A képzelt idő nyomában | Pethő Tibor: Emil

Toronyi Attila |

Megesik, hogy a regényírót rabul ejti megzabolázhatatlan képzelete, s ilyenkor az olvasónak igencsak fel kell kötnie a felkötnivalót, ha követni akarja őt a szárnyaló fantázia különös rétegeibe.

Nem vagyok túl járatos a tudományos-fantasztikus irodalomban, de gyanítom, hogy Pethő Tibor regényét nem a Dűnéhez, nem Isaac Asimov, Aldous Huxley vagy H. G. Wells műveihez kell mérnünk. Az ő esetében inkább Philip K. Dick 1962-es kötetére (Az ember a Fellegvárban) kell gondolnunk, amiből nagy sikerű televíziós sorozat is készült. Mert akárcsak az amerikai írónál, Pethőnél is alternatív történelemről beszámoló regénnyel van dolgunk. A virtuális valóság alapgondolata mindkettőjüknél ugyanaz: a második világháborút mégsem a szövetségesek nyerték meg.

A történelem újragondolásának e sajátos irányzatát az irodalomtudomány az ukrónia műfaji kategóriájába sorolja. Ahogyan az u-tópia a nem létező helyre (toposzra) utal, sosemvolt helyet (toposzt) jelent, ugyanígy az u-króniánál is fosztóképző az „u”, az időt (kronosz) változtatja sosemvoltra.

A történészek mindig fölszisszennek a történelmietlen gondolatkísérletre, hogy „mi lett volna, ha…”. A szépírónak azonban nem kell törődnie efféle szőrszálhasogatással, nem kell ragaszkodnia a földhözragadt tényekhez. Érdekes és igencsak tanulságos ukronikus fantasyk születtek már eddig is az alternatív múltról: amikor Luther Mártonból pápa lett, amikor Napóleon nem vesztette el a csatát Waterloonál, vagy amikor Sztálin idő előtt feldobta a talpát.

Tér és idő hasonlóan virtuális Pethő Tibor Emil című regényében is, tehát aki a Lukács György-féle nagyrealizmus híve, sok jóra nem számíthat. Vagy mégis? A könyvnek ugyanis vannak olyan rejtett utalásai, üzenetei, melyeket a mai olvasó könnyen dekódolhat.

A mesét az az elképzelés keretezi, hogy a második világháború végnapjaiban a németek mellé szegődött a hadiszerencse, sikerült „felszabadítaniuk” Budapestet, és visszaszorítaniuk a szovjet csapatokat a Hatvan–Tisza demarkációs vonalig. Azon túl alakul meg a keményebb diktatúra, a kelet-magyarországi szovjet bábállam, a Magyar Népköztársaság (fővárosa Debrecen). Az innenső oldalon pedig a Vezér irányításával épül ki az emberarcú hungarizmus. Megtorolják a nyilas „túlkapásokat”, a deportálásokat, a zsidóüldözést. Többé nem kell hordani a sárga csillagot. A nemzettestvérek lelkesen hozzálátnak az újrakezdéshez, a hivatásrendek (az osztályharcos mozgalmakkal szemben létrejött, a katolikus egyházhoz kötődő szakmai szervezetek) egy emberként sorakoznak föl a szebb jövő zászlaja alá. A pártiskolán a tudományos hungarizmus a főtantárgy, s aki elsajátítja az ideológiát, az a gulyáshungarizmus hasznos tagja lehet.

Egyfelől tehát egy sosemvolt, sulykoltan fikciós történetet olvasunk, másfelől azonban az időkoordináták mégsem teljesen virtuálisak. Olyannyira nem, hogy a regény fejezetei valós évszámok szerint tagolódnak. Nem kronológiai sorrendben, hanem először 1981-től visszafelé 1944/45-ig, majd onnan ismét előre – egészen 1981-ig, a „rendszerváltásig”, amikor befejeződik a történet. Megalakul a Magyar Királyság, élén a raccsoló, németajkú uralkodóval.

• Olvass bele!

Bár a könyv címe: Emil, szerintem mégsem a filmgyári igazgató Nagyhollósy-Jussu Emil (a Vezér bizalmasa) a kötet főhőse, hanem az elbeszélő unokaöccs, Wenninger György. Az ő birtokába kerül Emil hagyatéka, a terjedelmes emlékirat. A mesélő ezek lapjait próbálja fölhasználni szamárvezetőnek, hogy felidézze saját (és rokonai) életének alakulását, a képzelt múltidő stációit.

Wenninger György különc figura: nyugalmazott űrhajós, aszexuális lapszerkesztő és az alkohol rabja. Budapesten él, egy Böszörményi úti garzonlakásban, ahol bódult vagy többé-kevésbé józan állapotban, látomásaival viaskodva veti papírra a nyugat-magyarországi hungarista állam évtizedeinek történéseit.

Emil, a befolyásos nagybácsi a „felszabadulás” után fölkarolja a filmrendezőnek készülő tehetséges rokont, Wenninger Gyuri apját. A pártfogolt művész nagy sikert arat az újjáépítésről forgatott, lelkendező riportfilmjével, de karrierjének a korai halál véget vet. Emlékét ápolandó a fia és a nagybácsi minden követ megmozgat, hogy a néhai filmes fő művét, a többször újraforgatott Kétszer kettő kópiáit felkutassa. Debrecenbe, a szovjet bábállam fővárosába is átrándulnak, ahol egy rokon segít nekik. Milyen ez a Magyar Népköztársaság? Komor és bizarr, de területe nagyobb, mint gondolnánk, mert az oroszok Erdély egy részét is hozzácsatolták.

A fantasztikus irodalomban mindig akad valami természetfeletti. Ezúttal olyasmi, ami a természetfelettiség ellenére igencsak emberi. Ki ne álmodott volna arról, hogy tud repülni? Pethő Tibor regényében a „negyedik szintű entitással” rendelkező hungarista párttagok képesek a „gravitációs ellenmozgásra”, olykor-olykor lebegnek a levegőben.

Wenninger György képességére fölfigyelnek a traiskircheni német űrhajósközpont illetékesei is. Belőle lesz az első magyar űrhajós, akit diadalmenetben hordoznak körbe Budapesten, és majd a király is fogadja. Vagy mégsem így történt? Lehet, hogy csak álmodta az egészet, vagy átverés áldozata? Átaludta az 1956-ot követő évtizedeket?

Bizarr, olykor kettős csavarokkal bonyolított fordulatok, fantasztikus elemek váltakoznak Pethő Tibor regényében. Az újságíró, színikritikus szerző eredeti végzettségét tekintve történész, mégis fittyet hány a szakma akadémikusan fontoskodó tanácsának: ne relativizáld a múltat! Jól teszi. Mert igenis, érdemes eltöprengeni azon, hogy mi lett volna, ha…

Mi lett volna például, ha Gavrilo Princip nem találja el Ferenc Ferdinánd főherceget? Ha a merénylő golyója éppen csak a fülét súrolja a trónörökösnek.

Mi lett volna, ha az igazi rendszerváltozás tényleg nem úgy alakul, ahogyan a valóságban alakult? Ha most királyságban élnénk.

Talán nem ebben a mostani, sorstragédia-szerű megosztottságban élnénk…

Pethő Tibor: Emil
Kortárs próza sorozat
Kortárs Kiadó, Budapest, 2024
276 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
online ár a kiadónál 3150 Ft
ISBN 978 963 4351481

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A második világháború vége felé, az összeomlás küszöbén a német hadsereg addig nem ismert, természetfeletti képességekre tesz szert, melyek segítségével fordít a háború menetén, és megnyeri. Ez időszakban, a hungarista hatalom berendezésekor indul a címszereplő karrierje katonaként, kémként, majd filmes kultúrvezetőként teljesedik ki. Halála után 1981-ben – a rendszerváltozás küszöbén – unokaöccse nekifog emlékiratát elolvasni és azon keresztül rekonstruálni családja és önnön múltját. Ő mint az első magyar űr- és időutazó dimenziókat megjárva, ténylegesen felülről érzékelheti a történések és helyzetek, sőt az individuumok határainak viszonylagosságát, a minden-ugyanaz-másképpen élményét.
Pethő Tibor fantasztikus ukrónia-regényében a világ históriája igencsak más, mint amit mi ismerünk; a történelmi mozzanatok, sorshelyzetek jellege, az ezekre adott egyéni válaszok, magatartásminták és lélektani rajzolatok viszont nagyon is ismerősek lehetnek számunkra a huszadik századból. A valóságtól való eltérés e könyvben csupán a véletlen műve.