Igazából fogalmunk sincs az egészről ǀ Baráth József, Csányi Vilmos: Jövőpánik

● H A   S O K A T   O L V A S O L,
T O V Á B B   É L S Z ●

D. Magyari Imre |

Csányi Vilmossal beszélgetni nagyon jó – tapasztaltam, amikor néhány éve bejelentkeztem hozzá, hogy interjút szeretnék vele készíteni. Természetesen nem értek az általa művelt területekhez, a biológiához, az etológiához, genetikához, sőt főzni se tudok, kutyám sincs, azonban a könyvei* alapján úgy gondoltam, hogy lesz miről beszélgetnünk.

Érdeklődésünk össze-összeér, még az irodalomra is találok titkos utalásokat; műveiben az egyik alcím Örkény-egypercesre utal, egy másik Zola-regényre, a Levegőt cím pedig a József Attila-versre, csak a költő felkiáltójelet tett a szó után, ami ettől mondattá vált…

És a kérdéseink is gyakran hasonlítanak. A globális elme hosszabb-rövidebb, súlyosabb-könnyedebb írásokat tartalmaz, alcíme pedig az, hogy Elmélkedések a világról. A világról én is szoktam elmélkedni – ez erős kapocs. Kicsit kevesebb tudás alapján elmélkedem persze, de megnyugtat, hogy a világrejtvényt (Karinthy Frigyes kifejezése) még Csányi Vilmos sem tudja megfejteni. Ahogy senki. Valamiért megfejthetetlen. De azért sok szót be lehet írni a kockáiba, s Csányi szavaira érdemes figyelnünk. Ebben megerősítettek a Balatonalmádiban tett látogatásaim csak – az interjút három ülésben csináltuk meg, egy kevésnek bizonyult. Azóta minden nyáron meglátogatom valamilyen ürüggyel, jó ott üldögélni kicsit.

Lenyűgöző, hogy valaki képtelen pihenni, pedig 2024-ben a kilencvenedik esztendejébe lép. Az egyik asztalon folyóiratok, napilapok: nem tud meglenni nélkülük. Amikor hetvenévesen nyugdíjazták, folytatta szépirodalmi műveinek írását, amiknek sora A lény és őrző című novelláskötettel kezdődött. Illetve még korábban, egy különös művel, ami úgy szépirodalom, hogy tudományos monográfiának néz ki, ez A kentaur természetrajza (2000), ami később és némi átdolgozás után újra megjelent (2014). A „tudományos” ábrákat Makovecz Benjámin rajzolta, rendkívül szórakoztató és tanulságos az egész. A kentaurok később visszatérnek a Kisfiam, Ikarosz című, nagyon is komoly regényben: Csányinak, úgy látszik, sok köze van hozzájuk.

Barát Józsefet, a hajdani Magyar Rádió hajdani munkatársát, moszkvai és New York-i tudósítóját, meghatározó alakját – ő is elmúlt már hetven – úgyszintén Csányi Vilmos szabálytalan, lenyűgöző és vonzó személyisége ragadhatta meg, amikor egy, a mesterséges intelligenciáról szóló interjú után azt mondta, hogy „Egy könyvnyi beszélgetésre lenne szükség ahhoz, hogy legalább az érvényes kérdésekig eljussunk.” Amire Csányi így felelt: „Jó, akkor csináljuk meg.”

Megcsinálták. Ezt a könyvet olvashatjuk most.

Barát József kérdései őszinte, sőt egzisztenciális érdeklődésről és nagy felkészültségről tanúskodnak: valóban kíváncsi arra, amit beszélgetőpartnere válaszol. A Jövőpánik cím talán kissé hatásvadász, de nem aggódunk-e sokan akár a biológiai, akár a politikai horizont elsötétülése miatt? A klímaválság, a népességnövekedés, a szegénység terjedése, a szélsőjobb tendenciák megerősödése miatt? Mi lesz a gyerekeinkkel, mi lesz az unokáinkkal, mi lesz Európával, mi lesz a világgal?

„…beszélgetéseinkben a jövő körvonalait próbáljuk fölépíteni” – mondja Barát még viszonylag az elején, és rögtön meg is kérdezi, hogy látja Csányi „azt a befolyást, amit a mobilkommunikáció, az internet gyakorol az életünkre”. Akinek az a problémája a globális társadalommal, hogy nem érzékeli a korlátait, pedig „minden kultúra a korlátok és szabadságok szerves komplexuma”. Persze van Csányinak megnyugtató válasza is a globális problémákra, elismerve, hogy „nehéz idők jönnek”: „…az ember évmilliók óta képes kimenteni magát a veszélyes helyzetekből. Most is sikerülni fog.”

És ha nem? Amiért eddig nem haltam meg, ma még… De ezt le se írom. Azt viszont igen, hogy nekem rendkívül rokonszenves Csányinak ez az életkorából is fakadó ál-felületessége, sőt ál-cinizmusa, amiből persze rögtön visszalép a gondolkodó, sőt aggódó tudós nem is olyan könnyű szerepébe.

• Olvass bele!

Barátnak ilyesféle kérdései vannak még: Mire lehet képes a mesterséges intelligencia? Folytatódik-e az evolúció? Van-e elvi akadálya annak, hogy génjeink módosításával jelentősen kitoljuk a várható élettartamot? Mindig volt-e szerelem? És mindig lesz-e? Hogyan látod a Jóisten jövőjét? És a kedvencem: Te szenvedélyes szakács vagy. Főzöl internetes receptekből? A hétköznapi életünket, a rohanásunkat, a gyereknevelést éppúgy érintik a beszélgetések, mint a nagy és örök kérdéseket, amikre talán nincs is válasz. Időnként különböző tudományos-fantasztikus művekre is hivatkoznak, mint Asimovtól az Alapítvány vagy K. S. Robinsontól A Jövő Minisztériuma, Wells alkotásairól nem is beszélve. El is határoztam, hogy fogok ilyeneket olvasni, a jelen magyar minisztériumai úgyis kiábrándítóan hatnak rám, nem beszélve a jelen magyar alapítványairól.

Csányi válaszaiban igen vonzó a visszafogottság, a kételkedés. Ettől szavahihető igazán. „A jövő csak humán fogalom, fantázia. Nincs jövő. Események vannak, kölcsönhatások, és utólag lehet látni, hogy melyik hova vezetett.” Ezt persze később pontosítja, hisz így nagyon riasztó. „Nem tudjuk, hogy száz év múlva hány ember lesz. … Lehet, hogy Harari tud jósolni. Menj Hararihoz, én mint biológus nem vagyok hajlandó jósolni öt-tíz évnél hosszabb távon, mert nem ismerem a paramétereket.”

Tehát akkor – a címben idézett kijelentés ellenére is –, mégis van egy valamelyest belátható szakasz! Ebben kellene jó dolgoknak történniük. „Az emberiség közös jövője attól függ, hogy a Földön élő nyolc-tíz milliárd ember képes lesz-e megegyezni egyes viselkedési szabályokról. A klíma, a környezet védelméről, vagy akár arról, hogy elfogadunk-e mindnyájunk számára közös járványügyi előírásokat.” „Az embereknek ismét meg kellene tanulniuk, hogyan kell bánni a gyerekkel hároméves koráig.” „Amint az emberiség felismeri és megváltoztatja a javak elosztásának a módját, mindenkinek jut majd elég.” Mindehhez persze politikai akarat kell, közös politikai akarat, cselekedetek, intézkedések, amiktől e pillanatban a távolságunk fényévekben mérhető.

Valakivel arról is el kellene beszélgetni, hogy mit lehet ténylegesen tenni egy élhetőbb jövő érdekében. Mert ha nem cselekszenek azok, akik cselekedhetnének, akkor nem sok jót várhatunk. Egy tudós, legyen bár többszörös Nobel-díjas, legfeljebb elmondhatja a véleményét, figyelmeztethet, óva inthet, hányhatja a borsót a falra. Mint most Csányi Vilmos, készségesen és sokadszorra. Mert hátha… De nem.

Talán ennek tudata is ott van a biológus tárgyilagos megállapítása mögött: „Én azt gondolom, hogy az élet normális rendje, hogy az emberiség kihal…” Rendben, de minek ezt ennyire siettetni? És más dolog tisztességesen kihalni, mint öngyilkosnak lenni.

Még jó, hogy Szűcs Édua nagyszerű rajzain mosolyogni lehet.

Persze, addig is műveljünk kertjeinket. Ahogy Csányi Vilmos is teszi Almádiban és tette Nógrádban, a kutyasétáltatás mellett természetesen. Kevés vigaszunk egyike, hogy megjelent egy remek könyve, szintén az Open Booksnál: Sétálgatok a kertemben. Legjobb tudomásom szerint Kertpánik címmel nem tervez írni semmit.

* Az itt felsoroltak csupán töredékét mutatják Csányi munkásságának: Íme, az ember (Libri, 2015), Hiedelmeink (Tóth Balázzsal közösen; Libri, 2017), A globális elme (Libri, 2018), Drága barátaim, kedves majmok (Open Books, 2021) Kíváncsiságom története (Open Books, 2021), Levegőt (Open Books, 2022)

Barát József, Csányi Vilmos:
Jövőpánik.
Beszélgetések a lehetséges határairól
Illusztrációk: Szűcs Édua
Open Books Kiadó, Budapest, 2023
220 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft
e-könyv változat a kiadónál 2559 Ft
ISBN 978 963 572 3119 (papír)
ISBN 978 963 572 3126 (e-könyv)

******

A könyv kiadói fülszövege

Mi vár ránk? Mit hoz a jövő? Egyre kevésbé kézenfekvő a válasz, amikor új és új szélsőségeket hoz a klímaváltozás. Még meg sem szabadultunk egy globális járványtól, máris pusztító háború kezdődött a világ legnagyobb gabonaexportőr térségében, miközben végigszáguldott a világgazdaságon az infláció. Évtizedek óta nem érte egyszerre ennyi fenyegetés az emberiséget.
Egyesek szerint az ember az örök élet kapujába jutott, mások szerint olyan hullámvasúton ülünk, amely alól máris elfogyott a sín. Melyik igaz? Mi lesz velünk? A mesterséges intelligencia veszi át az irányítást? Génsebészek tervezik meg a születendő gyermekek tulajdonságait? Más bolygókra költözünk? Vagy csak a virtuális valóságba? Barát József újságíró kérdéseire hol a kémiában és a genetikában is jártas biológus, hol az etológus vagy éppen a szépíró felel. Ugyanaz az ember: Csányi Vilmos.
A lebilincselő beszélgetések nem fejthetik meg a jövő titkait. De olyan összefüggésekre világítanak rá, amelyek ismeretében más szemmel nézünk számos, korábban nap mint nap látott jelenségre.