Zoltánka nem könnyű eset | Miklya Luzsányi Mónika: Szerelmem, Petőfi Zoltán?

H. Móra Éva |

Igazán bőkezűen bánt az olvasókkal Miklya Luzsányi Mónika: három év kutatás után immár a negyedik, a Petőfi-témában írt könyvét vehetjük kézbe. Persze mindegyik egészen különleges. Két könyv is született magáról a költőről, mindkettő a fiatalokat szólítja meg (Petőfi, a sztár; Szabadság, szerelem), ezeket követte a nagyívű, felnőtteknek ajánlott Ezerszer Júlia. Ha Szendrey Júliáról keveset tud az átlagolvasó, hát gyermekükről, Petőfi Zoltánról még kevesebbet. Egy születési dátum, fájdalmasan korai halál – talán ennyi, ami a fejünkben van róla.

Ezt a hiányt pótolja most a Szerelmem, Petőfi Zoltán? című regény. Ismét a fiatalok a célközönség, méghozzá a Pagony Kiadó jegyzi az Abszolút Töri sorozat darabjaként. Emlékeztetőül: a sorozat egyes darabjaiban a Vitéz János Gimnázium udvarán álló sok száz éves platánfa a közös, amelynek gyökerei a régmúltba nyúlnak/vezetnek vissza. Így aki lemerészkedik – csak a beavatottak! –, valódi időutazásban vehet részt.

Ezúttal Bori néni, a gimnázium büfése (és nem utolsósorban az időkapu egyik kapuőre) viszi magával Sárit, akit utódjául akar kinevelni. Bori néni idős, meggyengült az egészsége, nem bírja már úgy a munkát, mint régen. Nem csoda: ne közönséges büfékínálatot képzeljünk el, hanem olyat, amelynek minden alapanyagát eredeti helyéről szerzi be, mindegyikért hajlandó visszautazni az időben. Már kislány korában rájött, hogy „az étkezés több mint evés”. Szenvedélyesen süt-főz, s ezt a szenvedélyt látja meg Sáriban is, akinek még a családi körülményei is hasonlóak az ő hajdani családjáéhoz: sok testvér, mindig fáradt, dolgozó szülők, korán a háztartásvezetésbe csöppent nagylány. Beavatja tehát Sárit a titokba, s irány a 19. század, ott is Szendrey Júliáék otthona, illetve konyhája.

Nem először jár itt Bori néni, megjelenik időnként a háznál, segít néhány hétig – közben beszerzi az éppen esedékes konyhai hozzávalókat. Jól ismeri tehát Júlia helyzetét: új férje, Horvát Árpád kegyetlenségét, a beteg asszony végtelen kiszolgáltatottságát. Sári mit sem tud az egészről, annyit tud Júliáról, mint a legtöbb diák: „eldobta az özvegyi fátyolt.” Kritikus szemmel nézi tehát az asszonyt, s egyrészt Bori néni megjegyzései, másrészt saját tapasztalatai alapján nyílik rá a szeme lassanként a valóságra. Júlia hamar a bizalmába fogadja a lányt; látja, milyen szeretettel bánik/játszik gyermekeivel: Árpáddal, Attilával és Ilonkával. Aztán egyszer csak megjelenik Zoltán…

És az óvatos ismerkedés után kibontakozik a szégyenlős kamaszszerelem, ami azonban igen ellentmondásos. Zoltán magabiztos, olykor pökhendi magatartása sokszor irritálja Sárit, pedig „…igen, adta a nagylegényt, de belül nem volt más, mint egy árván hagyott kisgyerek, aki senkinek sem kell.” Miklya Luzsányi finom lélekábrázolással mutatja be mindkettőjük érzelmi vívódásait. A többi művében megszokott erős empátiával azonosul most is hőseivel: lelki indokokat, motivációkat keres Petőfi Zoltán bohém életére. A fiú számolatlanul költi apja örökségét, nem tagadja meg magától az italt, nagyvonalúan kezeli az iskola látogatását, ellenben bőven kiveszi részét a mulatságokból – ezek végén is a kokainos bor a záróakkord… Sári mindezt rosszallóan, de féltő aggodalommal nézi, különösen, hogy Zoltán a betegségét se veszi komolyan.

• Olvass bele!

Bevallom, már a könyv elolvasása után, nagy sokára fedeztem fel a borítón a cím utáni kérdőjelet. Addig csak a találó grafika (Felvidéki Miklós munkája) jelezte, hogy e kapcsolatot igencsak hullámzó érzelmek jellemzik. Az említett kérdőjel pirosan kanyarog a fehér betűs cím mellett, tovább mélyíti ezt a kettősséget, elgondolkodtat. Ki tudja, hogyan alakul a fiatalok sorsa, ha Sári nem jön vissza a 21. századba? De nem, aranyszabály, amit felelősséggel be kell tartani: a történéseket utólag nem lehet megváltoztatni!

További írói érdemekre szeretnék még kitérni. Tetszik, amilyen őszintén, kendőzetlenül mutatja be a meggyötört Júlia családjának mindennapjait, Horvát Árpád aljasságait; partnernek tekinti az ifjú olvasókat, nem szépít. Minek is – hiszen tudható, milyen sok családban tombolnak az erőszak különböző megnyilvánulási formái… Tetszik a nyelvezet sokszínűsége. Bori néni még a szitkozódásaiba is ételeket kever: „Ezt jól megkaptad, te buggyantott tojás! […] Te marhafelfújt! Te habarodott pityókaszilva! Annyit ér az eszed, mint egy tál csirizes sóskafőzelék!” Üdítőek az idézőjelbe tett szövegrészletek: ezek Sári gondolatai, friss, mai nyelven, olykor csípős felhanggal: „Hogy mekkora tahó ez a Gyulai – kapta fel a vizet Sári –, de ez a Móric se lehet sokkal jobb. Még akkor se, ha netán Jókainak hívják.” Az önérzetes fruska ugyanis nehezen fogadja el, hogy a jeles irodalmár urak elutasították Szendrey Júlia közéleti verseit, arra biztatták, „maradjon csak a fakanálnál”.

Még nehezebben viseli, hogy Júlia fiai is így vélekednek – hűen a korszellemhez. Visszatérve a nyelvezethez: olykor elszólja magát Sári egy-egy modern kifejezéssel, ilyenkor furcsán néznek rá: „Shoppingolni fogunk? – kérdezte Szendrey Júliát Sári…” Számos eredeti részlet került a szövegbe korabeli naplókból, levelezésekből, versekből – a szerző ezek lelőhelyét gondosan megjelölte a lábjegyzetekben.

S hogy miképpen illeszkedik mindez a töri-sorozatba? Éppen azzal, ami a tankönyvekből hiányzik: a rengeteg háttér-információval. Bepillanthatunk ezer apró dologba az öltözködés, a közlekedés, a vásárlási szokások, a konyhatitkok terén; megtudjuk, hogyan főztek hamuból lúgot a mosáshoz, hogyan készítettek órákig tartó főzés árán a disznócsontból aszpikot; megtudjuk, hogy a befagyott Duna jegén még piacot is tartottak; azt is, hogy a karácsonyfa (Jézus-fa) még nem volt általános, és hogy Júliáék családjában nem tárgyakat, hanem verseket adtak névnapi ajándékul. A budapesti olvasóknak érdekes lehet a főváros egyes helyszíneinek azonosítása, összevetése a mai állapotokkal.

Közösségi oldalán Miklya Luzsányi Mónika tréfásan „esküt tett”, hogy több könyvet nem ír erről a témáról. Ha nem erről, hát másról, de várjuk az újabb műveit!

Miklya Luzsányi Mónika: Szerelmem, Petőfi Zoltán?
Illusztrációk: Felvidéki Miklós
Abszolút Töri sorozat
Pagony Kiadó, Budapest, 2024
312 oldal, teljes bolti ár 4790 Ft,
online ár a kiadónál 4311 Ft
ISBN 978 963 587 7577

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bori néni nem bírja már úgy a kapuőrködést és a büfé ügyeinek intézését, mint korábban, így kénytelen beavatni a titkaiba a szomszédjában lakó, tizennégy éves Sárit.
Visszautaznak 1865-be, ahol nemcsak a karácsonyi finomságok hozzávalóit szerzik be, de meglátogatják Szendrey Júliát is, hogy besegítsenek neki a háztartásban. De Júlia második házassága korántsem a boldogságról és a nyugalomról szól.
A Szendreyéknél tapasztaltak megdöbbentik a lányt, és bármennyire élvezi is az időutazással járó kalandot, úgy dönt, minél előbb szeretne visszatérni a saját idejébe. Amikor azonban felbukkan Júlia legidősebb fia, Petőfi Zoltán, Sári mégis a maradás mellett dönt…