Bedő J. István |
Az idei Könyvhéten méltatlanul kevés figyelem jutott Kerényi Péter könyvére, pedig művének főszereplője országosan ismert közszereplő: Vágó István. Persze mondhatjuk úgy is, hogy szomorú tény ennek a visszaemlékező könyvnek a megjelenése, mert ha Pista élne, aligha kellett volna ilyen műnek megszületnie róla.
De ha emlékezés, akkor a szerző is igen fontos: Kerényi Péter 47 éven keresztül volt Pista háttérembere, a műsorok szerkesztője, szervezője. Ez persze azt is jelenti, hogy hatalmas csapat állt a kvízműsorok mögött, ami Vágó pályájának csak egyik – de legfontosabb – részlete.
A könyv – természetéből adódóan –: élet- és pályarajz. Nyilván nem egy hason fekvő csecsemővel kezdődik a gyerekkor, de a jól nevelt kisiskolás, aki zongoraórára jár, már előrevetít valamit. (Például a későbbi Favágók zenekar basszusgitárosát). Kerényi elbeszéléseiben – de szívesebben használom azt a szót, sztorizásaiban – megismerjük azt a fiatalembert, aki külkereskedőként már beszélt néhány nyelvet, amikor a Riporter kerestetikbe jelentkezik, noha igazán nem is riporter, hanem valami más szeretne lenni. És később lett is.
Kerényi rendkívül szórakoztató mesélő, az a fajta ember, akinek, ha valami gazságot lehet művelni, roppant gyorsan vág az agya. Ennek hozadéka az a tömérdek ugratás, amelynek Pista (néha vétlen) résztvevője, máskor áldozata volt. Ez azonban azt is jelentette, hogy – amint egy interjúban megfogalmazta – az emberi és munkakapcsolatban sziámi ikrekként voltak összenőve. Miközben Vágó pályájáról olvasunk, feltárul előttünk a műsorkészítés módja és ismeretlen hátországa, ami a benne részt vevők számára nem titkok sora, hanem kemény és precíz munka.
Vágót évtizedeken át csak kvízprofesszorként emlegették az akkor még sokszínű napi- és hetilapok. (Pedig hogy utálta az ilyen kategorizálást, az eposzi jelzők személyekre aggatását!) Természetesen az egykori Magyar Televízió, majd a szaporodó kereskedelmi csatornák káprázatos ismertséget szereztek neki, és a korábbi évtizedek során egyvalamiben nem lehetett utolérni: az egyik első volt. Nem a telefonos, hanem a nagystúdiós, élő közvetítésnek ható (természetesen korábbi napokon felvett) adások ragasztották a székhez, fotelhez a nézőt.
Kerényi belülről látta, tehát hitelesen mondhatta ki, hogy – talán egyetlen korai baki kivételével – Pista sem láthatta, hogy a választható válaszok közül melyik az igazi. Más kérdés, hogy sokfelé ágazó érdeklődése és káprázatos memóriája folytán igen sok esetben tudta a helyes választ. Sőt annál sokkal többet is. De ahogy egyre szigorúbb lett a licenc-játékok szabálykönyve, azt is erősen kellett követnie: tehát még a biztos válaszolót is kötelessége volt elbizonytalanítani.
A könyvben Kerényi is megmutatta szigorúságát: igyekezett megszólaltatni olyan pályatársakat – tévéseket, zenészeket, színészeket, játékosokat, háttérembereket és természetesen Pista feleségét, Juditot (aki azonban minden jó barát számára: Nyuszi), hogy teljes képet kapjon az olvasó. Újságoldalak százait lapozta át, interjúköteteket és a Vágó-brand könyveit, hogy minél több oldalú legyen a kép.
Apropó képek. A nagy világjáró öt földrészen készült képeiből érdemes volt szélesebben meríteni. Kerényinek mintegy húszezer képet tartalmazó archívumot kellett átböngésznie szinte a nyomdába adás előtt.
Pista nagyon szeretett a barátaival muzsikálni, és talán különösnek hat, de ennek hozadéka lett a Favágók zenekar, meg az a lemez (Első reccsenet), amire azt mondta: „Ez életem főműve.” Ami ezt illeti, hitetlenkedtem, hiszen a kortársak, a több évtizednyi szereplést nyomon követő nézősereg, a játékosok emlékezete ennél többet ér. De visszanézve mégis úgy ítélem meg, Pista nem tévedett. A tévéadások szalagjait az utódintézmények letörlik, haszontalanságnak ítélik – de egy vinillemez fizikai valóságban megmarad…
A kvízjátékokkal szerzett népszerűség persze lombosodott: igen kedves műsora volt a Grétsy tanár úrral közösen forgatott Álljunk meg egy szóra – ahol mindketten saját sármjukkal szolgálták a magyar nyelv megóvását, ápolását. (Könyvkedvelőként váltig csodálkozom, hogy merészelnek egyes könyvkiadók olyan külföldi műveket kiadni, amelyek magyarra vannak ugyan fordítva, de a címlapon csak az angol eredeti cím mögé-alá bújtatják apró betűvel a magyar címet. Mi lehet az oka, és főleg mi az értelme? Itt is ők hiányoznak.)
A Vissza-VÁGÓ beszámol Pistának olyan, a Szkeptikusok Társaságával végrehajtott akciójáról, amivel magára haragította a homeopátia-hívők nem jelentéktelen táborát, noha a tények, az igazolható, tudományos tények ellen a hit abszolút nem komolyan vehető ellenfél. És nem hallgatja el politikai szerepvállalását sem, amely felemás eredménnyel végződött: nem növelte eléggé a párt népszerűségét, de a sajátját csökkentette.
Nagyon szórakoztató, szerethető mű a Vágó Istvánra emlékező Vissza-VÁGÓ, amiből nem a pletykák, intimpistáskodások Vágó-képe jelenik meg, hanem az a nagy tudású ember, aki életét (legfőképpen) a játékos ismeretterjesztésnek szentelte.
Kerényi Péter: Vissza-VÁGÓ
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2024
230 oldal, teljes bolti ár 6500 Ft,
online ár a lira.hu-n 5525 Ft
ISBN 978 615 618 8373
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
…Felidézem pályafutásának megszólalásait, megírom a sok-sok hozzá fűződő történetet, élményt, amelyeket együtt éltünk át. Hiszen negyvenhét esztendei közös munkánk során nem egyszer több időt töltöttünk egymással, mint ki-ki a saját feleségével, családjával. Persze megszólal a könyvben munkatárs, jóbarát, ismerős, játszótárs, családtag is. Így formálódik Pistamert én a továbbiakban így szólítom majd – élete és pályaképe egy „közelélő” szemszögéből.
Van Kun Erzsébetnek, a kvízkérdések halhatatlan szerzőjének egy kérdésgyűjtemény könyve: A végén minden kiderül. Nem csupán az, hogy mit tudunk vagy mit kellene tudnunk, de az is, hogy mit kellett volna. Az utolsó lapokon ugyanis benne vannak a válaszok.
Remélem, hogy ebben a könyvben is találnak olyan történeteket, amelyeken – a végén – mindenki derül. S persze Pistáról is végül (majdnem) minden kiderül. Szórakoztató, érdekes történetek, kulisszatitkok jelentkeznek a mindannyiunk Vágó Istvánját bemutató könyvben. – Kerényi Péter bevezetőjéből












Posted on 2024.10.29. Szerző: olvassbele.com
0