Orvos leszek bármi áron | Hódi Virág Noémi: Bonci / 34. Thealter

Tóth Anett |

Teher alatt nő a pálma, tartja a mondás. Orvostanhallgatóként például elég nagy nyomás az anatómia szigorlat, különösen ha az embernek magánéleti problémák is nyomják a vállát. Megoldásként (teherként, lásd az előbbi szólást) elsőre kiváló ötletnek tűnhet a hullalopás. Ezt prezentálja a Bonci, Hódi Virág Noémi anatómiai szigorlata hetven percben.

Kézfertőtlenítő spray maró és steril illata, kék kötények susogása a mozgó testeken, csattanó, nyikorgó hangok, mikor gumikesztyűbe passzírozódik ujj és a tenyér. Műszerek fémesen csilingelő hangja, ahogy két eszköz egymáshoz ér. Musculus auricularis anterior, musculus auricularis superior, fascia masseterica, továbbá egyéb inak, csontok, szövetek. Fülledt levegő, tömeg, orvosi beutalót szorongató emberek. Ez nem egy magyar kórház, csupán a Szegedi Nemzeti Színház balett-terme és a 34. Thealter fesztivál.

Az ember nem tudja, mit is várjon egy ellopott tetem fölött görnyedő társaságtól. Amit viszont kapunk, az fanyar fekete humor bizarr részletekkel és nyugtalanító etikai kérdésekkel. Csak éppen az ember nem érti, ezek hogyan keveredtek ide. Apránként megismerjük a jövő sikeres orvosait – Bognár Gábor, Bolla Gábor, Király Cintia, Tarczali Dorina, Tóth-Lederhaas Csongor, Tóth Szilvia Lilla –, akik egyikük lakásának nappalijában gyűltek össze, hogy átismételjék a tanultakat a fontos szigorlat előtt.

Közben megismerünk néhány apró részletet is a szereplőkről, hogy ki mit söpör éppen a szőnyeg alá. Ezeken akár el is gondolkodhatna a néző, ha nem zökkentené ki az az apróság, hogy az átismétlés itt nem könyvből, hanem egy holttestből történik. Sajnos azonban annak legális helye nem egy albérlet. Tanulásra nem sok idő marad, mivel váratlan vendégként megérkezik a pizza vagyis a szabadúszó színészi karrierjét ételfutárkodásra váltó Laci (Lakatos Dániel). Jelenléte rávilágít az emberi élet méltóságának tiszteletére, miközben ő a látottaktól sokkos állapotba kerül, az Antigonéból idéz, és próbál nem hinni a szemének. Ekkor még a szereplők nagyobbik része igyekszik tárgyszerűen és a racionálisnak vélt gondolkodás pártján állva feldolgozni a helyzetet. Elvégre valaki felajánlotta az orvostudománynak a holttestet, tehát a cadaveren végzendő tapasztalatszerzés tényleges helye csaknem lényegtelen, csupán helyrajzi kérdés. Miközben egyre hangosabban csapnak össze az érvek, az illegális összejövetelt többen próbálják felszámolni. A társasházak folyton panaszkodó, korosodó hölgy tagja (Balogh Orsolya) még a rendőrséget is bevonja az ügybe.

Hódi Virág Noémi történetében talán az a legnagyobb csavar, hogy bár ott fekszik a hulla a színpadi bonctermi(nek kinevezett) asztalon, mégsem miatta érezzük a testhez való egészséges emberi viszony fontosságát. A szereplők egytől egyig küzdenek valamivel, ami másodlagossá teszi kapcsolatukat a saját testükkel. Szó esik bulimiáról, abortuszról, drogproblémákról – mindegyik el tudja homályosítani a tényt, hogy valaki fekszik előttünk (maga a szerző). De csak addig, amíg ki nem derül a holttest személyazonossága, ami aztán feledtet minden korábbi nehézséget. A boncolásból előbb rajtaütés lesz, majd csendháborítás, végül pedig búcsúztatás.

A konfliktus szépségét az adja, hogy nem a közös törvénysértés fogja össze igazán a csapatot, ahogy azt kezdetben hittük, hanem a részvét és az együttérzés.

A rendező, Nyáry Pál nagyon szépen építette fel az előadást. Az indításkor még úgy érezzük, miénk a világ, és itt semmi baj nem történhet. Közösséget vállalunk a szereplőkkel, hiszen a cél (a szigorlat) szentesíti az eszközt (a tetemlopást). Körülöttünk dübörög a techno, bizarr rap-szövegként, ritmusra pattannak elő a latin kifejezések a szereplők szájából, táncol a hulla az asztalon.

Elhisszük, hogy semleges kívülállók tudunk maradni, el tudunk távolodni a haláltól. Illúziót kapunk: nem kell, hogy megérintsen a lét vége, a test méltósága. Az előadás végére viszont a holt testből halott személy lesz, saját történet társul hozzá, név, arc, rokonság. Meg hátborzongató népdalok, mert amikor személyiséggé lesz, az utolsó útjára indul, és megkapja a végtisztességet.

A visszafogott, de lényegre törő díszletet Molnár Anna alkotta, és ezt a csapat ügyesen adaptálta a szegedi térbe. A nézők a sötétben csontvázak és vaskos enciklopédiák között várhatták, hogyan is zajlik egy boncolás – kezdőknek.

Az előadást egy megtörtént magyarországi eset ihlette, amikor norvég orvostanhallgatók Debrecenben szerveket lopkodtak haza, és felügyelet nélkül végeztek boncolást az egyetem intézetében. Az eset Norvégiában is nagy port kavart, a külföldön megszerzett orvosi diplomák elfogadása emiatt nem zajlott zökkenőmentesen.

Fotók: thealterphoto2024

Részletek, szereplők