Szórakoztató, verses ábécéskönyv | Muskát Zsuzsa: Versmanó Betűországban

Fazekas Erzsébet |

Muskát Zsuzsa játékos kedvű tollforgató, éppen negyven éve jelent meg a már olvasni tudó kicsi gyerekeknek szóló könyve, A holdjáró, majd ezt pár év múlva néhány újabb követte (Pepe és barátai, Nahát!). Ezeken a Móra-kiadványokon aztán több generáció nőtt fel.

A szerző ezúttal ismét oktatáshoz is használható könyvet talált ki. (Persze fölösleges itt fölemlegetni Varga Katalin sok évtizedes Mosó Masáját, hiszen akárhogy is, de mindenki az ő köpenyéből bújt elő.)

Gondoltam, teszteljünk, és megpróbáltam unokáimat bevonni – hátha már túl felnőtt vagyok, és azért nem tudom úgy élvezni a gyerekeknek írt betű-gyakorló versikéket. Rá akartam venni őket, olvassák akár hangosan, akár csak magukban a sorokat, s mondják, mi tetszik, mi nem, s miért.

A 11 éves azzal hárított, hogy még féllábbal nyári szünet van, ez nem kötelező olvasmány, hagyjam békén, és a kedvenc sorozatára kapcsolt. A tízéves valamivel készségesebb volt – ha ő maga nem is hajlandó olvasni, de felolvasásomban 1-2 verset meghallgat. Sőt: nagylelkűen hozzáfűzte, ha rákeresek neve kezdőbetűjére, hajlandó figyelni, mi jutott a néni eszébe az R-ről. Ezután még meghallgatta a testvérei betűit, majd közölte, ez őt nem érdekli, megnézi, mit dob fel a youtube a telefonján. A kilencéves – kizökkenthetetlenül – belemerült a Roblox játékba. A hatéves villámkisasszonynak a könyv láttán az jutott eszébe, hogy még csak pár napja iskolás, addig könyv nem érdekli, inkább lemegy a kertbe ugrálni a trambulinon. A családban nevelkedő 15 éves fiúval már nem is próbálkoztam…

Most tehát, ebben a könyvismertetőnek aligha nevezhető jegyzetben inkább azon merengek, mit rontottam/rontottunk el itthon? S mi lehet az iskolákban? Vajon a tanár hogyan képes felkelteni és ébren tartani a gyerekek érdeklődését? Miképp győzi meg a gyerekeket, hogy egy ilyen könyv segítségével igenis élvezetes játszva megtanulni az ábécé betűinek írását, olvasását. Egyelőre nincs válaszom – csak tisztelettel adózom a szerző, valamint a könyv grafikusa, Damó István előtt, hogy mindent megpróbáltak…

• Olvass bele!

Tehát unokáim helyett és nevükben nekiálltam, hogy ízlelgessem a szöveget. Eldöntöttem: gyerektudattal, érzelmekkel kell közeledni a szöveghez, és elnyomva magamban a sokat látott-hallott felnőtt olvasó hozzáállását.

Visszavarázsolom magam az évtizedek távolába – és megpróbálom háttérbe tolni Weöres Sándor utolérhetetlen prozódiáját. Nem akarok igényességemben mindenki mást hozzá mérni.

Hátradőlök, halkan mormolom magam elé Muskát Zsuzsa sorait, és a sorok döccenőit úgy fogom fel, mint amikor a csendesnek látszó tó vizén a fodrozódó hullámok megbillentik, meglökik a kikötött – csaknem szunnyadó – ladikot…

Lám csak, döntés kérdése, hogy elfogadjam, milyen szórakoztató lehet egy gyereknek a borzalom – borz alom szavak (rím)párja. Nagyon megengedő vagyok, nagyon tetszik a D „dinnye dünnyög / di-dá-dú / dong a dongó / kékszárnyú” – Idáig mindez kielégíti igényeimet, még a következő két sor is: „dongó dalra / kong a dinnye” – ám a folytatásban pedig a tájnyelvi fogalmazás ad sajátos ízt, ám érti-e majd a gyerek a lezárást: „lecsurog a gazda / bajszárú’”

Pedagógusszemmel olvasva: hézagos a dolgok logikája. Azt várom, hogy a főszereplőként bemutatkozó betűvel induljon minden vers – ez szinte követelmény lenne. Olykor, mintha egyet gondolnánk, ez teljesül is, ám a szerző talán nem törte eléggé a fejét, hogyan lehetne mindenütt végigvinni.

Tartalmi kérdés viszont a kapcsolat a valósággal. Az I betűnél az a gondom, hogy az inga egyáltalán nem jár összevissza. Éppen példás nyugalmával, egyenletes, monoton mozgásával az ismétlődés megbízható jelképe… Mindezt persze megint egy felnőtt mondja, és nagyon türelmesen figyelő unoka kell ahhoz, hogy neki is ki lehessen ezt fejteni…

A kötetben összességében 32 betű kapott verset – 5 betű (illetve betűcsoport, mint a dzs) pedig nem. A 32 betű közül csak 20 esetében kezdődik vele az első verssor. A további 12 eset némelyikében már megoldást hozhatott volna az, ha a sor elejéről elmarad a határozatlan névelő. A Zs esetében elég lett volna megcserélni a sorokat; kezdődjön a másodikkal a vers: „zsong a zsindely, zsendül a határ”, s harmadik helyre kerülhet a korábbi indító sor „zöld a zsombék”.

Elvégre itt kezdődik a tanulás: a gyerek szeme rááll a kezdő nagybetűre, s azt memorizálja. Épp az említett bevésődés miatt (a rossz példa ragadós!) nem szerencsés, hogy az I olyan, mintha egy több elemből álló, ingó tévéantenna volna, a J pedig ferde esernyőnyelet formáz – A J betű verse amúgy is elég sután végződik (mondja bennem a szigorú szerkesztő): „hasra estem, felébredtem / hasamra sütött a nap / és az álom, a jégálom / egykettőre elolvadt.”

Sok gyereknek üzenhet viszont a L versben szereplő ló – ide másolom, saját unokáim épülésére (is): „Nem gondoltam – szólt a Ló / hogy ez nem az istálló. / De most, hogy így körülnézek / belátom, hogy tévedtem: / ahol lakom, az istálló / nem is ilyen rendetlen.”

Az itt következő sorokat talán a zenére való utalás miatt adnám nekik tovább, „Ha énnékem egy nádsípom volna / a nádsípom olyan szépen szólna / olyan messzire hallana a hangja / égen-földön mindenki meghallja.” – A már említett ZS-vers viszont félrevezető. A széna nem mák, hogy kihulljon – ha zsizsik ment a zsákba (mert amúgy babba, lencsébe megy), s esetleg kirágta volna (?), a széna akkor se tud csak úgy kihullani a zsákból…

Muskát Zsuzsa „másutt vetette be a logikát” – amikor úgy döntött, hogy a nehéz betűket meg sem próbálja versbe foglalni, inkább kihagyja őket – ezért az utolsó vers így hangzik: „A Q és a Dzs, no meg a W / nem mondott most verset / Ly barátjukkal / hajókázni mentek. / Velük ment az Ypszilon is / messzi óceánra / de majd egyszer visszajönnek, / lehet, / nemsokára.”

Végül is az olvasgatás, elmélkedés nyomán a könyv hosszan maradt a kezemben. Egyfelől, mert újra és újra eltöprengtem egy-egy megoldáson s azon, ha költő volnék, milyen változatot gondoltam volna ki. Továbbá próbáltam megtalálni a sorokban mindazt, ami tetszhet(ne) a közelemben élő gyerekeknek is, hátha majd átszűrve, „idézetekké oldva” egyszer eredményesen adhatom nekik tovább.

De a hosszas élvezkedés legfőbb oka az volt, hogy lebilincseltek Damó István ötletes, elgondolkodtató rajzai (Persze azért az I-re és a J-re vonatkozó kritikám neki szólt…).

Muskát Zsuzsa: Versmanó Betűországban
Damó István rajzaival
Katica-Könyv-Műhely, Budapest, 2023
48 oldal, teljes bolti ár 2690 Ft,
online ár a kiadónál 2290 Ft
ISBN 978 615 569 7692

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Anyanyelvi fejlesztő mindazoknak, akik most ismerkednek a betűkkel és azoknak is, akik már ismerik őket, mert a betűk világa csodálatos.
Te tudtad, hogy mindenféle Manók élnek körülöttünk? Csak láthatatlanok. Erdei Manókról hallottam már, ő rakja teli az etetőket az erdei állatoknak. Ha pedig vicces kedvében van, fejbe dob egy gesztenyével. Házi Manóról is hallottam. Ha meg akar viccelni, eldugja a fél pár zoknidat. De Versmanóról eddig még soha nem hallottam. Pedig létezik. Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a barangolása Betűországban.