»Oranje zal overwinnen« | Buzzy Jackson: A vörös hajú lány

kistibi |

Ne keseredj el, kedves olvasó, a címben is látható mondat, „Oranje zal overwinnen”, azaz a narancsszín győzni fog (kijelentő módban!) 1940 Hollandiájára vonatkozik, nem 2026 Magyarországára. Megjelent rövidítésként is a falakon: OZO, és mindenki értette, miről van szó. Mindenhonnan ezt vakargatták a nácik, de a falfirkák minden sikálás, átfestés ellenére újra és újra felbukkantak. Ennek a hátteréről szól Hannie története.

Nehezen olvasható Buzzy Jackson könyve, de nem azért, mert nincs jól megírva. A borítólap belsején található egy fénykép, a következő aláírással: Jannetje Johanna Schaft, 1920. szept. 16. – 1945. ápr. 17. A második dátum és a világháború vége között alig egy hónap telik el. Szívszorító, mert tudod a véget, csak éppen a hogyanját nem. És minél közelebb kerülsz hozzá, annál nehezebben olvasod.

Nekem meggyőződésem volt, hogy a háború Európa keleti felén keményebb, kegyetlenebb volt, mint nyugaton, hiszen a németek úgy gondolhatták, hogy Hollandiába szinte hazatérnek. Be kellett látnom: tévedtem. A náci mindenhol náci, a kegyetlenség mindenhol kegyetlenség, az éhezés, a jegyrendszer mindenhol hasonló. Talán az első konkrét példa gondolkodtatott el: a németek mindent elvittek Hollandiából, amit csak értek. Beleértve a gumit is. Egy kerékpáros nemzet azonban nem adhatja fel a szokásait: a praktikus hollandok megoldották a helyzetet. A gumiabroncs nélküli kerékpárokat is használhatóvá tették: „Mint manapság egyre több kétkerekűnek, ezeknek sem volt gumi a kerekein, csak a fémfelnire erősített ívelt fa, az új, háborús barkács stílusban.” Persze nemcsak a gumi tűnt el, hanem az élelem, a tűzifa, vagyis gyakorlatilag minden, ami a normális élethez szükséges.

Mi, magyarok panaszkodha(t)tunk, hogy „bezzeg a dánok” emberek tudtak maradni. A teljes zsidó lakosság 99%-át kimenekítették az országból. A magyar teljesítmény ellenben közismert… A legenda szerint X. Keresztély dán király a reggeli lovaglásai alkalmából feltette magára a sárga csillagot, de ez, sajnos, tényleg csak legenda. Az viszont valóság, hogy Keresztély ellenállása lényegesen tompított a nácik dániai brutalitásán, ellentétben a Hitlerrel együttműködő országokkal…

A hollandoknál ’42-ben vezették be a sárga csillagot, amelybe még bele is kellett írni, hogy jood (zsidó). Ráadásul: „Hollandia akkora volt, mint Svájc, de nekünk csak síkságunk és vizünk volt. Így a zsidók a föld alatt rejtőzködtek, pincékben vagy pajtákban, szekrényekben, istállókban. A menekültszövetségben hallottam egy egész zsidó családról, akiket egy farmra menekítettek, hogy egy szénakazalban éljenek. Nem tudtam, egyáltalán működhet-e ez.”

Ha végigolvasom Jannetje Johanna Schaft – a vörös hajú lány – élettörténetét a wikipédián, ugyanazokat a tényeket találom, mint a regényben. (Ott is rögtön említik, hogy az ellenállásban használt fedőneve volt a Hannie, a továbbiakban én is ezt fogom használni.) De a regény: az regény – ezt ne felejtsük el. Érzékenyít, pszichológiai hátteret tár fel, részletes családrajzot ad, egyéni stílusban mesél, tényeket értelmez, kiemel epizódokat. Ha csak ezt tenné, már az is sajátos hangsúlyokat, látásmódot adna.

Buzzy Jackson regénye két szituációnak ad erős hangsúlyt a lány történetében. Hannie már végez apróbb feladatokat az ellenállásnak: zsebtolvajként személyi igazolványokat lop, hogy zsidó honfitársainak juttassa, az ellenállás sajtóját terjeszti, de komolyabb feladatokat nem kap. Aztán jön egy olyan esemény, amit nem tud megemészteni. Joghallgató, az Amszterdami Egyetem diákja. Az egyetemre tart, amikor diáktársai tömegét találja a bejáratnál, egy csomó röplap hever a gyepen: „Én, a hollandiai Amszterdami Egyetem és a Német Birodalom hallgatója, hűséget esküszöm a birodalmi alkotmánynak, és ezúton fogadom az alábbiakat… Ha nem teszem meg ezt a hűségnyilatkozatot, akkor elfogadom, hogy eltávolítanak az egyetemről azonnali hatállyal, eltiltanak a további tanulmányoktól és a Német Birodalmon belüli munkavállalástól.”

Ha netán valakit emlékeztet gondolatisága a státusztörvényre…

Hannie életében ez az első fordulópont. Egy büszke ember nem viseli el, hogy ilyen módon diktáljanak neki. Hannie sem olyan, aki ezt eltűrné. Voltaképpen itt és ekkor kezdődnek azok az események, amelyek megalapozzák a vörös hajú lány legendáját. Hannie megtanul lőni, részt vesz kollaboránsok és náci tisztek likvidálásában. Ráadásul nagyon ügyes, nem bukik le, mindig idejében el tudja hagyni a helyszínt, akár robbantásról, akár gyilkosságról van szó. És, kérem, ne fanyalogjunk, mert az itt álszentség lenne. Egy náci gyilkos, egy holland kollaboráns likvidálása több száz életet is megmenthet. Hannie tudja ezt, nem moralizál, hanem cselekszik. Ha nincs „komolyabb” feladat, szállítja az ellenállás sajtóját, ami önmagában is életveszélyes. Ha lebukik, akár azonnal ki is végezhetik. A helyszíni kivégzést ugyan a praktikus nácik kerülik, hiszen előnyösebb valakit halálra kínozni, mert annak során még hasznos információkhoz is juthatnak.

• Olvass bele (az oldal alján)!

Jackson nem csupán pergő akcióregényt ad a kezünkbe. A tömegkommunikáció irányításáról beszél, és arról, hogy a szavak megszűrése milyen hatást ér el: „A háború első napjaiban sokat beszéltek az ellenállásról, de maga a szó hamar eltűnt a közbeszédből, és csak olyan emberek ejtették ki hangosan, mint a királynő, aki Londonból szabadon mondhatott bármit, amit akart. A szó eltűnése mégis valami hatalmas dolog előjelének tűnt. Minden, ami ebben a háborúban számíthatott volna, eltűnt a szemünk elől, a szavaktól kezdve az olyan eszközökig, mint a fegyverek vagy a nyomdagépek.” (A jelenséget hosszabban elemzi Victor Klemperer könyve is.)

Hannie nem csupán akciókban vesz részt, két egyetemi diáktársát kimenti Amszterdamból. Sonja és Philine zsidók, tehát halálraítéltek, Hannie a szüleihez viszi őket haza, Haarlembe. Haarlem, a virágváros (a tulipántermesztés központja) a fővárostól húsz kilométerre fekszik. Mind úgy gondolják, itt nagyobb biztonságban lesznek, mint a náciktól nyüzsgő nagyvárosban.

Hannie közben éli életét, szerelmes lesz, a fiúval közös akcióban is részt vesz – és a vég itt kezdődik. Nincs nehezebb dolog a létezésben, mint amikor az embert az árulja el, aki a legközelebb áll hozzá. Jan nem hibás. Halálos sebet kapott, bedrogozták, és halálos ágyán ellenállónak álcázott náci nővérekkel beszélget. Mindent elmond nekik. Hannie kilétére fény derül, szüleit koncentrációs táborba viszik. Csak a teljes illegalitás segíthet, Hannie így is tesz, mert mást nem tehet. De dolgozik tovább.

Jackson itt találja meg a második fordulópontot Hannie életében. Egy ilyen életút szinte magában hordozza a véletlen lebukást. Hannie az ellenállás iratait terjeszti. Egy hídon készül átkelni, a sor hosszú, az egyenruhás megszállók vegzálják az átkelőket. A híd alatt álló lakóhajón öreg néni meg a lánya játszik a kutyájukkal. Botot dobálgatnak neki a vízbe, a kis kedvenc lelkesen ugrik, visszahozza. A nácik jó heccnek vélik, ha az állatra lehet lövöldözni. Hannie rájuk kiált, hogy hagyják abba, de ezzel felhívja magára a figyelmet. A táskájában egy rakás illegális újság meg egy pisztoly lapul…

Roppant jellemző a mindenkori hatalom visszamenőleges történelemírására – meg az utcanév-átnevező gyakorlat álságosságára –, ami Hannie emlékével történt. Mivel a háború alatt a kommunista párt újságját terjesztette, kommunistának titulálták és megtiltották, hogy bármilyen formában megemlékezzenek róla. Aztán lassan ez is elmúlt, s egy idő után minden a helyére került. Az utcákat azóta újra átnevezték, és Hollandia számtalan településén őrzik valamilyen formában Jannetje Johanna Schaft nevét.

A háború után a tengerparti dűnékben 422 holttestet találtak. Holland ellenállókét. Szinte kivétel nélkül férfiak. Nő csak egy volt közöttük: Hannie.

Buzzy Jackson fiatal szerző, de három tényregény már áll mögötte. Kedvenc idézete – amit Muriel Rukeysertől kölcsönzött – jellemzi munkásságát a legtömörebben: „Az univerzum történetekből áll, nem atomokból.”

A kötetet Moldova Júlia fordította, kiválóan.

Buzzy Jackson: A vörös hajú lány
Animus Könyvek Kiadó, Budapest, 2024
Fordította: Moldova Júlia
Sorskönyvek sorozat
464 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft
online ár a kiadónál 3992 Ft,
e-könyv változat 2990 Ft
ISBN 978 963 614 5125 (papír)
ISBN 978 963 614 5255 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1940, ​Hollandia: A húszéves, visszahúzódó joghallgató Hannie Schaft önkéntesként segélycsomagokat állít össze a háborús menekülteknek. Ám amikor két legjobb barátnőjét zsidó származásuk miatt kitiltják az egyetemről, majd fokozatosan szinte mindenhonnan, Hannie úgy véli, eljött a radikálisabb segítségnyújtás ideje: kimenekíti őket a fővárosból, és a szülei vidéki lakásában bújtatja el.
Az ország sorsa fölött érzett elkeseredésében felveszi a kapcsolatot az ellenállási mozgalom egy helyi csoportjával, és hamarosan fegyveres tagjai közé lép. Meglepő eltökéltséggel veti bele magát a kiképzésbe, és egyre veszélyesebb feladatokat vállal: az éjszaka leple alatt nácikra vadászik, és nem riad vissza az ellenség felrobbantásától sem.
Hannie új családra talál a mozgalomban, sőt bele is szeret egyik társába, amiért később óriási árat kell fizetnie. Elhatározását, hogy a harcban mindvégig „ember marad”, egyre nehezebb betartania. Ahogy elmerül az összeesküvések és merényletek hálójában, lassan legendává válik.
A vörös hajú lány híre futótűzként terjed a barátok és az ellenség köreiben egyaránt. Csakhogy az ellenség szemében nem legenda. Hanem célpont.