Minden megvehető | Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása / Spirit Színház

Posted on 2020. november 1. vasárnap Szerző:

0


Claire Zachanassian – Perjés János (KG)

Bedő J. István |

Sajátos helyzet állt elő Budapesten. A reménybeli néző két helyet is választhat, hogy megnézze Claire Zachanassiant, nagyszínpadon és egészen kicsin. Nagyon sok más szempontból is különbözik a Spirit Színház és a Vígszínház előadása, nem csak a tér intimitása okán.

Általában úgy szokás felidézni Dürrenmatt darabját, hogy Claire a drámában móresre tanítja a szülővárosát. Persze lehet így is fogalmazni, de a valóság jóval kiábrándítóbb és mocskosabb.

A Spiritben Czeizel Gábor rendezése úgy vesz el, hogy hozzáad. Elvesz szereplőket, tömeget – nem is férne el a várost jelképező tömeg a szűk térben –, hozzáad valamit, ami annyira régi, hogy már új. Visszahozza a Globe színházat, minimálisnál is kevesebb díszlettelemmel és egy shakespeare-i truvájjal: Claire-t férfi játssza, Perjés János.

Güllen városának szülötte, majd lenézett, kitagadott Klárikája robusztus, ötvenes férfialak. És a helyén van. A helyén van, merthogy (az eredeti szövegkönyvet követve) százféle műtét, amputálás, ortézis és protézis nyomait viseli, s ettől már saját magát sem számítja nőnek. Egy önleleplező pillanatban le is kapja a parókát jelző (takaró) kalapfélét, hogy vállalja saját tar koponyáját.

Ám ez csak külsőség. A történet erkölcsi konfliktusa akár egy zachanassiani mondatban is összefoglalható: Harmincöt éve a város kurvává tett engem, most én kurvítom el az egész várost! És tényleg. Perjés kiválóan adja a kőszívű, gránitkeménységű, magát mindenki fölött állónak tekintő milliárdosnő gorombaságának pillanatait, váltogatva a látszólagos ellágyulással.

A plébános (Zsiga László) és a tanárnő (Marjai Virág) próbálja meggyőzni Illt (Jantyik Csaba) (KG)

Ill, az egykori szerető hajdan romba döntötte Claire életét, akinek emiatt nem maradt más kimenekülési lehetősége, mint a bordély. A férfi ezért halálos ítéletet kap a mostanra milliárdossá avanzsált, főállású özvegytől. A lágy hangulatú visszaemlékezések csak arra kellenek, hogy a légypapírra ráragadjanak a nyomorult kisváros polgárai, és apránként feladják erkölcsi tartásukat.

Még ha tudja is a néző, mi lesz a végkifejlet, akkor is felkapja a fejét, látván, Ill vacak kis szatócsboltjába dőlni kezdenek a vevők, hitelre egyre többet, egyre drágább dolgokat vásárolnak, és mindegyik új sárga cipőben jár. Ill kereskedő, de nem üzletember. Jantyik Csaba éppen csak érzékelteti, hogy neki valami nem stimmel, holott ha Illnek több esze lenne, már előbb összeomlana. Hiszen egyértelmű, mire megy ki a játék.

Közbevetőleg itt kell megemlíteni Hepp Janka jelmeztervezői munkáját: a gülleni polgárok a városra telepedő szürkeséget hordják kopott, félregombolt ruháikon, lábukon a széttaposott tutyikkal – a reménybeli gazdagság pedig csiricsáré műselyem ruhákkal, a magas talpú sárga tornacsukákkal, a fehér selyembrokát zakóval, szőrmebundával vetíti előre magát…

A darab erőssége éppen ez, a karnyújtásnyi közelségbe került gazdagodás (vagy legyünk szelídebbek: konszolidálódás) ígérete, délibábja. Vagyis a tömegpszichózis. Akit ez átjár, annak szeme köré egyre több sötétebb karikát húz az átváltozás (dicséret a sminkesnek), míg végül mindenkin látszik az elpusztult lelkiismeret fekete jele.

És akkor eljutunk a város népbírósági jelenetéig, ahol Ill rezignáltan, de érdekes módon nem összetörten vállalja a látszólag semleges szavakba csomagolt ítéletet. Itt mutatkozik meg, hogy a segélyekből élő, de becsületes Güllen rongyrázó lelki kurvák városává lett.

Claire nem tehet már semmit a városért (Perjés János és a tanárnő: Marjai Virág) (KG)

A tömegpszichózis kiváltója a manipuláció – és ez teszi a Spirit előadását még aktuálisabbá. A város nyomorúsága mögött a háttérben ott áll a romba dőlt helyi gazdaság, de ezt is Klári intézte el. A manipuláció csúcsa pedig amikor a népbírósági tárgyaláson az operatőr (az ősváltozatban nyilván híradós filmoperatőr) megismételteti a szavazást, hogy jobban mutasson a vásznon (ma: képernyőn). Erőszakossága ismerős. A hagyományos és elektronikus médiában naponta tapasztalhattuk ezt. A hír készítője retusálja, alakítja át kedve szerint a valóságot. Ekkor üt szíven igazán, meddig lehet elmenni. És ebben a néhány pillanatban Gaál Dániel elviszi a tejfölt: övé a jelenet.

Nem szeretnék senki mást kiemelni az előadásból, hiszen itt mindenki több szerepben is megjelent, hogy megmutassa a gülleni egészen kicsi kispolgárokat. Dürrenmatt szövege (Kurdi Imre fordítása) azért néha brechti tandrámának tűnt, és ettől a darab kezdete (expozíció, a helyszín és az állapotok ismertetése) kissé drámaszerűtlenül hatott.

Ill gyerekei meg a felesége már felkészültek a gazdagságra… (Nagy Rebeka, Plaszkó Bence, Perjési Hilda) (GB)

Claire Zachanassian nem diadallal zárja a történetet. Perjés az ígért milliárdról szól csekket nem is adja át. Csak úgy elejti kifelé mentében. Nem akarja látni, hogy az elhitványodott gülleniek ráugranak-e vagy csak odaóvakodnak. Neki már mindegy. Küldetés teljesítve.

Fotók: Gergely Bea (GB), Kolbe Gábor (KG)

Részletek, további előadások és jegyvásárlás