Jobbésbal meg balésjobb | Lackfi János: Rocky

H. Móra Éva | 

A sokoldalú és termékeny Lackfi János ezúttal regénnyel jelentkezik. Sokat, sokfélét olvashattunk már tőle nyomtatásban, a honlapján, közösségi oldalán, de a regény műfaja igazán újdonság tőle. Gondolom, sokan vettük kézbe felfokozott érdeklődéssel a Rockyt.

Igen, a bunyós Rockyról van szó, a filmhősről, aki egy mentálisan sérült fiú példaképévé válik. A fiú – nincs neve, végig így nevezi őt az író: a fiú – mániákusan azonosul példaképével, kívülről tudja a film minden mozzanatát, keményen edz, úgy fut, mint a Rocky, méghozzá esőben, mert Rocky is mindig esőben fut, és szürke kapucnis pulóverben, mert Rockynak is olyan van. Ezzel a képpel indul a regény, s a beszédmódból az olvasó már az első oldalakon ráérez arra, hogy ez a fiú nagyon másmilyen. Tudja is magáról, hiszen az emberek visszajelzései másról se szólnak, mint hogy dilinyós vagy sajtfejű (ez a kifejezés a volt edzője szavajárása: a mentálisból ementáli lett), az orvosok véleménye pedig bizonytalan: autista, kényszeres, skizoid, boderline… – tudjuk, a való életben sem egyértelműek az ilyesféle diagnózisok.

Az viszont döbbenetes és írói bravúr, ahogy ennek a fiúnak a látásmódját leírja Lackfi. Igaz, hogy egyes szám harmadik személyben fogalmaz, de nem a megszokott „mindentudó elbeszélő” szól hozzánk, hanem végig a fiú szemszögéből látjuk és értelmezzük az eseményeket. Az értelmezzük szó itt egészen más jelentést kap. Orvosi pontossággal bontakozik ki előttünk a fiú világképe: számára egyforma súlyú minden, a részletek fogják meg, azokat képes aprólékosan és rendkívül szubjektíven elemezni – de a részletek soha nem állnak össze egésszé. Az Egerek és emberek Lennie-jére emlékeztet alakja: bivalyerős, s erejével akaratlanul is gyilkosságba sodródik. Méghozzá többszörös gyilkosságba. A kiváltó okokat, a lélektani hátteret a maga módján részletesen megmagyarázza: „Például nem jó, ha közel lépnek hozzá, mert az ijesztő, fél, hogy összekeveredik az olyan emberrel. És ha megijed, az nem jó jel, mert olyankor fogalma sincs, mit csinál, és ez a másiknak is rossz lesz, mert a fiú túl erős, és aki vele kötözködik, annak esetleg véletlenül kijön a vére vagy az agya, pedig fontos, hogy azok belül maradjanak, bent a testében.” Így véletlenül halálos ütést mér három emberre, megnyomorít további hármat. Ötször erkölcsi felháborodásában ütött, tulajdonképpen igazságot osztott, egyszer pedig félelmében. „…látta a Tibit, aki régebben egyszer közel jött hozzá, és ordított vele, ezért jobbésbal meg balésjobb, megütötte, és a Tibi nagyon beverte a fejét a betonba, és most kerekesszékben üldögél.” A fiú nem érzi tettének a súlyát. Megnyugodva látja, hogy Tibi megszelídült, most már nem fog hozzá közel menni és kiabálni. Aztán mégis megmozdul benne valami: „szívből szerette volna az egészet visszacsinálni, de már nem lehet.” Megindító elhatározásra jut: megkéri, ezután hadd etethesse ő Tibit, hiszen etetni kell, mint egy kisbabát.

• Olvass bele!

Intézetben vagyunk, ami tulajdonképpen börtön, de állapotára való tekintettel ebben a kíméletesebb (?) intézményben figyelgetik, vizsgálgatják. Nyolc évet kap, s ezt ugyanolyan egykedvűen veszi tudomásul, mint mindent, ami körülötte történik. A kinti világ eseményeiről Zsoffa nénjétől értesül, aki gyakran látogatja. Ő a nagynéni, aki messzire tűnt anyja helyett neveli a fiút, s aki a világ teljességét, a zsinórmértéket jelenti a fiúnak. Jóságos, mélyen vallásos lélek, ellenpontja iszákos, mocskos szájú, közönséges férjének – aki szintén a fiú keze által lelte halálát… A néni babonákkal átszínezett vallásossága furcsán, sajátosan épül be a fiú világképébe. A beszédmód is bizarrá válik ettől: a jámbor, együgyű, asszociatív gondolatfűzésbe bibliai, liturgikus részletek, imádságelemek keverednek. „…a vér, ami ilyenkor kifut valakiből, már nem tud visszabújni, egyre jobban jön kifelé, minden vér ki akar jönni a testből, mint az Emberfia, Jézus Krisztus vére, amit értünk ontott a kereszten, Uram, irgalmazz nekünk.” Másutt: „Fel kell aprítani az időt, mint a hagymát. Ötször ötven fekvőtámasz. Közben a rózsafüzér, üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes. Felülés, guggolás, felugrások […] Miatyánk, ki vagy a mennyekben, jobbésbal, balésjobb, ragadnak az ütések.”

A történetben persze felbukkan több szereplő: börtönről lévén szó, hát kétes alakok, rafinált bűnözők, akik nemcsak a fiút, de a naiv Zsoffa nénjét is becsapják. Felbukkan néhány tipikus, néhány vonással, de találóan megrajzolt epizódszereplő a faluból; alkoholisták és melósok, s a történet végén felbukkan a fiú anyja is. És van egy figura, Gergely atya, akiről határozottan úgy érzem, hogy bölcsességével, mértéktartásával, elfogadó attitűdjével az író regénybeli mása, az ő álláspontját képviseli. A regény végén – amelynek egyébként sem egyenletes a cselekményvezetése, meg-megakad, egy időre nem a fiú szemszögéből jutnak el hozzánk az események, aztán ismét – mintegy zárszóként Gergely atya összegzi a dolgokat. Afféle szemléleti, már-már életvezetési tanácsokat kapunk; a dolgok állandóan mozgásban vannak, változnak, s nem árt, ha ezért mi is változunk, megtanulunk más, friss szemmel látni.

Nem a cselekmény az érdekes tehát ebben a regényben. Nem szeretem az elkoptatott érzékenyítés szót, de valami mégis történik velünk, akik elolvassuk a Rockyt. Legalább nem címkézünk. Legalább tudomásul vesszük, hogy vannak lények a Földön, akik sajnálják és eltemetik az elhullott legyeket, tiszta lélekkel imádkoznak – és akaratlanul is halálos csapásokat oszt az öklük… Nincs tanulság.

Lackfi János: Rocky
Helikon Kiadó, Budapest, 2023
308 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3400 Ft,
e-könyv változat 2599 Ft
ISBN 978 963 620 0923 (papír)
ISBN 978 963 620 2323 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Békácska hasában most egy icipici emberke növekszik, akinek négy apja van, de közben egy sem. A fiú megpróbálta elképzelni, mi lenne, ha ő lenne olyan apró. Feküdt a börtönágyon, de közben benn lebegett a Kisbéka pocakjában, a puha sötétben, kérlelte, hogy tartsa meg őt, ne engedje, hogy a doktorok darabokra nyiszálják a hasában, Zsoffa nénje mesélte neki, hogyan szokott ez menni. A fiú most kisbabaként látni akarta a Kisbéka arcát, a szemét, a fogait, a karjában akart lenni, miután épségben kibújt a pocakjából.”

Kigyúrta magát bivalyerősre, úgy fut, mint a Rocky, úgy üt, mint a Rocky. Egy kicsit túl erőset. Egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely.
Féltengellyel igazságot tenni bajos dolog. Kijön a vér a testből, ahol lennie kellene. És Rocky megtapasztalja a börtönt, az emberbőrre varrott Jézusok, a kemény öklök és a nőnek használt férfiak világát. Miközben veszélyes barátokat szerez. És aki őt felnevelte, nagynénje, az ájtatos Zsoffa néni is fura ügyekbe keveredik. Pestabá pedig vég nélkül darálja pajzán rigmusait.
Rockynak eggyel több vagy eggyel kevesebb kereke van, mint másoknak. Vagyis dilinyós, ahogy Kisbéka mondja.
A Kisbéka amúgy egy lány, vigyori, szép és széles szájú.
Pörögnek az események, kisbolt nyílik, gasztroforradalom tör ki.
Esküvő, halál, születés, nagy hazatérés, apasági tesztek.
Érzelmi hullámvasúton ülünk, csak kapkodjuk a fejünket.