkosság pedig még huszonhét év után is nyomasztó teher maradt a rendőrség számára.

• Olvass bele!

Doszpot Péter egy sashegyi családi házhoz száguld, mert végre egy „rendes gyilkosság” miatt kapott riasztást. Az áldozat, Pásztor Ágnes, húszéves, joghallgató, keresett fotómodell. A lány homlokán egyetlen lőtt seb, dulakodásnak semmi nyoma. Idilli, rendezett család, az apa menő válóperes ügyvéd, az anya elismert, privát fogorvos, az idősebb lányuk, Kata, bolti eladó, és velük lakik még egy erdélyi származású házvezetőnő, Argyelán Magda. Egyetlen szeplőcske, hogy az áldozat terhes. Aktuális barátját kétes életvitele miatt a szülők kitiltották a házból, míg az előző partner képtelen feldolgozni a szakításukat. Doszpot mindent elkövetni készül, hogy megtalálja a lány gyilkosát, ezt ígéri a szülőknek. Csakhogy indíték nincs, és a gyilkos fegyver sem kerül elő. A nyomozás − más fontosabb ügyek miatt − megfeneklik. A családot rövid idő alatt felőrli a bizonytalanság: Kata vidékre költözik, az anya az őrület szélére kerül, az apa elveszíti munkáit, hajléktalan lesz, a házvezetőnő is otthagyja őket. Igazi megoldás híján egymást vádolják és gyanúsítják.

A fővárosi kis boltok rendszeres látogatója egy ismeretlen. Közvetlenül a zárás előtt érkezik, de nem rabol, válogatás nélkül főbe lövi az ott tartózkodó alkalmazottakat. Doszpot szabad kezet kap egy önálló csapat létrehozására, és még az FBI profilozói is segítséget nyújtanak a sorozatgyilkos személyiségének felvázolásához. A megszerzett információk azonban nem visznek közelebb a tetteshez. Épp egy kimerítő nap végén araszolnak a Margit hídi csúcsforgalomban, amikor riasztást kapnak, hogy a híd budai végénél a kocsijában agyonlőttek valakit. Az áldozat: Fenyő János vállalkozó. A közvéleményt annyira sokkolja a fényes nappal, nyílt utcán elkövetett gyilkosság, hogy a rendőrség mindenkit ráállít. De mielőtt bármilyen eredményre juthatnának az ügyet elveszi tőlük az ORFK. A Fenyő-ügy máig megoldatlan, a bolti sorozatgyilkost viszont sikerül elkapniuk, igaz, nem egyszerű rábizonyítani a gyilkosságokat. Doszpotnak pedig még ott van a becsületből megoldandó ügye, a Pásztor-gyilkosság is. (A kedves olvasó bizonyára megérti, hogy nem mondom el a szerző helyett az egész könyvet.)

Szlavicsek a filmekben szokásos technikai megoldást alkalmazott, csak éppen megfordítva: úgy meséli el a bűnügy történetét, hogy a háttérben valódi helyszíneket és szereplőket, ismert eseteket vonultat fel. Doszpot Péterrel ötvenöt órát beszélgettek, akadtak momentumok, melyeket az egykori nyomozó ki akart hagyni a könyvből, mert – mint egy interjúban megjegyezte – szeretne életben maradni – ez érthető és tiszteletben tartott kérés. Azonban egyik-másik esethez ragaszkodott a szerző – még ha némi változtatással is –, mert fontosnak tartotta, hogy a közös munka eredménye valóságos krimi legyen.

A könyv nem Doszpot életrajza. De érződik a szerző törekvése, hogy ne csak a sztárzsarut ismertesse meg, hanem a belső vívódásokkal küzdő, érzékeny embert is. Aki sok mindent megtanult elviselni, kivéve a gyermekbántalmazást vagy -gyilkosságot. Elviselhetetlennek érezte azt a tehetetlenséget, amikor egy kisgyermek gyilkosát nem tudta letartóztatni, mert az anya, a koronatanú, életben akart maradni a többi gyermekével együtt, és nem tett terhelő vallomást az élettársára – a gyilkosra.

Doszpot Péter tizennégy évig dolgozott nyomozóként. Amikor 2001-ben leszerelt a BRFK életvédelmi osztályának vezetőjeként, kollégáinak nagy többsége is otthagyta a rendőrséget. A regényben olvasottak alapján nem is lehet ezen csodálkozni. A kötetből még hiányoznak az utolsó három év (1999–2001) eseményei, vagyis talán reménykedhetünk a folytatásban is.

Doszpot Péter, a magánember ábrázolása kétségeivel, magányosságával együtt sem válik érzelgőssé, de Szlavicsek nem rajzolta mindenkit legyőző szuperhősnek sem. A pörgős, izgalmas krimiben végig drukkolunk neki, hogy sikerüljön a megfelelő helyre illesztgetni az információmorzsákat, és végül rács mögé juttatni a bűnözőket. Mert ha krimi, az ettől lesz igazán krimivé.

Szlavicsek Judit: Doszpot nyomoz
Magnólia Kiadó, Budapest, 2024
352 oldal, teljes bolti ár 5480 Ft,
online ár a kiadónál 4932 Ft,
e-könyv változat 3880 Ft
ISBN 978 963 5983 322 (papír)
ISBN 978 963 5983 339 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Doszpot Péter, a BRFK valaha volt legfiatalabb gyilkossági főzsaruja épp egy budai villához száguld: egy húszéves lány megölését jelentették. Az utóbbi hónapok brutális alvilági leszámolásai után egy számukra hétköznapi eset kinyomozása vár rájuk. Csakhogy a gyilkost minden erőfeszítésük ellenére sem sikerül azonosítani.
Egy évvel később egy véletlen találkozás egy tihanyi étteremben ismét lendületbe hozza az eseményeket, de eközben Budapesten már egy újfajta félelem tartja rettegésben az embereket: egy sorozatgyilkos mészárol le gyanútlan boltosokat kegyetlenül, gyakran fillérekért.
Miközben Doszpot és csapata versenyt fut az idővel, hogy megakadályozza az újabb gyilkosságokat, a fiatal lány megölése sem hagyja nyugodni, ráadásul az ügyben egyre nyugtalanítóbb részletekre derül fény.
Szlavicsek Judit pattanásig feszült regénye Doszpot Péter, volt gyilkossági zsaru több mint ötvenórányi mélyinterjún rögzített visszaemlékezésein és korabeli napilapok újságcikkein alapul, a legizgalmasabb krimik eszköztárával vegyítve. A könyv ott lebeg valahol az írói képzelet és egy legendás bűnügyi korszak rögvalójának határán, de semmi kedve tartozni egyik világhoz sem.
Ez a történet ötven százalék valóság és ötven százalék fikció – de 100% Doszpot.