A gyűlölet (vagy a szeretet?) balladája | Robert Repino: Mort[e]

● H A   S O K A T   O L V A S O L,
T O V Á B B   É L S Z ●

kistibi |

Rég olvastam ennyire erős fantasyt. Bár, lehet, hogy pontatlan a meghatározás, a Mort[e] csak részben fantasy. Más részben sci-fi, disztópia, háborús regény. És – mint az ötvözetek általában –, rugalmasabb, élesebb, mint a nemes alapanyagok.

Robert Repino egyik főhőse egy macska. A házi fajtából. Neve Sebastian. Aztán, ahogy belekerül a történet forgatagába, új nevet vesz fel. Mort[e]! Érdemes utánajárni, miért ez a név, és miért így írandó. Mort[e] – akárcsak fajtársai, az összes vadon és emberek fogságában élő állat – öntudatra ébred. A Változás után, megváltozott tudattal és testtel vívják háborújukat az emberek ellen, Sebastian pedig új nevet választ: „Sebastian olyan szóra alapozta nevét, melyre egy régi könyvtárban bukkant. Halált jelentett, ő pedig meghalt és ölt. És újra megtenné, így a név illik hozzá. De akár normális név is lehetne, egy hétköznapi, Mort nevű fickóé, aki a szerettei körében eltöltendő életre született. Ez azonban még nem következett be, valahol odakint még várat magára. Ezért van zárójeles »e« betű a végén. A dolgok kétféleképpen alakulhatnak.” Halál (és)… Tulajdonképpen maga a név összefoglalja a regény történetét. Sebastian meghal, föltámad Mort[e] alakjában. Hogy ezt pontosan értsük, meg kell néznünk, milyen világot épít Repino disztópiája.

A Hymenoptera Unus, a hangyák Királynője évszázadok óta szőtte terveit föld alatti üregében. Mérhetetlen gyűlölete az emberek iránt többfrontos harchoz vezetett. Kolóniákat hozott létre az egész világon, dolgozóival harci csapatot tenyésztetett ki, a három méter magasságú Alfákat: „…az Alfák nem filozofáltak veszteségeken… Az Alfák annyira kíméletlenek és elszántak voltak, amennyire az emberek kétkedők és ijedtek.” De ez csak az egyik front. A hangyák a Királynő utasítására vezető kutatóik segítségével kifejlesztettek egy hormont, amit a vízkészletekbe fecskendeztek. A hormon hatására az emlősök, hüllők, madarak, kétéltűek öntudatra keltek. Megváltozott – megnőtt és kiegyenesedett – a testük, képessé váltak a beszédre, gondolkodásra, két lábon járásra, fizikai erejük növekedésével még veszélyesebbé váltak az emberek számára. Visszaemlékeztek „rabszolga” életükre, „rabszolga” nevükre, és nagy részük reguláris katonai alakulatokba lépett be. Mort[e] így lett tagja a Vörös Szfinx nevű csapatnak.

Repino kimondottan ravasz író. Világában minden nyomasztó és minden átértelmezhető, mégis humor lappang minden gondolata mélyén. A jelen, azaz az ember által uralt világ legfőbb ellensége a hangyakirálynő, akinek Hymenoptera Unus a neve. De mit is jelent ez a tudományos hangzású név? Hymen(o) = latin Hymen < ógörög Ὑμήν (hümén) átvitt értelemben nőnemű; ptera (görög ptéré = madár) átvitt ért.: szárnyas; unus (latin) = egy, értsd: egy darab. Vagyis: egyetlen szárnyas nőstény, mondja az ógörög-görög-latin katyvasz.

• Olvass bele!

Ha személyesen ismerném a szerzőt, kifaggatnám, hogy mennyit szórakozott, míg kritikusai próbálták megfejteni: vajon mit jelenthet egyik főhősének a neve, miközben a másikénak pontos leírását adta. (Be kell vallanom, hogy szerkesztőnk segítsége nélkül nem jutottam volna dűlőre.) Biztos vagyok abban, hogy a név egy kaján vigyorral együtt jött a világra. De jól van ez így! A színházban is azt tapasztaljuk, hogy az igazán erős tragédiákban röhögnünk is kell: egyébként le kellene mondanunk a katarzisról.

Mort[e] hőssé válik. A háború mindig kitermeli saját bajnokait, ez történik Mort[é]vel is. Szerencsére az író ne visz el a háborús akcióregény irányába, sokkal fontosabb a miért. Mort[e] elveszíti „rabszolgakori” barátját, a kutyát, akihez teljes állati ösztönével, a Változás után megnövekedett értelmével-érzelmeivel ragaszkodik. Azért lett a Vörös Szfinx tagja, mert remélte, hogy ilyen módon, bejárva a kontinenst, Sheba nyomára akadhat.

Van a sci-fi hatalmas irodalmában egy párhuzam: Orson Scott Card Végjátéka, ahol az emberiség szintén halálig tartó harcát vívja a hangyok (hangyák) ellen, de Repino világa máshová fut ki. Cardnál birodalmak küzdenek egymással, Repinónál ellenben a szeretet küzd a gyűlölet ellen – és ez áthallásossá, filozofikussá teszi a regényt.

Sebastian elsősorban azért szeret Sebastian lenni, mert igazi társra talált Shebában. „Miközben hozzádörgölőzött, Sebastian érezte, amint a kutya bundája egybeolvad az övével, hallotta szíve dobogását a mellkasában, és érezte ki-be áramló lélegzetét… és olyan is előfordult, hogy megelégedtek csupán homlokuk összeérintésével, ám legtöbbször Sebastian csak a fejét pihentette a kutya hátának közepén.”

Sebastian számára a szeretet és intimitás csúcsa volt ez, többen nem is részesülhetett, hiszen gazdái ivartalaníttatták.

Amikor kezdődik a háború, furcsábbnál furcsább dolgok történnek: Daniel, Sebastian gazdája megöli Sheba újszülött gyermekeit, Sebastian pedig megöli Danielt. Sheba eltűnik, a két kisgyerek az édesanyjukkal együtt elmenekül a házból. Sebastian, immár Mort[e] pedig elhatározza, hogy mindenáron megtalálja Shebát.

Repino igényesen és pontosan rajzolja fel a disztópia világát. A Királynő dolgozói hatalmas szigetet építenek az Atlanti-óceánban, a sziget alatt kiterjedt alagútrendszert hoznak létre. Itt él óriási barlangjában a Királynő, dolgozók tízezrei ápolják évszázados, repedező bőrét, gondozzák a testéből folyamatosan kipotyogó tojásokat… Eközben a királynő információkat gyűjt. „Míg a Királynő a benne tárolt összes tudást szinte hibátlanul továbbíthatta, amint csápja érintkezett egy másikkal, addig az embereknek fordítással, szerzőséggel, történelmi háttérrel, szimbólumokkal és különféle jelentésekkel kellett vesződniük.” Ha a Királynő valamiről döntést hozott, a megvalósításhoz speciális alfajt tenyésztett ki, és e csoport dolgozta ki a részleteket. Az emberiség tudását például úgy szerezte meg, hogy szaglószerv-talpú tolmács hangyákat hozott létre, ezek végigmentek az emberiség által létrehozott valamennyi íráson, és az információkat továbbították a Királynőnek.

Nagyon szépen és pontosan épül a Mort(e) világa, és hogy ne csak leírásokat olvassunk, mellette akciófilm módjára pörög a Vörös Szfinx csatáinak, belső vitáinak története. Különböző, emberi értelemre kelt állatok alkotják a csapatot… Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a háziállatok és a vadon élők miképp tekintenek az emberre. Pontosabban hogyan látták „rabszolga korukban” és hogyan látják most, fizikailag és értelemben megerősödve. Tudásuk a Királynőnek köszönhetően immár az emberi tudás fölé emelkedett.

Érdekes kérdés, hogy ha Mort[é] egyáltalán sikerül rátalálni Shebára, Sheba milyen állapotban lesz. Kutya maradt-e, vagy ő is emberi értelmet kapott és felegyenesedett testet? Nyilván a választ csak az utolsó oldalakon fogjuk megkapni…

Habár emberi szereplőkkel nem sokszor találkozunk a történetben, ez nem jelenti azt, hogy ők ne állnának ellen a Királynőnek. Az emberiség legnagyobb hányada elpusztul, a túlélők valamiféle szektába tömörülnek. Bár látszólag vallási a csoport, vezetőjüket arkhónnak nevezik. (megint egy görög szó: αρχων = vezető, irányító). Vírust hoznak létre (EMSAH), amitől a hangyák rettegnek. Hogy miért, arra Mort[é]nak kell rájönnie. Prófétájuk is van, aki a jövőbe lát, és ami igen fontos: eddig még sosem tévedett.

Összegezve: bármelyik oldalát nézem a regénynek, mindenhol érdekes gondolatokat találok, izgalmas cselekményvezetést, kidolgozott, plasztikus figurákat.

Vajon ki mondta, kinek, mikor és miért: „A szeretet erősebb Istennél.” Bár nagyon szeretném elárulni, de nem tehetem. (Ne tessék a neten keresni…) Már csak ezért is érdemes elolvasni Repino könyvét, mert a megfejtés megtalálása önmagában is izgalmas történet.

A művet Zónai Melinda ültette magyarra, kiválóan.

Robert Repino: Mort[e]
Fordította: Zónai Melinda
Multiverzum Kiadó, Budapest, 2023
328 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft
online ár a kiadónál 4800 Ft
ISBN 978 615 666 2002

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Robert Repino Mort[e] című posztapokaliptikus sci-fijében egy ősi, bosszúvágytól fűtött hangyakirálynő egy biokémiai szer segítségével beszélő, intelligens és öntudatra ébredt állatokból sereget hoz létre, hogy leigázza az emberiséget és átvegye a Föld feletti uralmat. Ezzel kezdetét veszi a „névtelen háború”, amelynek végső célja az állatokon esett évezredes sérelmek megtorlása, az emberiség kiirtása.
A világ sorsa egy macska, Mort[e] kezében van, aki közönséges házimacskából lesz háborús hős és vonakodó messiás. Életveszélyes küldetéseken vesz részt, miközben a rettegett emberi biofegyver, az EMSAH-vírus nyomába ered. Ám valójában csak egyetlen dolog érdekli: hogy megtalálja barátját, Shebát, a kutyát. Bár Mort[é]t erősen kínozzák házikedvencként megélt pillanatai, de az emlékek bátorságot adnak neki, hogy leküzdje nemcsak az ember által irányított múltat, de felvegye a harcot a hangyák tervezte jövő szörnyűségeivel szemben is. A macskának Sheba reménytelennek tűnő keresése közben átélt kalandjai során bepillantást nyerünk az összetört földi világ túlélőinek életébe, ami éppolyan félelmetes, mint szívszorító.

Robert Repino amerikai szerző első regénye sötét disztópia, de egyben fordulatos és izgalmas fantasy is, amely megjelenésének évében elnyerte az io9 popkulturális blog „Az év legjobb science-fiction és fantasy regénye” díját.