A gyermekvédelem és a gyógyszerfüggőség fogságában | Barbara Kingsolver: Demon Copperhead

Paddington |

Az amerikai Barbara Kingsolver új regényével, a Demon Copperheaddel megnyerte az idei szépirodalmi Pulitzer-díjat (a díj történetében először megosztva egy másik regénnyel, Hernan Diaz: Trust című művével). A szerző az amerikai Dél krónikása, ebben a művében is az Appalache-hegység egyik szegényebb területére visz. Választott témája azonban a magyar olvasó számára is aktuális, nem csak érdekes. Egy megárvult fiú sorsát követi végig a felnőtté válásig egy olyan gyermekvédelmi rendszerben, amelynek a védőhálója nagyon is lyukas. Az elmúlt hetekben-hónapokban megjelent magyar rémtörténetek (a csomagtartóban talált kisfiútól a Böjte-féle otthonban zajló bántalmazásokig) talán mindenki számára ismertek. A regény az elszenvedők, a gyerekek szempontjából teszi átélhetővé ezt a pokoljárást. Leszögezem: nem lányregény.

Kingsolver kegyetlen játékot játszik az olvasóval. Az egyes szám első személyben elmesélt történet elképesztően olvasmányos, gyakorlatilag letehetetlen. A szinte nem létező gyermekvédelem mellett a regény másik témája a gyógyszerfüggőség, az ún. opioid krízis. (Ez az USÁ-ban bekövetkezett járványos méretű függőségi hullám, melyet az OxyContin nevű, ópiumtartalmú fájdalomcsillapító széleskörű alkalmazása váltott ki.) A szélesen hömpölygő narratíva az Oxy-éval mérhető hatású – a drogéhoz hasonlóan nagyon kemény. A regény végére érve kénytelen voltam „leöblíteni” egy limonádé tévésorozat néhány epizódjával, hogy a fejemben ne Demon járjon állandóan. Mert vele együtt kavargott bennem a regény nagy kérdése is: ki a felelős ezeknek a gyerekeknek a sorsáért?

Nem titok, Kingsolvert a nagyon hasonló hangzású Dickens-regény, a Copperfield Dávid (David Copperfield) ihlette. Ahogy a talán ismertebb Twist Olivér, ez a klasszikus is a gyerekszegénység legmélyebb bugyraiba kalauzolja az olvasót. A modern változat főhőse Demon Copperhead. Az első szó keresztnevének, a Damonnak elferdítése démonná, vezetéknevét pedig az apjától örökölt vörös hajának köszönheti – a Copperhead (rezesfejű mokaszinkígyó) az amerikai hüllővilág egyik kevésbé mérgező tagja.

Demon maga meséli el az életét, amiért már egészen korán felelősséget vállalt. A regény szövege így kezdődik: „Először is fogtam magam és megszülettem.” Ettől kezdve Demon számos megrázó gyermekkori élménnyel szembesül, köztük egy opioidfüggő anyával, egy bántalmazó mostohaapával, az intenzív gyásszal, a pocsék iskolával, gyermekmunkával és hanyag gyámsággal. Az a felelősség, amit a rajta kívül álló dolgokért vállal, azonnal szimpatikussá teszi az olvasó számára a fiút. A történet egy pontján Demon rövid időre megszabadul a gondjaitól, jó nevelőapát kap és a helyi focicsapat sztárjává válik – de a pihenőt egy durva sportsérülés szakítja félbe. Ez vezet ahhoz, hogy még kiskorúként ópiátokat használ. A narratíva végigköveti életét a függőségig, majd a szerhasználat feladásáig.

• Olvass bele!

Demon nagyon összetett személyiség. Afféle csiszolatlan gyémánt, amiből még sok minden lehetne. De ugyan mitől is lenne jól csiszolt briliáns. Iskolába csak elvétve jár, ám szerencséje van. Egy tanára felfedezi rajztehetségét, ami később segít a megélhetésben is – tehetséges képregényrajzoló válik belőle. A főhős hangján megszólaló történet pedig arról tanúskodik, hogy a fiú nem csupán éleslátó, de gyönyörű, költői mondatokkal írja le környezetét és életének eseményeit – miközben az idézett párbeszédekben erősen kilóg a kapanyél a szájából. A poétikus narratíva mondatai gyakran töröttek, kibicsaklanak, nyelvtanilag nem helyesek. A szöveg 560 oldalon keresztül szembesít azzal, hogy mennyire sokat jelent(ene) a megfelelő iskola egy tehetség számára (is). Demon Copperheadból lehetne akár Pulitzer-díjas író is egy másik világban. Szerencsére az irodalom elbírja azokat a mondatokat, amelyekért az angoltanár egyest adna, Kingsolver pedig megírta helyette a regényt.

A szövegben felbukkannak azok az erős nők is, akik alakítják DC életét. Bár édesanyja függősége negatívan hat rá, szeretete örökre vele marad. Sok fontos nő jelenik meg az életében: például Mrs Peggot, az idős szomszédasszony, aki segít gondoskodni róla, amikor az anyja nincs eszénél. Vagy egy másik Peggot-rokon, June, aki vezéralakjává válik Demon életének, mikor a fiú belecsavarodik a függőségbe. Kingsolver a Peggot-nőket a válság közepette a rugalmasság és a kedvesség megtestesítőiként rajzolja meg. Csodálatos női karakter például Demon nagy nehezen meglelt apai nagyanyja, ilyen a tehetségét felfedező tanárnő, de közülük leginkább Angus (valójában Agnes) emelkedik ki, Demon egyik nevelőapjának lánya. Talán ő az egyetlen olyan szereplő, aki valóban felismeri, hogy Demon mennyi mindenen ment keresztül, és teljesen megérti őt.

A regény fellép a vidéki amerikaiakról alkotott sztereotípiák ellen is. Amikor Demon először kénytelen városi közegben élni, nem is érti, hogy lehet ennyire elidegenedett egy közösség. Felismeri azt is, hogy a városiak szegénysége megdöbbentően különbözik a vidékiekétől. Izgalmas olvasmány, mert egyrészt közelebb enged a Trump-jelenség megértéséhez, vagy ahhoz, hogy miért ragaszkodnak a fegyverviselési joghoz, vagy ahhoz, hogy miért dacolnak a kisvárosi-vidéki amerikaiak az adófizetési kötelezettséggel. („Nem fizetünk!”) Ugyanakkor úgy vélem, a magyar városi olvasónak hasznos gondolkodni valót adhat arról is, hogy milyen lehet valójában a magyar vidék.

A Demon Copperhead izgalmas és fontos regény. Rávilágít arra a rugalmasságra és erőre, ami a legsötétebb helyzetből is segíthet kimenekülni, és emlékezteti az olvasót arra is, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül és ne becsüljük le azokat, akik egy számunkra ismeretlen, alapvetően ellenük fordult világban nőttek fel és élnek.

A szerző a magyar olvasók számára talán kevésbé ismert, de angol nyelvterületen sok irodalmi díjjal elismert sztár. Egyetlen magyarul megjelent regénye, a Mérgezett éden (The Poisonwood Bible)  szerepelt a Pulitzer-díj rövidlistáján, és csaknem meg is nyerte a díjat. Reméljük, ez a terjedelmes, ám magával sodró regény is hamarosan elérhető lesz magyarul.

Barbara Kingsolver: Demon Copperhead
Faber and Faber, London, 2023
560 oldal, teljes ár a libristo.hu-n 5070 Ft (+szállítási költség),
ISBN 978 057 137 6483 (papír)
ISBN 978 057 137 6490 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Demon Copperhead a déli Appalache-hegységben játszódik. A történetben a kamaszkorú, egyedülálló anya egy lakókocsiban szüli meg fiát, akinek nincs semmilyen vagyona néhai apjától örökölt jó megjelenésén és rézszínű haján kívül, csupán maróan éles szelleme és ádáz túlélő tehetsége.
Demon saját kíméletlen hangján beszéli el, ahogy megküzd a nevelőszülők, a gyermekmunka, a lepusztult iskolák, a sportolói sikerek, a függőség, a katasztrofális szerelmek és a megsemmisítő veszteségek veszélyeivel. Mindezeken keresztül számot vet saját észrevehetetlenségével egy olyan populáris kultúra árnyékában, ahol még a szuperhősök is elhagyták a vidéki embereket, hogy a városokba menjenek.
Sok generációval ezelőtt Charles Dickens az intézményes szegénység túlélőjeként szerzett tapasztalatai alapján megírta a David Copperfieldet, és benne mindazt, ami az abban a közegben élő gyerekeket érte. Ezek a problémák még napjaink társadalmában sem oldódtak meg. Dickens művének ismerete nem előfeltétel e regény olvasásához, de az ihletet az adta.
Barbara Kingsolver egy viktoriánus regényt ültet át a mai amerikai Délre, és felhasználja Dickens indulatát és együttérzését, de mindenekelőtt a jó történet emberformáló erejébe vetett hitét.
A Demon Copperhead az elveszett fiak új generációjához szól, és mindazokhoz, akik gyönyörű, elátkozott helyekre születtek, amelyről el sem tudják képzelni, hogy valamikor elhagyják..