Látta-e már Budapestet éjjel-nappal… | Tittel Kinga: Mesélő Budapest

H. Móra Éva | 

Nem véletlen, hogy ez a lenyűgözően gazdag városkalauz hét év alatt nyolc kiadást ért meg! S persze mindig újítva, bővítve, ahogy fővárosunk is állandóan változik – s ahogy az egykori gyermekeknek írt könyvre egyre több felnőtt igény is mutatkozik.

Először Tittel Kinga kötetének tipográfiai sokszínűsége tűnik fel: színes oldalak teszik vonzóvá a szép kiállítású, jó minőségű papírra nyomtatott könyvet; de találunk benne térképeket, grafikákat (Kecskés Judit munkái), táblázatokat és fotókat és „odatűzött cédulákat”. A figyelem nem lankad, az biztos. Ám mégsem lehet egy szuszra elolvasni: olyan információgazdag a szöveg, hogy idő kell a feldolgozásához.

Igaz, hogy Tittel Kinga nem is folyamatos olvasásra szánta a könyvét. Egy-egy városfelfedező sétához lehet remek útmutató, olyan apróságokat is megemlít, amelyeket talán észre se vennénk. Az ő esetében igaz az a közhelyszámba menő hasonlat, hogy Budapestet úgy ismeri, mint a tenyerét – idegenvezetőként töltött évei jó alapot adtak ehhez. Valljuk be: hétköznapi gyalogosként, főleg a napjainkra jellemző rohanó üzemmódban ki venné észre például Kolodko Mihály városszerte elhelyezett apró „gerillaszobrait”? Egyet-egyet talán. Szerzőnk külön miniszobor-vadászatra, tematikus sétára buzdítja az olvasót. S ha már szobrokról beszélünk: a klasszikus, ismert történelmi szobrok mellett nem csupán ráirányítja figyelmünket a zsánerszobrokra is, hanem elmeséli keletkezésük hátterét.

És még mennyi-mennyi érdekességet! Tudjuk-e, mi a magyarázat a régi pesti épületek csodás díszítéseire? Ilyenekre: „A házak falait a szemmagasság fölött kőből, fémből, fából vagy üvegből megformált cifra kezdőbetűk, virágindák, magyar népi motívumok, vad- és háziállatok figurái, valamint arcképek díszítik. Szintén szemet gyönyörködtetők a mázas csempeburkolatok, a kovácsoltvas vagy kőerkélyek, a szemmagasságban található, faberakású ajtók, díszes kopogtatók.” S itt a válasz: „…a monarchiabeli Budapesten egy rendelet szerint az újonnan épülő házak esetében az építési költségek húsz százalékát díszítésre kellett fordítani!” Nem is gondolnánk, ugye?

Nehéz kordában tartani a gondolataimat e könyv ajánlásakor. Bár én fotelból „jártam végig” Budapest helyszíneit, nem pedig valóságosan, de hála a szemléletes, élvezetes leírásoknak, valóban tobzódtam az élményekben. Igyekszem tehát a szerző logikus, áttekinthető szerkesztéséhez igazodni.

A barátságos előszó után (amely – hasonlóan a könyv egészéhez – egyes szám második személyben, az ifjú olvasókat szólítja meg) a főváros rövid történeti áttekintése következik, majd általános információkat olvashatunk Budapestről. Mindezt közérthetően, és csak éppen annyira részletesen, hogy ne menjen az élvezhetőség rovására a legifjabbaknak se. (Itt jegyzem meg, hogy a könyv első változatát Tittel Kinga saját gyermekeinek írta, talán innen az a frissesség, amellyel a kíváncsi gyermekek szemével nézi meg újra nemcsak a fontos, de az érdekes dolgokat is.)

Hűen a kronológiához, először Budát járjuk be; ez a rész maga az életre kelt történelem – persze apró különlegességekkel fűszerezve. Óbuda következik, majd Pest. Ahány olvasó, annyiféle érzés, de számomra talán ezek a fejezetek voltak a legizgalmasabbak. A fővárosról szólván Buda hagyományosan is inkább fókuszba kerül, a turisták is főként az ottani nevezetességeket keresik föl – Pest viszont annyi felkutatni való érdekességet rejt, amelyekhez valóban nem árt egy terelgető útmutatás. Hadd írjak most csak azokról a helyekről, melyek engem is megleptek.

Az Operaház építésének idején „…helyén […] békanyálas mocsár és betyárcsárda állt, amelynek vendégei városi csavargók voltak.” A mocsár lecsapolása után Podmaniczky báró „éjszakánként maga űzte fokossal és pisztollyal a betyárokat.” Ugyanő nemcsak árulta az akkor még igencsak elvadult környékbeli telkeket, hanem talán még maltert is kevert, ha a sors úgy hozta… Hasonlóan rémisztő – a gyerekeknek pedig romantikus – apróság: a Vígszínház mögötti építési területen „a munkálatok megkezdése előtt fatelepek, malmok voltak, ahol akkoriban még banditák és gyilkosok bujkáltak.” Brrr!

Hátborzongató, s a mai ember minden porcikája tiltakozik ez ellen, de bizony a millennium idején a Fővárosi Állat- és Növénykertben az állatok mellett egy 250 fős afrikai törzset is „megcsodálhattak” a látogatók. (Igen, élőben!)

• Olvass bele!

A Széchenyi fürdőt is tápláló termálvíz bizonyítottan pozitív hatású a vízilovak egészségére és szaporaságára – ha abban fürödhetnek és még az ivóvizükhöz is keverik.

Ma már mulatságos, de így nézett ki az első villanyrendőr a Corvin áruháznál: „…egy lámpát szereltek az úttest fölé, ez alatt pedig egy rendőr állt, aki egy hosszú rúddal kapcsolgatta a lámpát.”

Nem is gondolnánk, mennyi mindenre elmondható a leg- (bár a könyv elején külön rész sorolja a „leg”-eket, de azokon kívül is jócskán akadnak továbbiak). Íme néhány hevenyészett példa: a világ egyik legszebbjének tartják a New York kávéházat; 1931-ben a Corvin áruházban kezdett üzemelni az ország első mozgólépcsője; a Szent István-bazilika egyik tornyában van az ország legnagyobb harangja; a pesti Klotild-palotákban működött hazánk első liftje; Kossuth első, 1900-as szobra a Szabadság téren látható egy ház timpanonján; Közép-Európa legnagyobb bábszínháza a pesti; a Zeneakadémia építésekor alkalmazták először a központi porszívót és a linóleumpadlót; a Fővárosi Nagycirkusz Európa egyetlen állandó kőcirkusza; a Városligeti Műjégpálya nemcsak Európa, de talán a világ legnagyobb területű mesterséges jégfelülete – az európai kontinensen elsőként épített földalattinkról nem is beszélve, hiszen az közismert.

A fejezetek sorát a Dunáról majd a gyógyvizekről szóló egység zárja.

Kifejezett előnye még a könyvnek a puha fedél: szatyorba, tarisznyába, hátizsákba tehető, előkapható, gyűrhető… Előnye és erénye a választékos nyelvezet, ilyenekre gondolok: „Vajdahunyad vára a Városliget egyik fő ékessége: tornyai nyáron a tó fényében tükröződnek, télen pedig az előtte található jégpálya fényében fürdenek.” Előny a naprakészség: ebbe a kiadásba már beleszőtte például a Gellért szálló felújítását is. Előny a közvetlen hangnem: a valahai Felszabadulás teret Felszab térként, a Széchenyi fürdőt Szecskaként is említi…

…és terjedelmi okokból nem sorolhatom a további előnyöket.

Bravó, Tittel Kinga!

Tittel Kinga: Mesélő Budapest
felújított, bővített kiadás
Lampion Könyvek, Budapest, 2023
296 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft,
online ár a kiadónál 5599 Ft,
ISBN 978 963 324 9857

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Budapest az egyik legszínesebb, legizgalmasabb város, ami ráadásul olyan gyorsan változik, hogy csak győzz lépést tartani vele!
Szeretnéd megfejteni a titkait? Akkor lapozd fel ezt a könyvet – felnőttként egyedül sétálva, családdal vagy éppen egy osztálykirándulás során –, mert a rengeteg kép, térkép és az interaktív feladatok segítségével garantáltan megismered a város minden zegét-zugát.
A Mesélő Budapest hat év után nemcsak külsejében változott meg, hanem ismét a város legaktuálisabb képét mutatja.
A várost gyerekekkel járók kedvéért a könyvben hat könnyen (közel másfél óra alatt) bejárható „kincskereső” séta is szerepel, valamint nyomába eredünk a várost jelképező oroszlánoknak, és útba ejtjük a miniszobrokat is.
Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt 150 éves fővárosunkat!