Büszke, Konok és a többiek | Salamon Pál: A Sorel ház

● A   T Ö R V É N Y E K
M E G H A L N A K ,
A   K Ö N Y V E K   S O H A ●

kistibi |

Többször megkönnyeztem ezt a regényt annak ellenére, hogy a leggonoszabb dolgokról beszélt, de olyan stilizáltan, mint egy görög dráma. Tudjuk, hogy volt, tudjuk, hogy megtörtént, de a könyv nem szembesít a borzalmakkal. Többek között ezért tartom Salamon Pál regényét – a Madárország és a Sorstalanság mellett – a legjobb holokauszt-történetnek.

Ráadásul úgy holokauszt-történet, hogy a főszereplők nem zsidók, Buchenwaldba pedig már csak a tábor fölszabadulása után jutunk el. Írójának nagyszerűsége elsősorban itt nyilvánul meg. Szinte mitikus, de hihető főhősöket teremt. Belőlük és az általuk átélni kényszerült történelemből ötvözi történetét. Megítélésem szerint ezzel eljut a stilizáltság legmagasabb fokára.

Arra gondoltam, hogy írásomhoz el kellene kölcsönöznöm Gelléri Andor Endrétől az Ezüstből gyúrt kenyér címet, mert annál jobbat, a történet mágiájára illőbbet úgysem tudok kitalálni. A Sorel ház pontosan tükrözi a tartalmat, de a történet lelkét nem.

Így került aztán írásom élére a két ló, Büszke és Konok, mert ezek ugyanúgy elviselői a sorsnak, mint ahogy a Sorelek a történelemnek. Illetve ez így pontatlan! Büszke és Konok mindig meghallgatja gazdáik panaszát, vigaszt nyújtanak nekik, véleményt nyilvánítanak, a Sorelek pedig mindig az ellenpontot képviselik: az aktuális diktatúrák ellenpontját. Büszke és Konok nem csupán beszélő nevek. Viselik elődeik sorsát, akárcsak gazdáik, támogatják lelküket testük melegével, horkantásaikkal, kapálásaikkal. Mint ahogy a Sorelek Sorelek maradnak, ugyanúgy a lovak is megmaradnak Büszkének és Konoknak.

Tudjuk jól, a diktatúra számára nincsen idegesítőbb és kellemetlenebb, mint amikor észreveszi, hogy valaki gondolkodik – és más a véleménye. Aztán diktatúrája válogatja, hogyan reagál: kivégez vagy csak a vagyonodat rabolja el. Manapság pedig az eszközei kifinomultabbak: aktuális diktatúránk csak félreinformál, hülyének néz, anyagilag lehetetlenít el.

Időugrással kezdődik ez a hatalmas regény. Sorel Mihály, Sorel József fia a svéd királyi palota felé igyekszik. „A földről áttekinthetetlen méretű barokk palota láttán, amelyről azt hallotta, hogy Észak királyi palotáinak királya, elgondolta, milyen kár, hogy nem az embernek, hanem a hatalomnak adóznak ilyen áhítattal.” A királlyal fog beszélni. A svéd király ezt kérdi Sorel Mihálytól:

„– Mondja, Sorel úr, azok után, ami önökkel történt, embergyűlölő lett?
– Küzdök ellene, felség, nem tudom, sikerül-e.”

Néhány oldal után már több évtizeddel korábban járunk, az Osztrák–Magyar Monarchiában. Sorel József, a Monarchia hadseregének tagja. Jó katona, de mindig alacsony rangban marad. Hajójának másodtisztje kiveri tiszti szolgája szemét, mert a csizmáját nem pucolta elég fényesre. Sorel József először orvosért küld, majd bedobja a másodtisztet a tengerbe. Nem léptetik elő, akárcsak később, amikor szóvá teszi egy rajparancsoknak, hogy fogkefével söpörteti fel az udvart egy zsidó közkatonával, mert az imádkozni merészelt. „Márpedig az én parancsnokságom alatt az, aki megölte Jézust, nem fog imádkozni.” S azzal hátat fordít, Sorel megérinti a vállát, mert ő még nem fejezte be a beszélgetést. A szakaszvezető fordulásból állon vágja rangbéli társát. Aztán törött karral, törött bordákkal és egyebekkel ébred a kórházban. Szóval az előléptetés ismét elmarad.

Már az első néhány Sorel-történetben két fontos dologra figyelhetünk fel. Egyrészt Sorel József hihetetlen testi erejére, másrészt ugyanilyen a belső ereje is, és soha nem habozik, ha döntenie kell: ne az aktuális követelmények, hanem a belső iránytűje szerint járjon el. Ezt öröklik leszármazottai is.

• Olvass bele!

Tizenkét és fél év katonáskodás után hazatér Kárpátaljára, Boldogházára. (Nem valóságos a településnév. A Jászságban létezik, de Kárpátalján nem. Csak érdekességként: Gyurkovics Tibor is ilyen nevű helyszínt választott a Szolgálat című regényéhez [1976].) Annyi pénze marad a hosszú szolgálat után, hogy vegyen egy düledező viskót. Mivel már a katonaság előtt megtanulta az ácsmesterséget, rendbe hozza, lakható hellyé teszi. Munkát vállal, a boldogság is megtalálja. Nem lehet tehát véletlen a település neve. A családregény innen indul, a közbülső állomás Buchenwald, a vége pedig Budapest, majd újra Boldogháza. A három helyszínt mintegy ötven év és több rendszer íve köti össze. Salamon Pál gondolatmenetét követve alliteráción túli a kapcsolat közöttük.

Dátumokat nem látunk leírva, mégis pontosan tudjuk, időben hol járunk. „Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tied soha Bosznia!” – hangzik az uszítás még Sorel József idejében, aki el is megy a sorozásra, de aztán meggondolja magát, eleget szolgálta már fölöslegesen a Monarchiát.

Sorel József után Sorel Mihály lesz a főhős, és az ő életében történnek azok az epizódok, melyek az irodalom csúcsára reptetik számomra Salamon Pál regényét. Sorel Mihály tanár. Világirodalmat tanít gimnáziumban. Apja mellett megtanulta az ácsmesterséget is, ezért anyagi gondjai nincsenek. Független, büszke, gondolkodó ember, tehát nem illik a Horthy-korszak dühöngő, magyarkodó, gyűlölködő világába. Megkezdődik a zsidók elhurcolása, és ő elbújtat egy anyát és kislányát. Természetesen feljelentik mint zsidóbérencet. Buchenwald a vége. Túléli, mert erős, mert van hite is, szerencséje is. Hazatér. A kislány édesanyját elhurcolták, nem élte túl, de a gyerek várja otthon. Mihály sajátjának fogadja. Évek múltán elhatározza, hogy nevelt lányát, Ágnest magával viszi Buchenwaldba. Gyalog mennek, azzal a céllal, hogy Ráchelt szentté avassák.

„– Megmondhatod, ki az a Ráchel?
– Csak annyit tudok róla, hogy hároméves lehetett, amikor az anyjával elmentek mellettem a tábor udvarán, és megkérdezte tőlem: »Bácsi, minket most megölnek?« A nevét nem tudom. Én kereszteltem el Ráchelnek.”

Sorel Mihálynak nincsenek kétségei az őt körülvevő világról. Mielőtt Buchenwaldba indul, beszerez egy orvosi igazolást, hogy ő nem normális. Buchenwald gyalog messze van, ezért időnként megállnak, munkát vállalnak. Ágnes „belenő” az útba. Megerősödik mind testileg, mind lelkileg.

„Ágnes letérdelt az Appelplatz betonjára és rajzolni kezdett:

HEILIGE RACHEL – LEBT DREI JAHRE
SZENT RACHEL – ÉLT HÁROM ÉVET

Sorel vésni kezdett…
– Van engedélye?
– Van.
– Szabad látnom?
– Ahol az engedélyt kaptam, nem használnak írógépet.
– Tessék abbahagyni – mondta.
Sorel Mihály felnézett munkájából és barátságosan rámosolygott annak a volt haláltábornak a kapuőrére, amelyikben hét évvel korábban a táborparancsnok figyelmes beosztottjai emberbőrből készült lámpaernyőkkel kedveskedtek főnöküknek.”

Nekem ez az epizód tragikumával, visszafogott, gyógyíthatatlan fájdalmával mindent elmond a nácizmusról, a közönyről, az aljasságról… Tanítványaimtól egy alkalommal azt kértem, hogy készítsenek ppt-t a Szeptember végén című Petőfi-versről. Az egyik ppt-ben furcsa kép szerepelt: egy ütéstől megrepedt ablaküveg, amelynek szilánkjai nem hullottak ki, mert be volt ragasztva sebtapasszal. Társai azt kérdezték, mit jelent a kép: „Vannak olyan sebek, melyek nem gyógyíthatók!” – válaszolta a tizenhárom éves alkotó.

A Sorelek mindig és mindenhol teremtettek valamit, ezért rajongók és irigyek vették körül őket. Sorel József, amikor már belefáradt az ácsmesterségbe, boldogházi lakásában létrehozta az Atlantis Királyság Követsége nevű terápiás központot, ahol gyógynövénnyel vagy csak jó tanáccsal szolgált a rászorulóknak. Mivel a falu egyik legszebb háza volt az övé, a kommunista hatalomátvétel után rekvirálták, kolhozközpont lett belőle. Fia, Mihály csodálatos otthont épített Pest mellett. Ott a párttitkárnak támadt hasonló vágya, de Mihálynak akadtak támogatói. Ennél a Sorelnél ugyanis egy festő lakott, így a ház megkapta az Ábrándok Iskolája nevet, és hátországa lett a falu minden épeszű értelmiségijének. Ezért a falu vezetői (leleményesen) múzeummá nyilváníttatták. Ami korábban Kárpátalján nem sikerült, az itthon igen.

Előkerül még egy gyönyörűséges-szörnyűséges szál. Sorel János, a történetben az utolsó Sorel már a Rákosi-diktatúrában él. Édesanyját letartóztatják az Ábrándok Iskolája miatt, ahol a bűn csupán annyi, hogy a falu értelmisége összejön beszélgetni. Mihály svéd felesége, Lulu nem törik meg. Kihallgatója, Gerencsér Tamás, meglepően humánus – már amennyire egy ÁVH-s tisztről lehet ilyet mondani. Itt krimiszerű fordulatok esnek meg, amelyeket nem illik elmondanom, de egyvalakiről kell beszélnem: Gerencsér Tamásról. Ő regényfigura, mondjuk így: kitalált szereplő. Mégis: el tudjuk képzelni, hogy valaki előbb a Katpol osztály, majd az ÁVH ezredese volt, s ezek után a legfontosabb magyar könyvkiadó vezetője lett? Elképzelhetetlennek tűnik, pedig közismert a modellje. Mező Gábor hazugsággyárában „mérgező személyiségnek” nevezte K. Gy.-t – Salamon Pál viszont emberből van: igyekszik minden szereplőjét megérteni. Nemcsak az ifjú Sorelt, hanem Gerencsér Tamás indítékait is.

Interjú Salamon Pállal

Salamon Pál: A Sorel ház*
e-könyv változat 2767 Ft
ISBN 978 963 357 3884 (e-könyv)
* A kötet több kiadónál összesen öt kiadásban jelent meg.

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Salamon Pál a Sorel család három generációjának regényes történetét meséli el. A Kárpátok varázslatos vidékére katolikusként született, de református hitre tért Sorel József svéd unokája a regény végén a családi legenda helyszínén, a Kinyilatkoztatás Tisztásán talál rá „az értelmetlen létezés értelmére”.
A rendkívül olvasmányos, az eleve elrendeltség misztikumát hordozó, emberi sorsokból építkező mű nem véletlenül lett világsiker. Az Izraelben és Magyarországon élő író az önmagával szembefordult emberiség aktuális kérdéseire az itt és most élő magyar olvasó számára is megtalálja a választ.
„Istenről és a legfontosabb dolgokról csak az tud mesélni, akinek megfigyelőpontja sztratoszférai magasságokban van… Salamon Pál üzenete a vallások, világvezetők és népek összebékítése…” (Süddeutche Zeitung)