„Inkább féljenek, mint szeressenek” | Miklya Luzsányi Mónika: Mohács özvegye

H. Móra Éva |

Nem túl gyakori, hogy egy író ugyanazt a témát két regényben is feldolgozza – két különböző célközönség számára. Így tett Miklya Luzsányi Mónika: tavaly jelent meg a Pagony Kiadó Abszolút töri sorozatában A kamasz király udvarában című ifjúsági regény, idén májusban pedig az Athenaeum Kiadó Időutazó sorozatának tagjaként a Mohács özvegye. Mindkét könyv II. Lajos uralkodásának idejébe vezet vissza, de egészen más szemszögből.

„Egy-egy jelentős történelmi eseményhez kapcsolódik, fontos a történelmi hűség, ám a részleteket az író fantáziája szerint alakítja” – valahogy így tanítják az iskolában a történelmi regény műfaját. Nos, áttekintve a Mohács özvegye irodalomjegyzékét, garantált a történelmi hűség. A szerzőről közismert a történelem iránti szenvedélye; megkapó alázattal és alapossággal kutatott a témában. Számos korabeli dokumentum teszi hitelessé a történetet: így többek között Szerémi György és Brodarics István krónikájának részletei, Menyhárt mester jóslata a király születési horoszkópja alapján, Tomori Pál levele a pápához, részletek Machiavelli A fejedelem című művéből, Luther Márton vigasztaló zsoltárai Mária királynénak címezve, a királyné végrendelete; de helyet kaptak gúnydalok is, például egy Csúfos gajd Török Bálintról.

De ez még nem minden. Hasonló alapossággal ismerjük meg a 16. század hétköznapjainak szokásait is. Hétköznapinak számítottak a királyi udvarban a lovagi tornák, hát képet kapunk a lovakról, fegyverekről, a harcnemekről, a lovagi páncélokról, sisakokról, az aláöltözős holmikról. Mária királyné a férjétől tanult meg férfimódra lovagolni és vadászni, ilyen részleteket is találunk a könyvben; ahogy betekinthetünk az akkori női és férfidivat újdonságaiba, a szépségápolás, frizurakészítés rejtelmeibe, az étkezési szokásokba – külön kitérve a cukrászati remekekre –, a népi gyógymódokba, hiedelmekbe; olvashatunk zalai népi ráolvasást és imádságokat. Megismerünk számos régi kifejezést, s bizony tanúi lehetünk nemcsak a pórnép, de a királyi felségek szabadszájúságának is. Kiemelten foglalkozik a magyar kocsi technológiájával, kiváló minőségével – szemben az európai járművekkel. Vagyis – a sorozatcímnek megfelelően – valódi időutazásban lehet részünk.

Csakhogy nem ismeretterjesztő művel, hanem regénnyel van dolgunk. Eddig a hitelességről szóltam, de a lényeg talán ezen túl kereshető.

A Mohács előtti s az azt követő időket Mária királyné szemszögéből meséli el. Habsburg Máriáéból, aki Magyarországi Máriának nevezte magát, dokumentumait, végrendeletét is e névvel írta alá. Mária történelmi megítélése nem egyértelmű. Egyrészt kiemelkedően művelt, határozott, erős asszonynak tartják, aki világosan felismerte, hogy csakis a központosított királyi hatalom megszervezésével, megszilárdításával erősödhet meg az eladósodott, elkótyavetyélt ország. Ennek érdekében férje helyett is hozott igen kemény döntéseket, rendeleteket. „Inkább féljenek, mint szeressenek” – idézi a regény is elszánt elveit. Szerémi krónikája s a szóbeszéd ugyanakkor szabados életvitelű, erkölcstelen nőszemélynek tartotta. Mi lehet az igazság?

Nem nehéz észrevenni Miklya Luzsányi érzelmi azonosulását Máriával. A kerettörténet 1558-ba vezet vissza, a spanyolországi Szent Jeromos monostorba, ahonnan hősnőnk éppen Németalföldre készül útra kelni, hogy bátyjának, Károlynak a fiát segítse a kormányzásban – a fivér végakarata szerint. Mária nincs egyedül, ott van mellette-fölötte a Lélek, elhunyt férje lelke. (Talán mert nem láthatta holtában Lajost?) A nő kétségbeesetten és mérhetetlen önváddal próbál választ keresni arra, miként történhettek a mohácsi s az odáig vezető hajdani események. „Én királynőm, én szerelmesem, hogyan történhetett meg mindez velünk?” Úgy érzi, választ kell találnia, hogy a Lélek elnyerje nyugalmát.

• Olvass bele!

Mária sorra látja be hibáit. Nem vette figyelembe, hogy a magyar főurak idegenként tekintenek rá is, Lajosra is, s ez az idegengyűlölet majd véres összecsapásokat eredményez, megcélozva még a más földről jött budai polgárokat is. Nem vette figyelembe, hogy az urak csakis saját birtokaik gyarapodását nézik, nem ismerik a haza érdekeinek fogalmát. Nem vette figyelembe, hogy az „új hit”, Luther tanításai iránti vonzalma szálka a melldöngetően katolikus magyar nemesség szemében. Nem vette figyelembe Szapolyai ármánykodását, aljas lépéseit az áhított korona érdekében. S nem számolt azzal, hogy mindezek miatt egyszerűen megtagadják a török elleni védelmet, nem küldenek seregeket Mohácshoz. Amiatt is vádolja magát az idős királyné, hogy lojális maradt uralkodó fivéreihez, nem fordult szembe velük Magyarország érdekében.

Érzékenyen, a női lélek minden rezdülését nyomon követve ábrázolja a szerző Mária időskori vívódásait is, de minden gondolatát, kezdve a gyermeki jegyességtől a nővé váláson át a valódi, beteljesedett szerelemig. Bevallom, az első kézbevételkor a hajdani Kertész Erzsébet-lányregények idéződtek föl bennem, de hamar megváltozott ez az érzés, találkozva az igencsak aprólékosan kifejtett pajzán részletekkel, amelyek nagy számban jelennek meg a regényben, feltérképezve a testi szerelem megannyi módozatát…

Mi lehet az igazság? Milyen volt valójában Magyarországi Mária? Miklya Luzsányi Mónika bemutat egy lehetőséget: ilyen is lehetett. S olyan gazdag, lélektanilag árnyalt ez a bemutatás, hogy nem lehet ellenérvünk.

Miklya Luzsányi Mónika: Mohács özvegye
Időutazó sorozat
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2023
320 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a lira.hu-n 3999 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 543 3063 (papír)
ISBN 978 963 543 3438 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Alig múlt húszesztendős II. Lajos, amikor meghalt Mohácsnál. Nála egy évvel volt idősebb a királyné, aki egyetlen szerelmét gyászolta haláláig. Mária nem tudhatta, és egész életében azt kutatta, hol nyugszik a négyszer eltemetett király teste, és hogy pontosan mi okozta a halálát.
Miklya Luzsányi Mónika II. Lajos feleségének portréját rajzolja meg könyvében. A nagyközönség számára talán kevésbé ismert Habsburg Máriáról a mai történetkutatási források alapján bizonyosan tudni, hogy nemcsak olvasott, művelt és a gazdálkodáshoz is értő asszony volt, hanem nagy formátumú politikus, aki hasztalan próbált nyomást gyakorolni a megátalkodott magyar hűbérurakra – reformjai így végül Németalföld gazdaságának felvirágoztatását szolgálták.