Galileából jelentik | Nógrádi Gábor: Akit keresnek: Jesua

Bedő J. István |

Mi lenne, ha kivonnánk a Rómeó és Júliából a késő középkori Veronát, a sokszínű ruhákat, a kardokat és tőröket? Maradna az ellenségeskedés meg az első látásra támadt szerelem. Rosszabb lenne? Dehogyis, lásd: West Side Story. Szóval nem kell elégedetlenkedni, hogy hol marad Nógrádi Gábor új könyvéből a szent könyvek hangulata. Más van benne.

Ettől a könyvtől mindenki mást várt – én is. Azt reméltem, hogy az el nem mondott, meg nem írt tizenhét évről lesz szó. Tudják, Jézus gyermekkora és újrafeltűnése között hiányzik úgy másfél tucat év. Szemrehányást már nem lehet tenni azoknak, akik idestova 1700 évvel ezelőtt kanonizálták a szent iratokat. A hiányok kitöltésére írók vállalkoztak, szabad fantáziával, több-kevesebb sikerrel, olykor mulattatva (Moore: Biff evangéliuma), vagy éppen komoly, sőt szentségtörésgyanús tartalommal (Saramago: Jézus Krisztus evangéliuma).

Ez az újabb változat – Akit keresnek: Jesua – nem az egész időszeletre koncentrál, sokkal kevesebbre. Nógrádi azt a néhány napot rekonstruálja, amikor Heródes Antipász egy tucat év múltán fel akarja kutatni a betlehemi gyermekmészárlás egyetlen túlélőjét. Mivelhogy ő lenne a felkent, a Messiás, a zsidók királya – és Heródes junior rühellené, ha a konkurencia belekavarna az uralkodásába.

Ne tessék háborogni a fogalmazásomon, csak követem a szerzőt, aki köznapi nyelven szólaltatja meg József, az ács gyermekeit és rokonait. Köztük a Jesua nevűt is, aki feltűnően eszes. Önálló gondolatai vannak, és nem fél kimondani őket. Ez a Jesua modern gondolkodású, ismeri a törvényeket, olvassa-tanulja a Tórát, és – hogy anakronisztikus hasonlatot használjak – kreatív módon értelmezi és alkalmazza a szent könyv parancsolatait. (Megjegyzem ezt már egy korábban írt, de később játszódó történetben is megtaláljuk, Dumbledore megfogalmazásában. Harry Potter egyik fontos tulajdonsága: „a házirenddel szembeni kritikus hozzáállás”…)

A történetben szereplő gyerekek életrevaló srácok, koruk minden lazaságával, ugyanakkor közülük kiemelkedik a dialektikusan (!) gondolkodó Jesua, aki a dolgokat olykor ódon, máskor kézenfekvő megfogalmazásokkal képes értelmezni – és képes kellő homályossággal fogalmazni, ha éppen az szükséges. Mikor szükséges? Amikor a kimondott gondolat általános(abb) érvényt kap attól, hogy hasonlatként fogalmazzák meg.

Mit is keressünk Nógrádi Gábor könyvében? Éppen ezt: ami egyszerű szavakkal elmondható, az érthető az egyszerűbb gondolkodású ember számára is. Gyerekek számára írt könyv, a gyerek tehát, ha felolvassák neki, vagy ha már maga olvas – könnyebben megérti. Ez nagyon fontos erénye bármifajta olvasandó műnek.

• Olvass bele!

A regény ideje kurta idő: a római légió katonái keresnek egy túléléssel alaposan gyanúsítható fiút. És mire megtalálják, a két légionista közül az egyik megsebesül, a másik „baráti tűz” (= bajtársi dárdaszúrás) áldozata lesz. Aki döfött, az pedig dolgavégezetlen tér vissza Rómába.

Nógrádi Gábor könyve egyértelműen ifjúságnak szánt olvasmány. De ez csalóka dolog: az evangéliumi emelkedettséget nem találjuk benne, Jesua szavaiban mégis megjelennek a (kanonizált) példabeszédek morzsái, cselekedetei egyszerre gyakorlatiasak és anakronisztikusak. Például szájból szájba lélegeztetéssel „feltámasztja a halottat”, az általa készített, fatábla borítójú könyvecske megvédi az egyik legionáriust az ellene fordított dárda hegyétől. De éppen ezek az apróságok – amelyekhez hasonlókat a gyerekek már hallhattak – teszik könnyen befogadhatóvá a történetet, ami akár a zsidó, akár a keresztény hagyományú, hívő vagy nem hívő családban megtalálja a helyét.

Hallottam véleményt olyasvalakitől, aki teljes egészében elutasítja a (körülbelül) 2010-2015 évvel ezelőtt játszódó rekonstrukciót. Más meg éppen azért lelkesedett, hogy mennyire köznapiak és kedvesek a szereplők. Igen, valóban azok. Nógrádi megfogalmazásában ezek a rokon gyerekek a tanítványok neveit viselik, és talán felnőve tényleg ők lesznek a tizenkettek… De felbukkan mellettük még egy kalandos sorsú, Jesuáéhoz hasonló korú, kissé vérmesebb legény is, akivel majd akkor találkozunk, amikor Pilátus előtt kell választani a két halálra ítélt között, hogy melyiket engedné szabadon a nép…

És persze a felnőtt olvasóra kacsintó ötlet, hogy a hazatérő legionárius neve Marcus. Akinek a könyvecske fatáblája mentette meg az életét, s ettől mintha megingott volna korábbi hitében. Persze kimondva nincs, hogy talán ő lesz majd a könyves-oroszlános evangelista – de tudjuk, hogy a könyveknek két szerzője van: aki írta, meg aki olvassa…

Nógrádi Gábor: Akit keresnek: Jesua
Móra Kiadó, Budapest, 2024
144 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
online ár a kiadónál 2669 Ft
ISBN 978 963 603 5181

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az evangéliumokban utalást sem találunk arra, mit csinált Jézus (Jesua) tizenhárom és harminc éves kora között. Nógrádi Gábor regénye a kamasz Messiás és a vele élők elképzelt életének néhány napját meséli el. A feszült-feszes történetben ismét megjelenik az a bizonyos fényes csillag Betlehem felett.
Ebből tudja meg Heródes Antipász galileai fejedelem, hogy egy gyermek megmenekült, amikor az apja által egykor elrendelt irtózatos betlehemi vérengzésben a többi csecsemőt megölték. A megjövendölt Messiás él? A „zsidó királytól” rettegő Heródes Antipász parancsot ad testőreinek és a római katonáknak, hogy keressék meg az öldöklést túlélő ifjút. Keressék meg és hozzák elé élve vagy halva.